Pellei Frank labdarúgónak készült, de a strandon összejött társaság hatására mégis a vízilabdát választotta. Az U18-as világbajnokság döntőjének az utolsó pillanatban döntött úgy: nem vállal ötméterest. A saját bőrén érzi, hogy a siker fokozott felelősséggel jár.
Pusztai Viola Bár Pellei Frank tizenkét évesen focifanatikus volt, édesapja, Pellei Csaba mégis meg tudta győzni, hogy próbálja ki a vízilabdát. Elment edzésre, de nem nagyon tetszett neki. Valami mégis az uszodában tartotta.
− Apa azt mondta, csináljam egy hónapig, és utána szuper stoplis cipőt kapok. Így is történt, ennek ellenére sem mentem vissza a futballpályára. Nem szerettem úszni, a vizet sem kedveltem. De annyira megfogott a közösség, ami a strandon kialakult, hogy úgy döntöttem, mégis pólózni akarok.
Tizenöt évesen mutatkozott be a Szentes OB I-es csapatában. Lukács Dénes hívta a felnőttekhez, akit az edzéseken meggyőzött arról, hogy a meccseken is szerepeltesse. Az általában bekkelő, de minden poszton bevethető játékos élt a lehetőséggel.
2014-ben Csongrád megyében őt választották az év fiú utánpótlás-sportolójának, szülővárosában, Szentesen pedig ő lett az év sportolója.
− Meglepődtem, hogy engem választottak, de természetesen nagy megtiszteltetés. Kiskoromban álmodoztam is erről, de már más cél vezérel: szeretnék bekerülni a felnőttválogatottba, eljutni világversenyekre. Az utánpótlás-válogatotban természetesen már megadatott neki. Legutóbb az isztambuli U18-as világbajnokságon, amelyet a magyar csapat nyert.
− Hihetetlen érzés volt, két évig nagyon keményen készültünk rá. Vidékiként tavaly minden héten háromszor Budapestre utaztam. Az U17-es Európa-bajnokság negyedik helyét csalódásként éltük meg. Horkai György Máltán azt mondta, majd a vébén megmutatjuk, mit tudunk. A döntőben ötméteresekkel győztük le a spanyolokat. Gyuri bácsi a meccs előtt megkérdezte: ha úgy adódik, lövök-e ötöst. Akkor még igent mondtam, de közben meggondoltam magam, s végül nem vállaltam. Persze megfordult a fejemben, hogy miért nem, de hogy nyertünk, már nem nyugtalanít.
A siker fokozott felelősséggel jár, ezt ő is érzi. A Szentes jelenleg utolsó az OB I-ben, s bizony a szurkolók mondogatják, hogy az erős játékoskerettel ennél előrébb kellene állniuk. Hogy a következő szezonban is szülővárosa csapatát erősíti-e, még nem tudja. Idén érettségizik, s miután fontosnak tartja a tanulást, több egyetemre adta be a jelentkezését, testnevelő-edző, illetve testnevelő-történelemtanár szakra. Megjelölte Szegedet, Debrecent, Pécset, Budapestet és Egert is.
Önmagát visszahúzódónak tartja, főleg, ha új társaságba kerül. De ha megtalálja a közös hangot, gyorsan feloldódik. Szeret horgászni, dartsozni, szabadidejében sokat van a barátaival. És persze örök szenvedély maradt a foci, amelyet nemcsak játszani, de nézni is szeret, különösen az angol bajnokságot.
− Néha – ha sokat kell úszni, vagy kemény az alapozás – még eszembe jut, miért nem lettem inkább labdarúgó. De nem bántam meg.
