„Nemcsak a célt szeretném elérni, hanem az utat is megélni” – Kropkó Márta

Odaért a világelitbe az utolsó U23-as évében a triatlonos Kropkó Márta, akit korábban sem kerültek el a jó eredmények: ünnepelhetett már Európa Játékokon, korosztályos világbajnokságon mixváltóban és az U23-as vb-n egyéniben is bronzérmet, az áttörés viszont az elmúlt hetekben jött el: a versenyző az Utánpótlássportnak adott interjút a világbajnoki sorozatban és a felnőtt Eb-n elért top 10-es helyezése után.

– Beszerezted már a szigszalagot?

„...szigszalagot?”

– A spanyolországi Európa-bajnokságon a kerékpáros karambolban mindkét flaskádat elhagytad. Valamivel csak alaposabban kellene rögzíteni, nem?

„Ú, hát, képzeld el, ezen én is gondolkodtam. Nekem a befőttesgumi jutott az eszembe, de a szigszalag sem rossz ötlet. Kéne erre valami megoldás, meg a bicikliláncomra is, ami már sokadjára esett le... Mindig azzal van a baj, komolyan, néha már kerékpárszerelőnek érzem magamat, annyiszor kellett megoldanom ezt a problémát.”

– Az Eb-n ráadásul kijutott a rosszból neked,  az említett bicajos baleset után nemcsak ital nélkül maradtál, de a láncod is leesett, előtte az úszásnál pedig iránytévesztés miatt veszítettél fontos másodperceket. Ezek külön-külön is elegek egy versenyre, nemhogy együtt, ehhez képest érzek a hangodon kis keserűséget a hatodik hely miatt. Ráadásul a verseny utáni Facebook-posztodban a »losing«, vagyis az elveszíteni szót használtad. Tényleg ennyire rossz eredmény ez?

„Nem akartam, hogy félreérthető legyen a posztom, semmiképp nem gondolok vereségként erre az Európa-bajnokságra. Az előzetes célom a legjobb nyolcba kerülés volt, nagyon örülök a hatodik helynek, főleg ilyen előzmények után. Ráadásul az U23-asok között én értem célba elsőként, kár, hogy míg más kontinensviadalon ezért jár a cím, Európában ezt nem veszik külön. Izotóniás ital nélkül egyébként nem bírtam volna célba érni, borzasztó meleg volt az idő, de a versenytársaim közül többen is megosztották velem a flaskájukat, még úgy is, hogy akkor nekik is kevesebb jut. Ez a fajta bajtársiasság és összetartás talán a legszebb emlék erről az eseményről, mert a hatodik helynek is nagyon örülök, főleg ilyen előzményekkel, de arra fogok örökké emlékezni, hogy a barátnőim segítettek rajtam.”

– Ez az összetartás jellemzi a triatlont? Szerintem a legtöbb sportágban ezt a helyzetet kihasználnák az ellenfelek. Forma-1 rajongó vagy, hadd hozzam ezt a példát: nehezen tudom elképzelni, hogy a sérült gumival a boxutcába kiállni kényszerülő Ferrarihoz átszaladnak szerelni a Mercedestől...

„Tényleg így viselkedünk egymással. A sportágunk szépségét is mutatja ez, egymás ellen versenyzünk, de közben mégis együtt. Plusz a kerékpárnál együtt is kell dolgoznunk, hogy távol tudjuk tartani az üldözőket, ilyen szempontból együttműködünk. A futásnál már mindenki magáért dolgozik, de így is voltak olyan lányok, akik figyeltek rám, akkor is adták a kulacsukat, amikor már csak három korty volt benne. Vonakodtam, nem akartam meginni előlük, próbáltam a lehető legkisebbet kortyolni, hogy versenyben maradjak, de nekik is jusson még folyadék. Az eredményeknél is sokkal többet ér, hogy ilyen barátokra, sőt családra leltem ebben a közegben.”

–A korábbi években is többször beszélhettünk balszerencséről veled kapcsolatban, az emlegetett biciklilánc már sokadjára hagyott cserben, és a sérülések is a legrosszabbkor bukkantak fel. Nem is tudom, talán segítene egy-két ima Fortuna istennőhöz... 

„Egyébként ezen én is gondolkodtam már. Miért van az, hogy a sors rendre úgy alakítja, hogy valami probléma megjelenjen, ráadásul nem is kicsi, olyan, amiből egy is sok az embernek. Ilyenkor nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Remélem, eljön az az idő is, amikor sorozatban jönnek a gond nélküli versenyek, hogy ne kelljen mindig egy nagy hegyet megmásznom. Viszont korábban sem adtam fel, mindig tovább küzdök.”

–A jóról se feledkezzünk meg, ugyanis két héttel korábban a világbajnoki sorozat olaszországi állomásán pályafutásod első top tízes WTCS-eredményét érted el, tizedik lettél, a világ legjobbjaival egy mezőnyben.

„Mindenki itt volt a legjobbak közül. A top tizenötnek már nagyon örültem volna, ezzel a tizedik hellyel viszont minden várakozást felülmúltam. Bizonyos szempontból áttörés ez, legalább olyan magas polcra teszem, mint a tavalyi U23-as vébébronzérmet. Olyan versenyzőket tudtam lefutni, akiket korábban sosem előztem meg. Ez volt az első olimpiai kvalifikációs verseny, a periódus kezdete óta tehát WTCS-tizedik és Eb-hatodik helyem van, a kvalifikációs rangsorban pedig jelenleg az ötödik helyen állok; ez nagyon durva érzés. Két év van még belőle a Los Angeles-i olimpia előtt, de biztató a kezdés. Vannak akik ezután hátradőlnének, engem azonban még keményebb munkára sarkall. Az utóbbi időben viszont változott az általános hozzáállásom, nemcsak a célt szeretném elérni, hanem az utat is megélni.”

(Kiemelt képünk forrása: MTSZ)