Kopva érnek a junior-válogatott tagjai

Néha megrémültek tőlük. Megmutatták, nem szabad leírni őket. A férfi junior kézilabda-válogatott három felnőttcsapatot is megelőzött a bajnokságban. A „mozgó keret” most nyugalomban készül. Alig három hét, és kezdődik a legfontosabb vizsga: az Európa-bajnoki selejtező.

reb Csoknyai István vette át a junior-válogatott irányítását Kovács Péter után (közben négy találkozón a Gyurka János-Kopornyik Zsolt kettős irányított), és mondhatjuk, eredményes alapszakaszt zárt a fiúkkal: a tizenhárom csapatos élmezőnyben a tizedik helyet szerezték meg. A csikócsapat immár az áprilisi 4-6-án rendezendő Eb-selejtezőre készül, ahol Horvátország, Litvánia és házigazda Svájc ellen kellene kiharcolni a részvételt. A kapitányt épp két edzés között értük el. – Vágjunk a közepébe: összesen 24 meccs, 14 pont – elégedett a szerepléssel? – Amikor négy találkozó után átvettem a csapatot, az volt a célom, hogy bent maradjunk az első osztályban. Nagyjából tíz pontot terveztem, de ezt nehéz volt meghatározni, ugyanannyi erővel lehetett volna hat, mint ahogy végül tizennégy lett. A srácok és velük én is nagyon meg akartam mutatni, hogy képesek vagyunk helyt állni a felnőttek ellen. A játékosokban különösen benne volt a bizonyítási vágy, mert tavaly, az U19-es világbajnokság nem sikerült jól. Akkor sok kritikát kaptak, többen talán le is írták őket. Nekik viszont eltökélt szándékuk kiküszöbölni a csorbát

– Sikerült? – Szerintem minden szempontból elismerésre méltó, ahogyan teljesítettek. Arról már korábban is beszéltem, hogy nagyon nehéz volt összeegyeztetni a válogatott programját a játékosok klubbéli kötelezettségeivel. Ezért aztán mindig változó kerettel dolgoztunk, kevésszer játszottuk olyan összeállításban, amilyennek terveztem volna. Alig volt időnk a közös munkára. Néha vasárnap, de legtöbbször hétfőn találkoztunk, kedden pedig már meccs. Mindezek tükrében megsüvegelendő a pontszám és a mutatott  játék is. – A csapatépítés mindig hosszú folyamat. Röpke öt hónap alatt meddig jutottak? – Egyértelműen fejlődtünk, beleerősödtünk az NB I-es mezőnybe. Az elején sokszor kellett negyed óra, míg felvettük a játék ritmusát, ami alatt az ellenfél akár négy-öt góllal is elhúzott. Az alapszakasz végén már többször előfordult, hogy mi vezettünk, akár negyvenöt-ötven percig. Ez pedig sikerélményt adott. A társaságnak talán tíz százaléka játszik az NB I-ben, ott is inkább epizódszerepet. Ha nyertek is, nem érezték igazán magukénak a sikert. A junior-válogatottban viszont mindenki sokkal több játékpercet kapott, és ha eredményt értek el, az az övék volt. Ők védekeztek, indítottak jól, ők lőtték be vagy védték ki a helyzetet. Amikor egyetlen góllal, a hajrában győztek, olyan örömtáncot jártak, mintha legalábbis a Bajnokok Ligáját nyerték volna meg. – Ha kikaptak, a kudarc is az övék volt. Mennyire nehéz kezelni a sokgólos vereséget? – Ezzel nem volt probléma, mert kevés olyan meccs volt, ahol nagyon elagyabugyálták volna őket. Mármint, nyilván, a Veszprém elleni nagy különbségű vereség borítékolható volt, de szépen megszorongatták olykor a legjobbakat is, a Szeged ellen legutóbb még vezettek is, és csak közte hat lett a vége. Talán egy-két olyan mérkőzés volt, amikor nem éreztem akkorának a különbséget, mint amit az eredményjelző mutatott, de törést ezek sem okoztak. – Mennyire vették komolyan az NB I-es gárdák a csikócsapatot? – Ahogy haladtunk előre, és azért szereztünk itt is, ott is pontot, egyre inkább. Persze a csapatokon érezhető volt, hogy úgy vannak vele, úgyis megverjük őket. Sokszor talán gyengébb kerettel álltak ki, vagy igyekeztek olyan játékosoknak lehetőséget adni, akik egyébként kevesebbszer jutnak szóhoz. Aztán néha láttam rajtuk a rémületet, amikor vezettünk, és sokszor késztettük őket nagy harcra. – NB I-es tagságuk kimondva is az Eb-felkészülést szolgálta. Eredményesen? – Mindenképpen. Meccsről meccsre egyre érettebb játékot produkáltak, nem véletlen, hogy a mostani, négynapos összetartást is dicsérettel kezdtem. Hogy ez mire lesz elég Svájcban, azt nyilván nehéz megjósolni. A horvátok nagyon erősek, a litvánokról pedig még keveset tudunk. Egyelőre úgy látszik, a svájciak elleni lesz a ki-ki meccs (az első kettő jut tovább a nyári ausztriai kontinensviadalra – A szerk.), akik viszont hazai pályán játszanak. Nem lesz egyszerű… – Mi a program addig? – Most Veszprémben készülünk, és játszunk edzőmeccseket. Az Európa-bajnokságra utazás hetében három napot együtt készülünk, de addig is szeretnék beiktatni legalább még egy kétnapos összetartást. Sajnos, többet nem lehet, mert kezdődik a rájátszás. Ideálisnak nem mondanám, viszont a többi csapat sem tud többet készülni, így Szatmári János kollégámmal ebből próbáljuk kihozni a maximumot. A sok találkozó, junior-bajnokik, NB I-es válogatott és klubmeccsek miatt kopnak a játékosok, de nincs komolyabb sérülés. Rendben utazunk Svájcba, a továbbjutásért. A négynapos veszprémi összetartáson 18-as keret vesz részt. Csoknyai szerint még három-négy embert hívhatott volna, de annyi játékossal képtelenség lenne érdemben együtt dolgozni. Az Eb-selejtezőn szóhoz jutó 16-os keretet az utolsó héten jelöli ki.