Bosszantó kapus

Kornakker Dániel csatárként kezdett, és bosszantotta, ha a kapusok kivédték a lövését. Úgy döntött, ő akarja ezt a szerepet játszani, s a mai napig motiválja, hogy minél nagyobbakat védjen. A szezonban eddig minden úgy alakul, ahogy tervezte.

Pusztai Viola Kornakker Dániel labdarúgó, vízilabdázó, kézilabdázó, karatés vagy akár sakkozó is lehetett volna, de ő a jégkorong mellett döntött. Hokis pályafutását csatárként kezdte, viszont minden vágya az volt, hogy kapus legyen. Imádott gólt lőni, de rettenetesen idegesítette, ha megfogták a lövését, s inkább ő akarta bosszantani a többieket. – Rám teljes mértékben igaz, amit a kapusokra mondanak: kicsit tényleg bolond vagyok. De szerintem ez teljesen normális. Mindig az motivál, hogy nagyokat védjek, s lehet, ezért is megy ilyen jól. Olyannyira, hogy az EBYSL-ben ő rendelkezik a legjobb statisztikával: eddig 95.35 százalékos védési arányt tud felmutatni. Persze mindjárt hozzáteszi, ez a csapat érdeme, a védők rengeteget segítenek neki. A szezonban eddig minden úgy alakul, a Fehérvár AV19 juniorjainak, ahogy tervezték: veretlenül, toronymagasan vezetik az osztrák bajnokságot.

A tizennyolc éves tehetség azt mondja, nincs titkuk, ez mind a kemény munka, a fegyelmezett játék eredménye. Róla ebben az idényben csak jókat mondtak a szakemberek, ráadásul olyan dolgokat emelnek ki, amelyeket ő a gyengeségének érez. – A legnagyobb erősségemnek a gyorsaságomat és a reflexeimet tartom, amiben még sokat kell fejlődnöm: az a korongkezelés, a higgadtság és a társakkal való kommunikáció. Utóbbi igazából a mérkőzés rutinjaival magától jön, minél többször játszunk együtt, és beszélek velük, annál jobban fogom tudni, hogy az adott szituációban mit mondjak, hogyan irányítsam őket. Honlapunknak arról is beszélt, hogy nagyon sokat köszönhet a Drago Skorpió csapatának, amelyben tízévesen, két év kihagyás után kezdett el újra jégkorongozni, s ott lett kapus is. Bár sok sikerélménye nem volt, mert nagyon sok gólt kapott, a rengeteg lövés viszont nagyban segítette a fejlődését. Tehetségére felfigyelt a 2010-ben induló Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia akkori szakmai igazgatója, Kercsó Árpád is, és Fehérvárra hívta. – Az első évben a nagymamám, akivel Budapesten éltem, még túl fiatalnak tartott, s nem akart elengedni. A második évben Árpi bácsi ismét megkeresett, és azt mondta, ha most is nemet mondok, akkor többet nem hív. Meggyőztem a mamát, hogy nagyon szeretnék Fehérváron játszani, olyan erős csapatba tartozni, amilyen ott van. Bár Budapest után először túl nyugodtnak tartotta a várost, ma már tudja értékelni, hogy nincs az a nagy nyüzsgés és zavartalanul koncentrálhat a jégkorongra. A jövőjét továbbra is Székesfehérváron képzeli el, s leginkább rövid távú célokat fogalmaz meg magában: mindig a következő mérkőzésre koncentrál, szeretne bajnok lenni az osztrák és a magyar pontvadászatban is, illetve a dunaújvárosi U20-as divízió I/B-s világbajnokságon is nyerni akar a válogatottal. – Maximalista vagyok, így mindenféleképpen a feljutást várom a csapattól. Jól össze van rakva a brigád, régóta ismerjük egymást, nagy az összhang közöttünk. Remélem, hogy a szurkolók a világbajnokságon támogatnak minket, minél többen eljönnek a meccseinkre. Nagyon jó érzés és feldob, ha drukkolnak nekünk, külön motivál, hogy bizonyítsunk nekik is, megháláljuk azt, hogy biztatnak minket már ilyen fiatalon. Fehérváron is nagyon sokat segítenek a szurkolók, így a csapattársaim, a családom és a barátnőm mellett nekik is szeretném megköszöni a támogatást.