Kun Anna pályafutása nem úgy indult, hogy halomra nyerte az érmeket. A maribori junior Európa-bajnokságon először jutott világverseny döntőjébe. Mestere, Plásztán Attila szerint az Eb-győzelemben benne van ez elmúlt tizenhárom év kitartása, szorgalma és munkája.
Pusztai Viola „Az már önmagában öröm, hogy nyert, de ahogy, amilyen akciókat végrehajtva, az fantasztikus volt” – idézi fel Plásztán Attila az újdonsült junior Európa-bajnok vívó Kun Anna mestere a döntő pillanatait. Tizenhárom éve ő adott először a kezébe párbajtőrt. A bátyja is vívott, őt kísérte el az edzőterembe.
Kun Anna Fotó: Augusto Bizzi/FIS
− Tündéri kislány volt, most meg tündéri nagylány. Igazán szimpatikus és szorgalmas versenyző. Lehet valaki bármennyire tehetséges, ha szorgalom nem párosul hozzá, akkor nem fog kibontakozni. Anna pályafutása nem úgy indult, hogy halomra nyerte a versenyeket. Fokozatosan fejlődött, lépett előre a ranglistán. Idén nyerte meg az első egyéni bajnoki címét, és állhatott dobogóra Világ Kupán. És ebben a szezonban jutott először világverseny döntőjébe, amit meg is nyert. Nem jöttek gyorsan a sikerek, de mindig látszott rajta, hogy törekvő. Úgy gondolom, fejben nagyon sokat érett, ez kellett ahhoz, hogy a korosztályában világklasszis vívóvá válhasson.
Az OMS-Tata tizenkilenc éves párbajtőrözője az idényben nemcsak a juniorversenyeken, hanem a felnőttek között is megmérettetett. Két Világ Kupán is 64 közé került – a hazai ranglistán a negyedik helyen áll −, ami nagyon jó eredménynek számít, így edzője remélte, ez önbizalmat ad neki, és a junior Eb-n érmet szerezhet.
A maribori kontinensviadal előtt jókor jött a burgosi junior VK-siker. Nemcsak a bronzérem miatt, hanem azért, mert olyan tapasztalatokkal gazdagodott, amelyekre szüksége volt az Európa-bajnokságon is.
− Nem tudta kezelni, hogy órákat kellett várni az elődöntőre. Most sokkal jobban alkalmazkodott a helyzethez. A versenyzőnek fenn kell tartania az éberségét. A szünetben visszamentünk például a szállodába, átöltözött, majd egy órával az asszó előtt újra bemelegített. Beszélgettünk, zenét hallgattunk, nevetgéltünk, és ez jó hatással volt rá.
Anna rendkívül nyugodtan és taktikusan vívta végig az asszóit. Már a csoportkörben elért eredményei is mutatták: remek formában van. Bár ő ezt akkor még másképp érezte.
Anna és az edzői stáb: Kovács Iván, Plásztán Attila és Partali Csaba (balról jobbra) Fotó: Augusto Bizzi/FIS
− Elégedetlen volt, pityergett is, hogy nem megy neki. Pedig mind az öt selejtezőjét megnyerte, négyet hosszabbításban. Amellett, hogy sokszínű a vívása, technikailag képzett, széles repertoárral rendelkezik, és jól alkalmazkodik az ellenfelekhez, az egytusos körökben is rendkívül erős. Nem tudom, belülről hogy éli meg, de kívülről úgy tűnik, kiválóan viseli a nyomást. Ezt bizonyította a svéd Linde elleni elődöntőben is. Általában nem kiabál a páston, de akkor, amikor bejutott a döntőbe, összeszorította az ökleit a sisakja előtt, és sikított. Óriási feszültség oldódott benne.
Ekkor még hátra volt a junior-világranglistát vezető Marzani elleni döntő, amely 5-5-ig volt szoros. Aztán az olasz alig tudott tust adni.
− Kovács Ivánt idézem: Anna a döntőben oktatófilmet alkotott. Vele együtt terveztük meg, hogyan kell az olasz lány ellen vívnia, és pontosan betartotta. Úgy vette le a világranglista-elsőt a sakktábláról, hogy nyoma sem volt. A 15-8 sima győzelem: taktikailag és fejben is uralta a mérkőzést. Nagyon jó volt a pást mellől végignézni.
Mestere szerint, ha ilyen formában vív az áprilisi taskenti junior-világbajnokságon is, bármi megtörténhet. De hozzáteszi, párbajtőrben nüanszokon múlnak a helyezések, és a nemzetközi mezőnyben nyolcan is képesek ugyanolyan jó teljesítményre.
A válogatott edzőként is dolgozó szakember kiemeli, Anna sikerében benne van az elmúlt tizenhárom év szorgalma, kitartása és munkája. De ehhez kellettek az őt körülvevő klubtársak, edzők, és a válogatott csapattagok is.
A junior Eb a Bohus Réka, Felker Adrienn, Kun Anna és Siklósi Enikő alkotta együttesnek nem úgy sikerült, ahogy szerette volna. Ahogy korábban már többször, ezúttal is oroszok állították meg a lányokat az éremhez vezető úton. Mariborból nem haza, hanem az udinei Világ Kupára mentek, hogy a ranglistán javítsanak a nyolcadik helyükön. Ismét összefutottak az oroszokkal, de most sikerült nyerniük, majd a döntőben az olaszokat is legyőzték. Ezzel a negyedik helyre jöttek fel, s bár még mindig az oroszok ágán vannak, a vb-n nem a negyed-, hanem az elődöntőben futhatnak velük össze. Plásztán Attila a világbajnoki célokról így beszélt: „Nagyon szeretem az egyéni érmeket, de imádom mind a négy lányt, és örülnék, ha összejönne a közös érem, amiben mindenkinek része van. A közös évek szép lezárása lenne.”