Zsoldos András nem unatkozhat: az U18-as fiú kosárlabda-válogatott edzőjét kinevezték egy fontos bizottság élére, mi több, átmenetileg a férfiszakág szakmai vezetését is ellátja. A tréner honlapunknak beszélt új feladatairól, a válogatott nyári esélyeiről és a sportág általános helyzetéről. K. D. – Mit tud tenni átmenetileg kinevezett szakmai vezetőként?
– Nem nekem kell az egész szakmai koncepciót kidolgozni, csak az akut ügyekben kell segítenem. Sterbenz Tamás főtitkár távozása után, amíg nem áll fel az új rendszer, és nem tisztázódik, kinek mi a feladata, az addig felmerülő problémákon kell dolgozni.
– Hosszú távon is lenne kedve ehhez a feladathoz?
– A szakág vezetőjének posztja teljes embert kíván. Nekem fontos feladatom van a Honvédban, ahol szakmai vezető vagyok, emellett az U18-as válogatottal is dolgozom. Lehet, hogy később szívesen végezném ezt a munkát, de most sok lenne a többi mellett.
– A szakmai és utánpótlás bizottság elnökeként mi a feladata?
– Körbe kell járni minden témát. Havonta ülésezünk, ki kell értesíteni a tagokat, fel kell készülni az ülésekre, összefoglalót készíteni, egyeztetni az elnökkel és a főtitkárral, és végezni az adminisztrációt. A hét három napján ezzel foglalkozom.
– Pár hete rendezték meg az U18-as korosztály All Star-meccsét. Hogy tetszett?
– Jó kezdeményezés volt a kelet-nyugat gálameccs a fiatalok számára. Ők is élvezték, és megtiszteltetésnek tartották, hogy meghívták őket. Komolyan vették, ezért jó színvonalú, élvezhető meccset játszottak. Sőt, élvezhetőbb volt, mint az elmúlt évek felnőtt gálái. Akiket láttam, megerősítették, hogy miért vannak a válogatott keretében.
– Felfigyelt újakra is?
– Mindenkit ismertem, aki most játszott, tehát sok új információt nem kaptam, de jó volt együtt látni a fiúkat.
– Milyen ez az 1995-ös születésű csapat?
– Magyar szinten tehetséges korosztálynak számít. Van egy erős szombathelyi mag, ők a legképzettebbek, rájuk lehet alapozni. Az egy évvel fiatalabb Golomán György is fontos tagja az együttesnek, de a többiek is hozzá tudnak tenni.
– Mire lehet képes a válogatott a nyári, B divíziós Európa-bajnokságon?
– A nyári válogatott programoknak az az elsődleges szerepük, hogy olyan játékosokat neveljünk ki, akik később az élvonalban és a válogatottban játszhatnak, de persze nem mellékes az eredmény sem. Ezzel a korosztállyal két évvel ezelőtt, az U16-ban már elértünk egy ötödik helyet. Az idei Eb-n viszont nehéz helyzetben vagyunk, ugyanis érthetetlen módon az elmúlt év négy legjobb csapatából hárommal összekerültünk. A lengyel és a dán válogatott tavaly esett ki az A osztályból, a finnek negyedikek lettek, vagyis éppen lemaradtak a feljutásról. Mellettük még a házigazda macedón válogatott vár ránk. Óriási bravúr kell, hogy a csoportban jól szerepeljünk, a továbbjutáshoz még ennél is több szükséges. Nem mi vagyunk az esélyesek, de jó lehetőség, hogy ilyen erős ellenfelekkel küzdhetünk, nem nyomja majd a fiúkat a teher, hogy mindenképpen tovább kell jutni. Az a szerencsém, hogy úgy bíztak meg annak idején, próbáljam meg végigvinni ezt a korosztályt. Többször kiderült már, előnyben vannak azok a válogatottak, amelyek végig ugyanazzal az edzővel dolgoznak. Ez a harmadik évünk, és valóban érezhető az előny, ezért bizakodom, hogy bravúrt érhetünk el az Eb-n. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni: főként azon múlik a szereplésünk, hogy a klubokban hogyan készülnek fel a játékosok. Ha felkészülten érkeznek a válogatotthoz, akkor lehet nekik feladatot adni és képesek is megvalósítani.
– Hogyan alakul a program nyárig?
– Március utolsó hetében három-négy napos összetartásunk lesz, akkor játszunk két felkészülési meccset felnőttek ellen. A nyári felkészülés öt hétből áll. Jó programot állítottunk össze, erősebb felkészülési meccsekkel.
– Több kollégája a kiválasztásra panaszkodott. Ez a szakág nagy gondja?
– Tény, hogy javítani kell a kiválasztáson. Ennek alapfeltétele, hogy az alsóbb korosztályokban több gyerek szerepeljen, nagyobb legyen a merítési lehetőség. A társasági adókedvezményből igényelhető támogatással és az akadémiákkal valami megpezsdült a sportágban, elindult a tömegesítés. Ha ez folytatódik, akkor a 14-15 éveseknél már jobb lehet a kiválasztás.
– Változhat az a tendencia, hogy U16-ban még közelebb vagyunk az élvonalhoz, mint aztán U20-ban?
– Óriási különbség lehet a korosztályok között. A törekvés természetesen az, hogy ne romoljanak az eredmények, ahogyan idősebbé válnak a játékosok, de ehhez hosszú távú munka kell. Jobb kiválasztásra és folyamatosabb szakmai munkára van szükség. A fizikai, technikai alapképzésben vagyunk elmaradva, nem a taktikában. Az U16-os csapatok jobb eredményei annak is köszönhetőek, hogy abban a korban taktikailag előrébb járnak az ellenfeleknél, a fizikai lemaradást képesek ellensúlyozni, aztán később jön a visszaesés. A másik fontos kérdés, hogy hány jó képességű kosarasunk van, milyen a cseresor. Vannak, akik felveszik a versenyt a legjobbakkal nemzetközi szinten is, de amíg nálunk csak hat ilyen van, más csapatokban kilenc-tíz. Az lenne a fontos, hogy homogén legyen a keret.
