Korholj, bírálj, dicsérj!

Ezentúl más szemmel nézzen a villamoson rosszalkodó gyerekekre, mert könnyen lehet, hogy a jövő nagy bokszolóinak egyikét látja köztük. Farkas József igyekszik fölfedezni a tehetségeket, s akár olimpikonokat faragni belőlük. Hogy sikerrel járjon, ahhoz fontos, hogy minél több sikerélmény érje a fiatalokat.

Nagy-Pál Tamás Nemrég véget ért a junior Európa-bajnokság, amelyről két ezüst- és egy bronzéremmel tért haza a magyar csapat.

A válogatott vezetőedzőjével, Farkas Józseffel beszélgettünk arról, a fiatal bokszoló (címlapfotó: heol.hu) milyen utat jár be addig, amíg eljut egy komoly nemzetközi versenyre.

Kezdjük tehát az elején: nyilván vannak olyan gyerekek, akik maguktól vagy a szülők javaslatára mennek le az első edzésükre. Ugyanakkor léteznek más csatornák is... A tréner ezeket is jól ismeri, hiszen az UTE szakosztályának is a vezetőedzője.

„Az egyik lehetőség az, hogy az iskolákba megyek toborozni. A másikat még Csepelen, Szabó Pali bácsitól tanultam. Ő nagyon határozott személyiség volt, egyszerűen vonzotta a gyerekeket. Ha az utcán járt, a villamoson utazott, egyáltalán bárhol is volt, ha azt látta, hogy valakinek jó az alkata, elszánt a tekintete, akkor megszólította, beszélgetett vele és elhívta edzésre. Én is ezt csinálom: ha csintalankodó fiút látok, akire a többiek azt mondják, hogy borzalom, mit művel, megszólítom, fegyelmezem és felajánlom neki, mutatok egy sportágat, ami embert farag belőle” - mondja Farkas, aki így folytatja: „Általában tizenkét éves korban kezdik, de csak serdülő korban vesznek részt az első tornájukon. Elég nagy terhelést kapnak a sportágban a gyerekek, ezért eleinte csak alaptechnikákat mutatunk meg nekik. Ha folyamatosan edz a fiatal, akkor nagyjából fél év után teheti le a technikai minimumvizsgát, ami a ringbe lépés előfeltétele. Ezen egy edző, egy orvos és egy bíró van jelen. Ők tesznek fel kérdéseket a szabályokkal, a mozgásanyaggal kapcsolatban és tesztelik a mozgáskoordinációt is. Ha a próbálkozó sikerre jár, akkor mehet az első bemutató meccsekre.”

Ekkor még versenyekről szó sincs: az ifjak úgynevezett pofonpartikon vesznek részt. A szabály az, hogy csak azonos korú gyerekek léphetnek a ringbe egymás ellen, győztest pedig nem hirdetnek. „Jó lenne persze, ha a gyerekek minél fiatalabb korban elkezdenének edzeni, akár már óvodában, ahogy az a labdarúgásban is van. De ez mégis kemény küzdősport, így bizonyos érettségnek lennie kell, hogy a srácok átlássák a szabályokat. Ezért szerintem nincs arra szükség, hogy már versenyezzenek is nagyon fiatalon. Sőt van, akit még serdülő korban sem szabad bedobni a mély vízbe. Egyáltalán nem baj az, ha valaki nem lesz rögtön országos bajnok, hiszen fontos, hogy mindig szem előtt tartsuk a jövőt. Mert a célunk az, hogy értékes bokszolóink maradjanak az olimpiáig” - említi Farkas, aki így folytatja: „Egy év alatt általában húsz meccsig juthatnak el a srácok. A kezdetekben nagyon figyelni kell arra, hogy csak a képzettségüknek, meccsszámuknak megfelelő bokszolóval kerüljenek össze. Ez könnyen megoldható: a kezdőversenyeken az edzők megválaszthatják az ellenfeleket. Nyilván nem fogják olyan ellen a ringbe engedni tanítványukat, akinek már több meccse van. Sorsolnak ugyan ezeken a tornákon is, de a trénerek cserélgethetik egymással az ellenfeleket. Mindenkinek az az érdeke, hogy védence fejlődjön, és ne szenvedjen rögtön az elején olyan vereséget, amely kihatással lehet az egész pályafutására. A következő szint a serdülő országos bajnokság. Ez veszélyes picit, hiszen minden klub el akarja indítani az összes versenyzőjét, miután a szövetség ez alapján differenciálja a szakosztályok közötti pénzelosztást. Így olyanokat is a ringbe engednek, akik még nem elég érettek."

