Végszóra jött a matek

Huszonnyolc év után jutott el Eb-re a magyar női válogatott. Pedig az igénytelen szálláson, ehetetlen ételeken kívül az esélyesség terhe is nehezítette Pallag Ágnesék dolgát Izraelben. De végül megcsinálták.

Nagy-Pál Tamás Két hete sokan még legvadabb álmaikban sem gondoltak erre: 28 év után eljutott az Európa-bajnokságra a női válogatott. Nem kis izgalmak közepette, hiszen Franciaországban hiába maradt hibátlan, Izraelben a galloktól és a házigazdáktól is kikapott. Svédország ellen így 3-0-ra kellett nyerni, és utána azon izgulni, hogy a franciák ugyanilyen arányban verjék az izraelieket. Összejött, így Jan de Brandt szövetségi kapitány fiatal csapata történelmet írva megnyerte a csoportját, és részt vehet a kontinensviadalon. A válogatott egyik alapemberével, a húszéves Pallag Ágnessel beszélgettünk. – Kinek újságoltad el először a hírt?

– A bátyámnak, mert a szüleim nem ismerik a modern kütyüket. Így rajta keresztül volt a legegyszerűbb értesíteni mindenkit. – Még jóval a születésed előtt járt utoljára kontinenstornán a női válogatott. Sikerült már feldolgozni ezt a hihetetlen sikert? – Még nem tudtam a helyére tenni. Jól hangzik, persze. De talán majd akkor tudatosul, ha ott leszünk az Eb kapujában. – Kicsit álmos a hangod. Elfáradtál? – Igen. Azért így, hogy egyik tornát sem mi rendeztük, jóval kellemetlenebb volt, az utazás miatt is. Arról nem is beszélve, hogy Izraelben nem éppen megfelelő körülmények fogadtak minket. – Hol? A csarnokban, az edzőteremben, netán a hotelben? – Utóbbi. Elméletileg az európai szövetség szabályzatában benne van, hogy minimum háromcsillagos hotelben kell elszállásolni a résztvevőket. Ehhez képest minket barakkokban helyeztek el. Nem viccelek. Volt mindegyikben két ágy és egyben a három lépésnyi fürdő és WC. De csak minket tiszteltek meg ezzel, a többi csapat a tíz méterre lévő sporthotelben lakott. – Akkor olybá tűnik, így próbálták megnehezíteni a hibátlan csapat helyzetét. – Mi is azt hittük. Főleg, amikor a szervezők maguktól mondták, hogy ez nem amiatt van, mert megvertük őket. – Na persze. És mi történt, miután szóvá tettétek a dolgot? – A magyar vezetőség a sporthotelben lakott és bevállalta, hogy cserél velünk. Akkor jöttünk rá: nem biztos, hogy ki akartak szúrni velünk. – Annyira rossz volt a hotel? – A svédek egy nappal korábban érkeztek, de nem tudtak beköltözni, mert tele voltak a szobák csótányokkal. Mi is találkoztunk párral, de százlábúval és mindenféle, más rovarral is. Az étkezés a legrosszabb iskolai menzákat idézte: nem éppen energiadús, sportolóknak való kajákat kaptunk. Ingyenes wifink sem volt, azt is csak nagy nehezen sikerült elintézni. – Viszont, meglátásom szerint, még értékesebbé teszi a sikereteket, hogy ilyen körülmények között értétek el. Megünnepeltétek? – A szövetség finanszírozta nekünk az éjszakai bulit, ami vacsora volt valójában. És persze előtte megnéztük a francia meccset. Már akinek volt idegzete, mert nem mindenki bírta. – Nem csoda, drámaibb körülmények között akarva sem tudtatok volna a csoport élén végezni. Mi történt a franciák és az izraeliek ellen? – Az első torna után picit zsebünkben éreztük az Eb-t. Éreztük, hogy nekünk áll a zászló. Emiatt sem ment úgy. Meg az is igaz, hogy mindkét gárdának létfontosságú volt a győzelem, így alaposan felszívták magukat. A második meccsen pedig nagyon görcsössé váltunk, mert nyernünk kellett volna az első hely megtartásához. Utána viszont nem volt mese, muszáj volt a svédek ellen 3-0-ra diadalmaskodni. – A kapitány hogyan próbált rendet rakni a fejekben? – Jan végig bízott bennünk. A hazaiak elleni meccs előtt még azt mondta, hogy ne számolgassunk. Aztán kikaptunk, úgyhogy muszáj volt előjönnie a matekkel, amivel észhez is térítette a csapatot. De végig pozitív volt, nem vesztette el a hitét, ami megnyugvást adott nekünk. – Hogyan készültetek a svédek ellen, ami bár kötelező győzelem volt, mégis a az egész sorozat legfontosabb meccse lett? – Edzés nélkül. Elmentünk sétálni, felfrissítettük a vért magunkban, és kávét ittunk. Borzasztóan nehéz volt, mert hiába számítottunk papíron esélyesebbnek, a tét miatt nem tudtunk felszabadultan játszani. Próbáltunk, de érezhetően motoszkált a fejekben, hogy mi van, ha nem jön össze. – Bár a szövetség tudósítása szerint te voltál a csapat egyik legjobbja.

– Ezt köszönöm nekik, de azért nem teljesen így éreztem. Horváth Dodó sajnos kisebb sérülést szenvedett, így Liliom Rita ment a négyesre, én pedig átlót játszottam. Végül is sikerült stabil teljesítmény nyújtanom, míg a többiek termelték rendesen a pontokat. – Ez a legnagyobb sikered? – Magyar bajnokságot még nem nyertem és bár juniorként voltam már Eb-n, azért természetesen ez a legnagyobb. – Ha most visszagondolsz gyorsan mind a hat meccsre... Mi volt a titkotok? – Egyértelműen a csapategység. Ez már a vb-selejtezőkön is érződött, de akkor még Dodó és Rita nem lehetett velünk. Most viszont könnyen becsatlakoztak a fiatalokhoz. Az is számított, hogy végig éreztük az esélyt, ami nagy erőt adott. – Kitarthat ez a lendület az Eb-ig? – Meglátjuk. Hosszú felkészülés vár még addig ránk. Az ottani teljesítményünk azért függ a csoporttól, és az egész torna alakulásától. Vannak olyanok, akik ellen már most is lenne esélyünk. És persze, lehet sanszunk megverni az olaszokat is akár. Miért is ne? De addig még rengeteget, a mostaninál is többet kell dolgoznunk. Nem egyszerű megközelíteni a világelitet. – De az biztos, hogy a sportágnak óriási lökést adhattok itthon. – Mindenféleképpen jó kiindulási alap. Sajnos, az utóbbi évtizedekben nem úgy alakult a röplabda sorsa, ahogy kellett volna. Nagyon remélem, hogy jól tudjuk használni a sikert, és előrelépést hoz. Jó lenne, ha nagyon sokan látnák meg a sikerünk által a sportág szépségét.