Gellért Gábor: Következetesség és megújulás
IRATKOZZ FEL HÍRLEVELÜNKRE!
A Magyar Edzők Társaságával együttműködésben indított Mestermunka című sorozatunkban az utánpótlásedzői szakmát szeretnénk közelebb hozni olvasóinkhoz a legkiválóbb trénerek portréival. Ezen a héten Gellért Gábort, a nyílt vízi úszóválogatott szövetségi kapitányát, a Szegedi Úszó Egylet vezetőedzőjét mutatjuk be.
„Szerintem teljesen tehetségtelen voltam – mondta Gellért Gábor, amikor arról érdeklődtünk, gyerekkorában milyen szinten úszott. – Ha lett volna bennem potenciál, bizonyára az edzők kiszúrják, és biztatnak a folytatásra, de tizenegy évesen atlétikára váltottam. Kecskeméten Grosán Pál lett az edzőm.”
A nyílt vízi úszóválogatott szövetségi kapitánya később 20 éves koráig atletizált, majd triatlonversenyző volt.
„Sok mindent kipróbáltam fiatalon, az atlétika mellett kosárlabdáztam, aztán egyi időben heti kétszer eljártam néptáncolni is. Ez jól jött később testnevelőtanárként, abban a szakmában előny, ha több mozgásformában is jártas az ember. A pedagógusi pályára egyébként nem vezetett egyenes út. Kecskeméten úszómesterként dolgoztam huszonhárom évesen, és a vízilabdaedző Valkay Ferenc világított rá arra, hogy a családomban számos pedagógus volt, majd megkérdezte,
Meghatározó mondatok voltak ezek, már másnap elkezdtem nézegetni, hová tudok felvételizni, és a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolát választottam.”
A főiskolán aztán nagy mentorra talált.
„Bán Sándor tanította az úszást három éven keresztül, én pedig reggel és délután önszorgalomból kilátogattam hozzá megnézni az edzéseket, amit ő nagyon nagyra értékelt. Akkoriban Risztov Éva volt a legjelesebb tanítványa, aki több Eb- és EYOF-aranyat nyert. Bán utazott a válogatottal is a világeseményekre, amelyeken Széchy Tamással, Kiss Lászlóval dolgozott. Számomra nagyon fontos volt ez az időszak, kivételes lehetőségem volt belelátni, hogyan zajlik a klasszis úszók felkészítése. Egy ideig vacilláltam, hogy atlétika- vagy úszóedző legyek, de ezek az élmények egyértelművé tették: nekem az utóbbival van dolgom. Azt gondolom, jól döntöttem.”
A Szegedi Úszó Egyletben 1999-ben kezdett dolgozni, de anyagi okokból egészen 2013-ig kiegészítő állást kellett vállalnia.
„Testnevelőként dolgoztam 2002-ig, hatvankétezer forintot kerestem havonta, amiből nagyon nehéz volt megélni. A kolléganőm férje volt a Szegedi Fegyház- és Börtön parancsnokhelyettese, és felvetette, menjek oda dolgozni pedagógusként. A következő hónapban már 128 ezer forint volt a fizetésem, tehát több mint a dupláját kerestem, mint tanárként. A rabok oktatásával, sportolásával, a kulturális élet szervezésével foglalkoztam egészen 2013-ig. Akkor azért szereltem le, mert az úszóklub és Olasz Anna olyan szintre jutott, ami teljes embert igényelt. Anna akkor már ötödik helyezett volt a felnőtt-világbajnokságon.”
A gyerekekhez is kiváló érzéke volt már a kezdetekkor.
Jellemzően az elején tisztázom a szabályokat, és aki partner, azzal nagyon jól tudok dolgozni, aki viszont nem szeretné tartani azokat, attól elköszönök, mert úgy nem lehetséges a közös munka. A szülőknek is időben szoktam szólni, hogy talán érdemes lenne másik sportág felé orientálódni, mert úszásban nem lesz sikeres a gyerek – szerintem ez így korrekt.”
Gellért a generációs különbségekre következetességgel válaszol.
„A generációs változás elsősorban úgy érint, hogy én ötvenöt éves vagyok, de továbbra is tizennégy-tizennyolc évesekkel foglalkozom. Nagy segítségemre van Táczi Zsolt, aki jelentősen fiatalabb nálam, és gyakran könnyebben szót ért a gyerekekkel. De összességében azt gondolom, hogy aki következetesen, ugyanazzal az elszántsággal dolgozik évek, évtizedek óta, az megbirkózik az életkori különbségekből adódó nehézségekkel is. Például Szokolai László hatvan évesen is ugyanúgy áll a munkához, mint húsz éve, Turi György is ilyen, akárcsak Magyarovits Zoltán vagy a fiatalabbak közül Kutasi Gergely.”
Az edzők számára a megújulás elengedhetetlen – vallja a Szegedi Úszó Egylet vezetőedzője.
„Már a pályám kezdetén igyekeztem mindent ellesni a többiektől, a nálam tapasztaltabbaktól. Amikor vegyesúszóm lett, elmentem Turi György mesteredzőhöz tanácsot kérni,
Sokat kaptam Kiss Lászlótól, Egressy Jánostól, Pass Ferenctől, és rendszeresen egyeztetek fiatalabb kollégákkal is, például a pécsi Túros Mátéval vagy a dunaújvárosi Szabó Gergővel. A megújulásban pedig a sportot segítőt szakterületek bevonása is szükséges. Jelenleg szegedi orvosokkal dolgozunk együtt, akik számos vizsgálatot végeztek el az úszóinkon, és közösen vonjuk le a következtetéseket az eredményekből.
Az elméletet a gyakorlatba is jól ültetik át Szegeden – legalábbis a számok ezt bizonyítják.
„Eddig tizenkét gyerekkel hatvankét korosztályos meg felnőtt világ- és Európa-bajnoki érmet nyertünk, míg Olasz Anna olimpiai negyedik, Pádár Nikolett pedig hatodik lett. És amire szintén nagyon büszke vagyok: már tizenhét nálunk nevelkedett fiatal szerzett diplomát Amerikában.
Az Európa-bajnok Pádár Nikolett 2024 év végén Szegedről a fővárosi BVSC-Zuglóba igazolt.
„Niki felnőtt, és nem szakmai, hanem elsősorban magánéleti okokból ment el tőlünk, aztán rövidesen Amerikába utazik, ahol Bob Bowman csapatában folytatja. Egyébként pedig anyagilag nem tudunk versenyezni a nagy, budapesti klubokkal, de ez teljesen rendben is van, a miénk kifejezetten utánpótlásnevelő-egyesület.
(Kiemelt képünk forrása: Szegedi Úszó Egylet)