Farkas szerint nagyjából az első év után el is válik, hogy a tehetségnek milyen esélye van az érvényesülésre a magyar utánpótlásban: „Ha ez után is folytatja a komoly felkészülést, akkor bekerülhet a szövetség programjába casino vagy a Héraklészba. Figyeljük a fiatalokat a korosztályos bajnokságokon, majd megvitatjuk, kivel érdemes kiemelten foglalkozni. Nemcsak a tehetséget nézzük, hanem a magaviseletet is. A programban rengeteg edzőtábor szerepel és a kötelező versenyeken kívül rendszeresen megszervezzük a kiválasztottak tornáját. Ez azt jelenti, hogy havonta, kéthavonta a korosztályok és a súlycsoportok legjobb versenyzői egynapos viadalon találkoznak. Ezeken figyeljük, hogy ki az, aki fejlődött, s ki az, aki nem. Olyan ez inkább, mint egy közös edzés, sokszor győztest sem hirdetünk.”

És persze emellett nagyon fontosak a külföldi edzőtáborok is: „Vagy mi megyünk vendégségbe, például az olaszokhoz, németekhez, vagy mások jönnek hozzánk, mint legutóbb a törökök. A közös edzőtábor végén általában van csapatverseny. Most például Bakuba hívtak minket a németek, hogy tréningezzünk közösen egy hetet az Elnök-kupa előtt, ami Eb-szintű verseny. Az év elején elmegyünk általában az olimpiai reménységek versenyére Szlovákiába. Olykor a klubok is elhordják külföldi tornákra a gyerekeket, bár az utazás nem mindig fér bele a költségvetésbe.”

Mindezek ellenére a serdülő Eb-n a gyerekek általában még mindenféle nemzetközi rutin nélkül indulnak: „Ezen muszáj változtatnunk. Most indul be a dolog, hiszen eddig én foglalkoztam a serdülőkkel is a juniorok mellett, de a következő évre külön szakmai stábot kapnak.”

A szakember elárulta: könnyű dolguk nincs, mire egy gyerekből korosztálya kiemelkedő bokszolóját faragják, hiszen jellemzően rengeteg problémás fiatal próbálja ki ezt a sportágat. „Persze ez egyáltalán nem baj, mert nagyon komoly nevelést kapnak az edzőtáborokban, ami óriási fegyelmezettséget kíván. Általában a gyerekek fokozatosan felnőnek a feladathoz, amiből a tanárok is profitálnak, hiszen a srácoknak javulnak a jegyei és a magatartásuk is. Mondok egy példát: a lányom kézilabdázik, de eljár hozzám bokszolni is. Edzője megjegyezte, hogy mennyire jó ez, mert fegyelmezettebb, mint a többiek és a mozgáskoordinációja is fejlettebb. Az ökölvívás kiegészítő sportágnak is tökéletes tehát, mert hatalmas koncentrációt igényel az, hogy ne üssenek le és te is a megfelelő pillanatban, jó helyre üss. Ezen kívül csökkenti az agressziót, mert rengeteget kell relaxálni. A gyerek lelkiállapota pozitív lesz, főleg, ha sikerélmények is érik. Viszont fontos, hogy ezt a sikerélményt napi szinten garantálni kell. Azt vallom: korholj, bírálj, dicsérj. A sorrend is fontos, mert a gyereknek úgy kell hazamennie, hogy az utolsó emlékei szépek legyenek.”