Szerb, horvát, sőt üzbég akadémia is van az első százban – magyar nincs

A Sporttudományok Nemzetközi Központja évről évre összeállítja a legsikeresebb utánpótlás-nevelő futballklubok rangsorát. A szerb, a horvát és az osztrák csapatok rendszeresen előkelő helyen szerepelnek a listán; a magyar akadémiák a szomszédokhoz képest is le vannak maradva.

Az utánpótlás-nevelés hatékonyságát többféleképpen is lehet mérni, de abban azért általában egyetértenek az edzők és a sportvezetők, hogy nem a pillanatnyi, korosztályos eredményesség a cél, hanem az, hogy felnőttkorban befutó versenyzőket neveljenek. Persze fontosak a fiatalkori sikerek, minden utánpótláskorú sportolónak szüksége van pozitív megerősítésre, viszont a győzelmeknek és a kudarcoknak jellemzően kisebb a súlya – már csak a csekélyebb tét és a megannyi javítási lehetőség miatt is. Számos országban az utánpótlás-nevelés inkább felkészülési, építkezési időszaknak számít, mintsem az éremhalmozásról szól, azzal együtt, hogy, természetesen, a korosztályos sikereket is meg kell becsülni, el kell ismerni. Összességében, ha a futballklubokról beszélünk, akkor azt láthatjuk, hogy a hosszú távra tervezők stratégiája kifizetődő mind anyagilag, mind szakmailag.

Valószínűleg nincs olyan szurkoló, aki nem akkor a legboldogabb, amikor klubja saját nevelésű fiatalja szerzi a győztes gólt. De még az is büszkeségre adhat okot, ha az egyesületben nevelkedett labdarúgó külföldön szerepel jól. Aktuális példa a 20 éves Tóth Alex a Bournemouth-hoz szerződése; a ferencvárosi érzelműek bizonyára a szokásosnál aktívabban fogják követni az angol csapat meccseit, ha játszik „a fiuk”.

Ezen felül persze minden szempontból jót tesz a klub megítélésének, későbbi lehetőségeinek, ha ígéretes futballistákat tud topligákba vagy másik, erős, európai bajnokságokba eladni. Holland, belga és portugál klubok évtizedek óta építenek a modellre, miszerint nagy mennyiségben nevelnek kiváló minőségű játékosokat, akiket aztán az öt topbajnokság valamelyikébe értékesítenek. Így a költségvetés is fenntartható, ugyanis az eladásból származó bevételt a saját csapatba és az akadémiába fektethetik, amely ennek köszönhetően újabb és újabb értékes „termékeket állíthat elő”.

A módszertan a következő: az intézet összegyűjti azokat a játékosokat, akik 15 és 21 éves koruk között legalább három évet az adott egyesületben töltöttek (őket nevezi saját nevelésűnek), és megnézi, az elmúlt évadban melyik csapatban és mennyit szerepeltek. Minden bajnokságnak (jelenleg 49 ligát vizsgál a CIES) van egy szorzója, amely alapján súlyozzák a pályán töltött perceket – nem meglepő, hogy a Premier League-é a legmagasabb.

Az adatok alapján áll össze a lista, amelyen az a száz klub szerepel, amely saját nevelésű futballistái magas szinten és sokat játszanak. Ezt a „versenyt” 2025-ben és 2024-ben is a portugál Benfica nyerte, míg 2023-ban a holland Ajax mögött másodikként zárt. Az említett két együttesen kívül az első tízbe befért még a spanyol Barcelona és Real Madrid, az argentin River Plate, Boca Juniors és Vélez Sarsfield, az uruguayi Defensor, a portugál Sporting, valamint a horvát Dinamo Zagreb.

A hazánkkal szomszédos országok csapatai közül többet is találunk még az élmezőnyben: 11. a szerb Crevena Zvezda, 13. az ukrán Dinamo Kijev és 20. a szerb Partizan. Ugyancsak befért az első százba az osztrák Red Bull Salzburg, a horvát Hajduk Split, az ukrán Sahtar Donyeck, a szerb Vojvodina és a szlovák MSK Zilina.

Érdekesség, hogy egy üzbég klub, a Pakhtakor FK is a világ száz legjobb nevelőegyesülete között van. Magyar klub nem szerepel a listán, ahogyan a szomszédaink közül román és szlovén sem. Az elmúlt évtizedben azért Magyarország is képviseltette magát:

A CIES arról külön rangsort készített, hogy melyek azok a klubok, amelyek az öt topbajnokság számára nevelték a legtöbb játékost. Ebben a listában értelemszerűen felülreprezentáltak az angol, a spanyol, a német, az olasz és a francia élvonal együttesei. Az aktuális évadban a Barcelona áll az élen 40 topligába jutott labdarúgóval, a második a Real Madrid 35-tel, harmadik a PSG 31-gyel és negyed a Stade Rennes 29-cel. Ötödik helyen szerepel az első olyan klub, amelyik nem az öt kiemelkedő bajnokság valamelyikében indul: az Ajax. A rangsorban a nem topligások közül a Benfica, az RB Salzburg, a River Plate, a belga Anderlecht, a Sporting, a brazil Flamengo, a szenegáli AS Génération Foot, a Boca Juniors, a Dinamo Zagreb, a holland PSV Eindhoven és a portugál Porto található meg.

Ha ugyanezt az elmúlt tíz évben vizsgáljuk, akkor is a Barcelonát és a Real Madridot találjuk az élen: 2016 óta a La Masiáról 109, a La Fábricából 108 labdarúgó jutott el az öt legjobb bajnokság egyikébe.

– magyar egyesület nincs a listán.

A CIES rangsorait vizsgálva is egyértelmű, hogy a szerbek, a horvátok és az osztrákok jóval Magyarország előtt járnak utánpótlás-nevelésben, de az elmúlt években az ukránok és a szlovákok is eredményesebben képeztek játékosokat, akiket aztán el tudtak adni az európai bajnokságokba. Az írek ellen elvesztített vb-selejtező után a hazai futballvezetés, mintha rádöbbent volna: nincs minden rendben utánpótlásfronton, amelynek az egyik legfőbb bizonyítéka, hogy az államilag pénzelt akadémiákon felnőtt játékosok töredéke jut csak el élvonalbeli szintre, külföldre pedig még ennél is kevesebben.

(Kiemelt képünk fotósa: Mura László)