Flórusz János: A munkát el kell végezni, anélkül hiábavaló várni a jó eredményeket

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Flórusz János cselgáncsedzőt, a Miskolci Judo Club 67 éves elnökét, a DVTK szakosztályvezetőjét mutatjuk be, és immár három és fél évtizede neveli az eredményes versenyzőket.

Draskó Péter, a miskolci cselgáncs legendás alapítója volt Flórusz János első edzője a Miskolci VSC-ben. Az 1970-es évek elején tőle tanulta a sportág minden csínját-bínját, majd a juniorválogatottságig is eljutott, és ez idő alatt Moravetz Ferenc, a felnőttválogatott későbbi sikerkapitánya is foglalkozott vele. A versenyzéssel 1984-ben hagyott fel, amikor is a moszkvai olimpiág szóló mentessége ellenére behívták katonának, s ez véget vetett élsportolói karrierjének. Polgári foglalkozást választott magának, gépipari technikumot végzett, majd gépészként képezte magát tovább. De ezután sem szakadt el a sportágtól, örömmel besegített a miskolci cselgáncsozóknak, és részt vett a helyi versenyek szervezésében. Majd nevelőedzője, Draskó Péter biztatására elvégezte az edzői szakot, és 1991-ben megkapta az első csoportját az MVSC-ben. Iskolákba járt toborozni, s az alapokat kezdte oktatni. Idővel választania kellett a civil élet és a sport között, s végül a cselgáncs lett a befutó.

A tréneri pályát a legkisebbeknél kezdte egy 45-50 fős csoportot irányítva, majd ahogyan idősödtek a tanítványai, követte őket a korosztályváltásoknál. Versenyzői később mind jobb eredményeket értek el hazai szinten, minek köszönhetően mind többen kerültek be közülük az ifjúsági meg a juniorválogatottba, és már nemzetközi porondon, a világkupaversenyeken is gyűjtögették az érmeket. A nagy váltás a pályafutásában 2012-ben érkezett el, amikor is Flórusz kivált az MVSC-ből, és megalapította saját egyesületét, a Miskolci Judo Clubot, amely évek óta a DVTK-val szoros szakmai kapcsolatban áll. Ide több korábbi edzőkollégája és versenyzője is követte őt.

A 67 esztendős szakember jelenleg a Miskolci Judo Club elnöke, illetve a DVTK szakosztályának vezetője is egyben.

A legismertebb és egyben legeredményesebb tanítványa, Gercsák Szabina, aki a felnőttek között Eb-bronzérmes és vb-hetedik volt, a párizsi olimpián is szerepelt, az utánpótlásban pedig – túlzás nélkül – mindent megnyert: ifjúsági olimpiai bajnok, junior- és ifjúsági világbajnok, illetve három korosztályban összesen ötszörös Eb-győztes.

„A pályám hajnalán, a kilencvenes évek elején hét-nyolc éves gyerekekkel kezdtem el foglalkozni az MVSC-ben, és hál'istennek mindjárt az első csoportom nagyon ígéretesnek bizonyult – idézi fel az edzői karrierjének kezdeti lépéseit. – Ahogy cseperedtek a fiatalok, a hazai versenyeken kifejezetten jól szerepeltek, és a kilencvenes évek végére egy-két korosztályos válogatott versenyző is kikerült ebből a társaságból. Azonban ez a reményteli csapat idővel sajnos szétszeledt, a felnőttkorhoz érve sokan inkább dolgozni mentek vagy a továbbtanulást választották a dzsúdó helyett.

Például azokban az években akadt olyan diák C-korosztályos ob, amelyen négy súlycsoportban is a mi versenyzőnk nyert, míg az ötödikben „csak” ezüst jött össze. Ez a lendület aztán sokáig elkísért minket, mígnem a serdülő- és ifjúsági korcsoporthoz érve, amikor már a nemzetközi szint lett a mérce, és hirtelen már sokkal nagyobb mennyiségű munkát kellett volna elvégezni, lassanként elkezdett lemorzsolódni a csapat, majd a juniorévekre gyakorlatilag egyedül már csak Szabina maradt talpon.

Az elvégzett munka viszont meg is látszott az eredményein: az első ifi Európa-kupáján rögtön harmadik lett, majd a másodikon már aranyérmet nyert. Aztán ezzel el is indult a hosszú éveken át tartó sikerszériája.

A közelmúltban visszavonult Gercsák már edzőként is segíti mestere munkáját, így jelenleg együtt foglalkoznak a legígéretesebb miskolci fiatalokkal, például az ifjúsági Európa-bajnok és EYOF-győztes Csermák Dániellel is. Flórusz versenyzői csoportjába a DVTK-ban mintegy 30 versenyző tartozik, míg a Miskolci Judo Clubban hozzávetőleg 80 tíz év alatti gyerek ismerkedik a sportág alapjaival.

„Mindig azt vallottam: addig igazából nem is érdemes a fiatalokat nemzetközi versenyeken, Európa-kupákon elindítani, amíg nem látom rajtuk, hogy valós éremesélyesként tudnak harcba szállni. A megfelelő felkészültség hiányában az egymeccses versenyeknek szakmailag nincs túl sok értelme, ráadásul az ifjaknak szüksége van a megerősítést jelentő sikerélményekre, a sorozatos kudarcoktól nem épülnek. A sokéves tapasztalatom azt mondatja velem: 

Ha valaki tényleg eltökélt, sok időt szán a felkészülésére, és beleteszi a szükséges kemény melót, akkor az előbb-utóbb mindig megtérül.”

Halk szavú, karizmatikus emberként jellemzik a sportági berkekben Flórusz Jánost, aki páratlanul összetartó közösséget teremtett klubjában, Miskolcon. Nemcsak a tatamin, hanem az életben is tartja magát a jelmondathoz: soha fel nem adni!

– összegezte edzői hitvallását. – Törekedni kell a példamutató viselkedésre, mert ezzel lehet elnyerni a versenyzők bizalmát, és ha ezt sikerül kialakítani, akkor minden nap szívesen jönnek le majd az edzésekre, és jól tudunk majd együtt dolgozni és haladni a jó irányba. Ráadásul, ha megvan a kölcsönös bizalom, akkor ennek köszönhetően a gyerekek akár olyan dolgokat is elárulnak nekem, amelyeket talán még otthon sem mernek elmondani. Azt vallom, hogy az utánpótlásedzőknek nemcsak tréner-tanítvány kapcsolatban, hanem hármas viszonyrendszerben kell gondolkodniuk, vagyis a szülők bevonásával a mindennapi történésekbe. A háromszögnek megbonthatatlan egységet kell alkotnia, mert ha ez adott, akkor nem vetődhet fel olyan probléma, amit ne tudnánk orvosolni.”

(Kiemelt képen: Flórusz János, illetve ifjúsági Eb-győztes és EYOF-aranyérmes tanítványa, Csermák Dániel Forrás: DVTK)