Szerva itt, avagy esély

A magyar-szlovák közös rendezésű női junior röplabda Európa-bajnokság jó alkalom volt arra, hogy szemügyre vettük: hol tartunk az európai elithez mérten abban a sportágban, amely világszerte mind népszerűbb, és mit kell tenni a felzárkózásért.

Lakner Gábor A női juniorválogatott a tizedik helyen zárta a magyar-szlovák közös rendezésű Európa-bajnokságot. A csapat ugyan nem jutott tovább csoportjából, de egyáltalán nem szerepelt rosszul: a fehéroroszok ellen mérkőzést nyert, s nem vallott szégyent a később egymással döntőt vívó orosz és szerb válogatott ellen sem. „Nem lehetünk elégedetlenek, hiszen nagyon erős csoportban szerepeltünk, az eredmények alapján kicsit nehezebb dolgunk is volt, mint a társrendező szlovákoknak a másik hatosban – értékelt Horváth András szövetségi edző. – Minden játéknapon sikerült jó mérkőzést, vagy legalább jó szettet játszanunk. Közel voltunk a játszmalopáshoz az oroszok vagy az olaszok ellen, ami jelentős előrelépés, és a korábbi MEVZA-tornához képest a játékunk is sokkal jobb lett. Összességében elégedett vagyok a teljesítménnyel, de ha kicsit rutinosabbak vagy bátrabbak vagyunk, még szebben is zárhattuk volna az Eb-t.” Hosszú, kemény munkával végül jó kis csapat jött össze. Az alap tehát megvan, a javuló tendencia tetten érhető, az irány megfelelő. Ahhoz azonban, hogy a csapat és az egész magyar röplabdasport felzárkózzék az európai elit szintjére, még sokat kell tennie minden szereplőnek. „A világon a legnépszerűbb sportágak egyike a röplabda, idehaza azonban más a megítélése. Kicsit beskatulyáztak minket, sokan még mindig a szovjet idők sportját látják benne, pedig a gyökerei Amerikába vezetnek vissza – mondja Tomanóczy Tibor, a fiú ifjúsági válogatott szövetségi edzője. – Az sem könnyíti meg a dolgunkat, hogy kifejezetten nehéz sportág a miénk. Időbe telik megtanulni az érintéseket, sok munka kell ahhoz, hogy sikerélményhez jussanak a fiatalok. Ezzel együtt, aki rákap az ízére, nem képes abbahagyni.” Tomanóczy úgy látja, sokat lépett előre a magyar röplabdázás, s ebben nagy szerepe van a kiemelt sportágfejlesztési támogatásnak is. „A felnőtt női válogatott tavalyi szereplése nagyon jót tett, reflektorfénybe került a röplabdázás. Ugyanakkor a TAO-s sportágakkal nehéz versenyeznünk, nem tudunk olyan ütemben fejleszteni és a körülményeken javítani, mint ők. Így is tetten érhető persze az előrelépés, a szövetség nagyon sokat dolgozik azon, hogy javuljon a sportág megítélése és nőjön a tömegbázisa.”

A szövetség éppen ezért veszi ki a részét a korosztályos Európa-bajnokságok rendezéséből is, amivel egyébként több évtizedes lemaradást pótol. Az idei U19-es női Eb után jövőre az U19-es fiúk kontinensviadalát is Győrött és a szlovákiai Nyitrán rendezik meg, és a szövetség a győri Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) röplabdatornájának szervezéséből is kiveszi a részét. „Az Európa-bajnoki rendezések jogát két évvel ezelőtt nyertük el, és a pályázatainknak az utánpótlás erősítése volt az elsődleges célja. Az különösen jól jött, hogy a felnőtt női válogatott milyen eredményesen szerepelt az azóta eltelt időben – magyarázza Ludvig Zsolt, a szövetség főtitkára. – Bízom benne, hogy minden egyes rendezvénynek köszönhetően nagyobb figyelem irányul a sportágra. A szövetség immár nemcsak sportszakmailag, hanem a szervezésben is alkalmassá vált jelentős tornák lebonyolítására, ami nagy lépés előre.” A női válogatott Európaliga-győzelme és Európa-bajnoki részvétele komoly lökést adott a versenyzői létszámnak is. „Évről évre több gyerek választja a sportágat, a tavalyi szereplésnek is hatása volt a növekvő tendenciára. Míg korábban a mini korosztály volt a legfiatalabb, addig mára három újabb kategóriát – kismini, szupermini, manó – is bevezettünk alatta. Megjelentünk az óvodákban, persze ott még csak a játékot igyekszünk megszerettetni a legkisebbekkel. A Magyar Diáksport Szövetséggel együttműködve elértük, hogy jövőre a röplabda is választható sportág legyen az iskolákban a mindennapos testnevelés részeként, s hamarosan megkezdődik az akkreditált továbbképzés a testnevelők részére. Remélem, minél többen vesznek majd részt rajta, és a gyerekek közül is sokan választják a sportágat.” Amennyiben sikerrel jár a tömegesítés, akkor a tehetséggondozás is hatékonyabb lehet. Az Európa-bajnokságra készülő válogatottak – az U19-es fiúk és az U16-os lányok – addig is elindulnak a felnőtt, illetve az ifjúsági bajnokságban, hogy minél többet dolgozhassanak együtt. Ebben ugyanis akad némi lemaradás, a rivális nemzeti csapatok rendre közösen tréningeznek egész évben. És ha már a női juniorválogatottal kezdtük, zárjuk is velük! A csapat ugyan kinőtte a korosztályt, ám valószínűleg nem eresztik szélnek a társaságot. „Ugyan a klasszikus utánpótlás-korosztályból kiöregedtek a játékosok, vannak olyan versenyek, ahol még szerepelhetnek. Mivel egységes, jó szellemiségű csapatot ismertünk meg, erős a szándék, hogy együtt tartsuk őket. A következő lehetőség, ahol indulhatnának, az U20-as Európa-bajnoki selejtezősorozat lenne, jelenleg ezen dolgozunk.” Ezzel is elősegítve az átlépést a felnőttek közé.