Szolnoki tervek, eredmények

Szolnok adott otthont a diákolimpiának és a Tisza Kupának, a két eseményről Molnár Dezsőt, a „Tisza” Evezős Egylet vezetőedzőjét kérdeztük.

Szegő Tibor A diákolimpia a 11-19 éves korosztály megmérettetése, melyen az igazolt versenyzőkön kívül gyakorta szerepelnek olyanok is, akik csak a regatta előtt tanultak meg evezni. A mostani rendezvényen 41 számban 912 versenyző indult 355 egységben. Imponáló adatok, különösen annak fényében, hogy az időjárás nem fogadta kegyeibe a szolnoki rajthozállókat, hiszen szeles, esős időben került sor a futamokra. – Mindig ilyen nagy az érdeklődés, vagy csak a közelmúlt világbajnoki sikere miatt indultak ennyien? (Galambos Péter augusztus végén a dél-koreai vb-n bronzérmet szerzett könnyűsúlyú egypárban. - A szerk.) – Mosonmagyaróvártól Szegedig mozgósította a sportolók a rendezvényünk, s mivel a diákolimpia és a Tisza Kupa egy hétvégére került, a két verseny a szokottnál is népszerűbb volt. Olyan időszak ez, amikor a világversenyek már befejeződnek, „levezető" időszakban van, de szívesen találkoznak egymással még egyszer az evezősök az ergométeres szezon előtt, ami mostanában kezdődik. Említésre méltó, hogy a Széchenyi és a Varga Katalin gimnáziumból olyan tanulók is elindultak, akik még csak pár hónapja ismerkedtek meg a sportággal. Elképzelhető azonban a vb-bronz hatása is, hiszen szolnoki egység is szerepelt a világbajnokságon, nem is rosszul: Simon Béla és Juhász Adrián a 12. helyen végzett a kormányos nélküli kettesek mezőnyében. – Az eredménylistán láttam szerb és német neveket is. Kivételes eset a mostani, vagy rendszeresen jönnek külföldi gyerekek is? – Gyakorta indul szlovák, szlovén, horvát, román, szerb, német evezős a versenyeinken, s ez jó, mert részben a kapcsolatokat építünk, részben a szervezők is nyugodtak lehetnek, hogy jó úton haladnak, mert ezeknek az országoknak az evezősei választhatnának éppenséggel más versenyhelyszíneket is, mégis Szolnokra jönnek. – A Tisza Kupa - mely a gyerekeknek is szól - megrendezése gondolom komoly anyagi terhet jelent az egyesületnek. – Másfél millió forint körüli a költség, de így, hogy megosztottuk a diákolimpiával, kevesebből is kijöttünk. – Érzékelhető egy-egy ilyen rendezvény hatása a toborzókon? Könnyebb megnyerni a szülőket, gyerekeket a sportágnak, amikor az iskolákat járják?

– A szeptember általában a sportágválasztás időszaka. Nehéz eldönteni, hogy miért döntött az evezés mellett az a tizenöt új gyerek, aki ebben a hónapban jött hozzánk. Mi itt Szolnokon a kosár- és a vízilabda, meg az atlétika, a kajak-kenu mellett jó helyzetben vagyunk, mert a víz közelsége sokakat ösztönöz arra, hogy minket válasszon. Érdekes, hogy amikor 13-14 évesen kerülnek velünk kapcsolatba, akkor már meg is maradnak evezősnek, nem mennek el, tehát kicsi a fluktuáció. – Amikor az iskolákban népszerűsítik a sportágat, akkor ki tudják használni a Simon, Juhász páros népszerűségét? – Volt már rá példa, de azt vettük észre, hogy bár Juhász Adrián sok kicsinek példaképe, de ez a fajta idolválasztás idősebb korban történik. Sokkal többet ér, ha olyan osztálytárs, barát javasolja az evezést, aki már megszerette, vagy esetleg valamilyen eredményt is elért. A közösségbe kerülés, annak összetartó ereje teheti vonzóvá a sportágakat. – Ön a közelmúltban bekerült a nemzeti edzők közé. Mit gondol azokról a feladatokról, melyeket ezzel vállalt? – Megtiszteltetés bekerülni ebbe a körbe. Bővültek a feladatok, nőtt a felelősség, de Rapcsák Károly váci edzővel és a szövetségi kapitány Ficsor Lászlóval, akik szintén nemzeti edzők lettek, az a dolgunk, hogy felgyorsítsuk az evezés fejlődését. Ahogy Londonban is szerepelt szolnoki evezős, úgy Rióban is ott kell lennünk, és ott is leszünk. A Diákolimpia eredményei itt. A Tisza Kupa eredményei itt. A szerző felvételei.