És most hogyan tovább?

Magyar sikerekkel zárult a litvániai Klaipedában, az ifjúsági korúak Európa-bajnoksága. A korosztályos válogatott három tagja is dobogóra állhatott, így az utóbbi évtized legjobb szereplését produkálták a fiatalok. A súlyemelés magyarországi helyzete azonban sötét jövőt vetít előre. Dobos Imrével, a szövetség elnökével beszélgettünk.

Szegő Tibor Ha bármely sportág aktuális világversenyén túlszárnyalja az elmúlt tíz év eredményeit, akkor tűzijátékkal, díjátadással, tv-szerepléssel, „road-show" keretében mutatja be, népszerűsíti magát, ám a súlyemelés nincs ebben a helyzetben, hiszen nem került a kiemelt sportágak közé, így lazac helyett paprikás krumpli a menüje... Mielőtt azonban rátérnénk a sportág helyzetére, tartsunk időrendi sorrendet, és tekintsük át a litvániai sikereket!

– Nagyon régen várt szép eredményeket ért el a magyar küldöttség a litvániai Európa-bajnokságon. Korábbi interjújában az utánpótlásért felelős Takács Mária már jelezte, hogy titkon érmekben reménykednek, de komolyan számítottak erre a sikerre? – Biztosak voltunk benne, hogy jól szerepelünk az Európa-bajnokságon, hiszen szisztematikus munkát végzünk, nem bízzuk a véletlenre a szereplést – kezdi az elnök. – Az egyik szemem sír, a másik nevet, mert ennél jobban is teljesíthettünk volna, hiszen Molnár Martina esélyes volt az Európa-bajnoki címre, mert ugyanannyit lökött, mint az aranyérmes, csak testsúly miatt szorult a dobogó második fokára. Szakításban aztán túl magas súlyon kezdett, így ott elmaradt az érem. – Simon Bencétől is dobogós helyezést várt a szakvezetés, ám ő a hatodik helyen végzett.

– Bence kisebb sérüléssel bajlódott a versenyen, így az eredményét ennek fényében kell értékelni. Ennek ellenére vállalta a megmérettetést, pontszerzőként jöhetett haza, ennek nagyon örülünk. – A válogatott legsikeresebb tagja, a még csak 15 éves Rácz László, aki három ezüstérmet szerzett. Benne volt ez a felkészülésében? – Korábbról kezdem. Amikor 2012-ben Szabó Bence volt a MOB sportigazgatója, felismerte, hogy szövetségünknek kiemelkedően jó utánpótlás-programja van. A Sport XXI program vezetőjével, Pignitzky Dorottyával úgy döntöttek, hogy a tartalék keret terhére beveszik a súlyemelést. Egy év múlva ezt a támogatást megduplázták, és Rácz László felkészülését ebből a forrásból tudtuk finanszírozni, így ő az első, aki ennek a rendszernek az előnyeit élvezve eredményeket ért el. – Molnár Boglárka bronzérme lökésben nem meglepő, hiszen egyenletesen fejlődik. – Boginak kiemelkedően jó edzője van Imrő Dezső személyében, aki elhatározta, hogy legalább Európa-bajnokot nevel a leányból, és ezen az úton töretlenül haladnak. Dezső korábban szövetségi kapitány volt, jó szeme van, remek szakember, az ő munkáját igazolja ez az érem. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy ha tanítványa hozza az országos bajnokságon elért eredményét, akkor összetettben is harmadik helyen végzett volna, de a sportban a feltételes mód nem játszik... – Beszéljünk Szabó Dominikáról, aki pontszerző lehetett volna, ám végül érvényes gyakorlat nélkül fejezte be az Európa-bajnokságot. Nyilván vizsgálják az okát. – Dominika a magyar súlyemelés egyik kedvence. Gyurkovics Ferenc fedezte fel, fejlődése töretlen, hiszen céltudatos leány, szórja az országos csúcsokat. A probléma abból adódott, hogy a Litvániában dolgozó edző eltévesztette a kezdősúlyt, és a vágyait írta be a realitás helyett, így egyéni csúcsról akarta indítani Dominikát, aki a világverseny feszültsége miatt ezt nem tudta teljesíteni...

Súlyemelő olimpiai bajnokaink: Földi Imre (1972. München), Baczakó Péter (1980. Moszkva). Világbajnokok: 1962 - Földi Imre (légsúly) és Veres Győző (középsúly) 1963 - Földi Imre (pehelysúly) és Veres Győző (középsúly) 1964 - Tóth Géza (középsúly) 1965 - Ecser Károly (nehézsúly) 1966 - Tóth Géza (félnehézsúly) 1968 - Földi Imre (légsúly) 1969 - Bakos Károly (középsúly) 1970 - Földi Imre (légsúly) és Bagócs János (középsúly) 1971 - Földi Imre (légsúly) 1973 - Szűcs Lajos (lepkesúly) 1980 – Baczakó Péter (félnehézsúly) 1985 – Szanyi Andor (100 kg) 1987 – Barsi László (82,5 kg) 1995 – Takács Erika (+83 kg) 2001 – Likerecz Gyöngyi (75 kg)

– Jön az országos bajnokság, ahol a két fővédnök Szabó Bence és Harrach Péter lesz, de hogyan tovább? Lesz-e Rióra vagy Tokióra olyan versenyzője a sportágnak, aki bekerülhet a magyar súlyemelés aranykönyvébe, Földi Imre és Baczakó Péter neve alá?

– Nem hiszem, de kezdjük korábbról! Ifjúsági olimpiai kvóták elnyerése lenne az elsődleges cél, de nem lepődnék meg, ha egyet sem szereznénk. Üzbegisztánban volt az első kvalifikációs verseny, de anyagilag akkora terhet jelentett volna, hogy megegyeztünk a Héraklész-program vezetőjével, hogy kihagyjuk, hiszen nagy csapatot kellett volna utaztatni, s ez több millióba került volna. (Utóbb kiderült, hogy a lányok – az Eb-eredmények ismeretében – kvalifikálhattak volna. - A szerk.) A fiatalok, akik most nem kapják meg az anyagi lehetőségeket, esélyesek lehetnének az olimpián, de probléma, hogy nem kerültünk a kiemelt sportágak közé, ami teljességgel érthetetlen. Ennek következtében a jelenlegi támogatási rendszerben én semmilyen esélyt nem látok az olimpiai szereplésre. – Milyen bevételeik vannak a jól teljesítő súlyemelőknek? – Harmincezer forint a Gerevich-ösztöndíjból. – Ezek szerint a túlélés a cél? – Szerintem nem. Versenyzőink, edzőink erőn felül teljesítenek, minden tiszteletem az övék. A szövetség gazdálkodása rendben van, nincs tartozásunk, és támaszkodhatunk a támogatókra, bár a tárgyalásokon általában felmerül, hogy miért nem kiemelt sportág a mienk? Itt az elnök kicsit elmerengett, majd költői kérdéssel fejezte be a beszélgetést: – Tudja, nagyon nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy ha az állam nem áll mögöttünk, akkor a szponzor miért tegye...? Főoldali kép: www.powerbuilder.hu