UtánpótlásSport
2024. május 23.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Mesterfogások Kézilabda

2024-04-26 16:11

Zsiga Gyula: Lépésről lépésre az élsport felé

A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított, Mesterfogások című sorozatunkban az utánpótlás-edzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz. A fiatalokkal foglalkozó neves szakemberek elemeznek egy-egy, a mindennapi munkájukban felvetődő problémás szituációt, és elmondják, azok megoldására milyen praktikákat alkalmaznak. Ezen a héten a Magyar Kézilabda Szövetség utánpótlás-fejlesztési igazgatója, Zsiga Gyula mesteredző osztja meg a gondolatait az élsportolóvá válás folyamatáról, annak legfontosabb elemeiről.

Az edzői hitvallásom szerint minden összefügg egymással. Akkor dolgozom jól, ha az összes részletre képes vagyok figyelni. Minden tanítási, tanulási folyamat részelemekből áll.

A labdajátékok területén az oktató-nevelőmunkában nem annak van jelentősége, hogy mit és melyik korosztályban kell megtanítani, hanem annak, hogy felismerjük: a tanítás folyamatában mikor érkezünk el oda, amikor szintet kell lépni a következő képzettségbeli pontra. A tanítás lényege magában a folyamatban van.

A fiatal sportolónak a tanulás módszerét kell elsajátítania.

A gátak, az akadályok és a hibák ebben a formában a szükséges rosszak. Fiatal sportolóként a célig vezető út lépéseit kell megérteni, hogy az egymásra épülő képzettségi szintek elérhetők legyenek.

Az élsportolóvá válás hosszú időszakában négy fontos elemnek szükséges megjelennie.

Az első lépések alkalmával nem a speciális sportági mozgások elsajátításán van a hangsúly, hanem a nevelés és a közeg adta ingerek közvetítésében. Emellett ha nincs meg az egyénben a megfelelő motiváció, akkor elvész a folyamatban, kiég, vagy érdektelenné válik. A közegnek tehát az a feladata, hogy az élsportolóvá válás szándékát a nehézségek árán is erősítse benne.  Ugyanilyen fontos, elengedhetetlen a célfeladatok kitűzése. A rövid távú célok felállítása és elérése hiányában valószínűsíthető, hogy a sportoló nem tudja majd elérni a távoli célját. Kiemelendő, hogy

az élsportolóvá váláshoz önmagában a tehetség és a szorgalom megléte kevés; szükség lesz akaratra és bizalomra is a tudatos építkezéshez.

A témában érdemes megkülönböztetni az egymásra épülő, minősítő lépcsőfokokat. Időrendben: a sporttevékenységet (amit mindenki csinál, aki képes és akar mozogni), a versenysportot (amit mindenki művel, aki képes és akar versenyezni) és az élsportot (azon kevesek közege, akik teljesítményükkel a legjobb versenyzőkké váltak). Ezt az utat minden tanítványnak végig kell járnia. Fontos, hogy a fenti szakaszokban a szükséges tanulási folyamat megtörténjen, azt senki ne vegye természetesnek vagy velejáró „adománynak”.

Minden, amit egy fiatal sportoló el szeretne érni, csak megfelelő tervvel és jó időzítéssel lehetséges. Lépésről lépésre haladjon! Eleinte rövid távú célokat tűzzön ki maga elé, amelyekre megfelelően készüljön fel fizikailag és mentálisan is, az odáig vezető utat tervezze meg.

Az, hogy mindezt hogyan és mennyi idő alatt tudja megvalósítani valaki, egyénenként eltérő lehet – ezt fontos megérteniük maguknak a sportolóknak és a szakembereknek is.

Ezen az úton

a sportolót az edzőjének segítenie kell, hogy képes legyen eljutni a komfortzónája határáig, felismerje a gátakat maga előtt, majd átugorja azokat.

Az út legyen neki a fontos, az, amit végigjárva fejlődik, ne pedig a végcélra koncentráljon.

A lényeg, hogy az egymásra épülő általános főelemek a következő sorrendben jelenjenek meg a nevelés területén. Először a koordinációs építkezésen legyen a hangsúly, illetve a sportág alapjainak megismertetésén; a mentális és kondicionális építkezés hatékonysága jó alapja lehet az egésznek. A megfelelő időpontban megtörténhet a versenysportra történő átállás, a speciális sportági mozgások megtanítása, begyakorlása, majd pedig megkezdődik az élsportolói mentalitás elérésének kezdeti szakasza.

Zsiga Gyula
A Magyar Kézilabda Szövetség utánpótlás-fejlesztési igazgatója

(Kiemelt képünk forrása: 24.hu/Adrián Zoltán)