Lámpaláz nélkül
A húsz éves Bíró Blanka a legnagyobb nyugalommal hárította ziccerek sorát a női kézilabda Európa-bajnokság két győri csoportmeccsén is. A váci kapus a profi szervezést és a fantasztikus közönséget dicséri. És a négy közé jutásért számol.
reb Debrecenben folytatja szereplését a magyar női kézilabda-válogatott, amely a győri csoportkör után a lengyelek elleni győzelemnek köszönhetően két pontot vitt magával a hosszú útra és a középdöntőbe. Németh András szövetségi kapitány már cserélt, Klivinyi Kinga helyét a sokak által már a végső keretszűkítéskor a csapatba követelt Tóth Gabriella foglalta el.
A „tagságát" ezúttal is megőrizte a húsz éves Bíró Blanka, pedig ő a rajt előtt nem számított arra, hogy az Eb-csapatba kerül:
– Ha megnézzük az utóbbi éveket, nagyon ritkán fordult elő, hogy magyar kapitány három kapussal vágott neki valamelyik tornának. Izgultam a kerethirdetés előtt, de valójában nem vártam, hogy a tizenhatos listára kerülök. Aztán szombaton András négyszemközt beszélt a kimaradókkal, én pedig a legnagyobb meglepetésemre nem voltam köztük.
Ahogy mondja, akkor mintha elvágták volna: utána már cseppet sem izgult, pedig lélekben tényleg inkább arra készült, hogy a lelátóról nézi a mieink meccseit, nem pedig a pályán melegít.
Vagy éppen véd. Ugyanis valóban, a lámpaláz legkisebb jelét sem mutatta, amikor Herr Orsolya és Kiss Éva után őt küldte be a kapitány az oroszok elleni első csoportmeccsen: kimondottan jól védett, ziccereket fogott. Akárcsak a lengyelek elleni találkozón, amikor Kiss-sel osztoztak a játékperceken.
Mégsem volt elégedett a teljesítményével:
– A lengyelek elen magabiztos győzelmet arattunk, nem volt szükség extra teljesítményre, de védhettem volna még néhányat. Az oroszok ellen elért döntetlen után viszont folyamatosan csak arra tudok gondolni: ha még egy labdát hárítok, mienk a két pont.
Az aztán nem hiányzott, ugyanis a szbornaja búcsúzott, ám a spanyolok elleni, véghajrában elveszített mérkőzés pontjai annál inkább. Bíró úgy látja, négy ponttal a tarsolyban nyugodtabban utazhattak volna Debrecenbe, ám hiába a kemény román, dán, norvég trió, Budapest és lehetőleg a legjobb négy a cél.
A nyáron még a junior-válogatottban szereplő kapus szerint Németh András nem az a fajta, aki két mérkőzés után dicsérget valakit, ám a csapatmenedzser, a valaha volt egyik legkitűnőbb magyar hálóőr, Pálinger Katalin folyamatosan biztatta, és tanácsokkal látta el.
A pályán kívül sem árt koncentrálnia, hiszen ne tévesszen meg senkit, hogy a győri aréna csak a spanyolok elleni összecsapásra telt meg (a korábbi foghíjas lelátókat inkább a borsos jegyáraknak tudhatjuk be): az ország kézilabdalázban ég, a különböző médiumok folyamatosan a játékosokkal és a csapattal foglalkoznak.
– Mivel még sosem szerepeltem világversenyen, szoknom kell kicsit a felhajtást. Profi a szervezés, remek körülmények között készülünk. Bár tényleg nem izgultam, azért beleborzongtam, amikor először sétáltunk a pályára Győrben. Érdekes, mindent jól hallottam, a szurkolókat, a biztatást, de amikor a kapuba álltam, mintha lehalkították volna a televíziót: hirtelen olyan távolivá vált. Aztán amikor felrobbant a csarnok... És az egész közönség, szinte leírhatatlan, fantasztikus!
A magyar csapat programja, középdöntő, Debrecen:
Szombat, 20:30: Magyarország-Románia.
Hétfő, 20:30: Magyarország-Dánia.
Szerda, 20:30: Magyarország-Norvégia.