A törökök az U18-as magyar lányoknak szurkoltak, akik megnyerték a képzeletbeli szépségversenyt. Az Eb-selejtezőt nem, viszont nagy meccseket játszottak. Másfél év múlva, a hazai rendezésű kontinenstornán alanyi jogon indulnak.
Nagy-Pál Tamás Törökországban szerepelt Eb-selejtezőn az U18-as leányválogatott, és a csoport második helyén végezve lemaradt a kontinenstornáról. Szabados István szövetségi edző ennek ellenére jó emlékekkel tért haza a tornáról, hiszen a lányok a románok ellen szoros szetteket vívtak, míg a házigazdák ellen kétszettes előnyben is voltak, a grúzokat pedig simán verték.
U18-as leányválogatott1
„Ezt próbálom sugallni a játékosaimnak is. Nyilván mindenkiben motoszkál, hogy mi lett volna, ha a románok ellen beütjük a szettlabdát, vagy a törököket legyőzzük. Nekünk ez is siker, hiszen továbbjutó helyen végeztünk, még ha nem is kerültünk a három legjobb második közé. Itt kell megjegyeznem, hogy a lebonyolítással nem feltétlenül értek egyet, mert így nem biztos, hogy a legjobb tizenkét csapat szerepelhet az Eb-n. A felnőtteredmények alapján készítik a rangsorolást a csoportbeosztáshoz, ami nem ad reális képet. Ráadásul szerintem a nyolc másodiknak még egy tornát kéne rendezni, hogy azon döntsék el a továbbjutást. A szövetségen keresztül ezt a javaslatot szeretném a CEV-nek is eljuttatni.”
Arra is próbáltuk keresni a választ, hogy mi lehetett az a kicsi plusz, ami hiányzott a sikerhez a két szoros mérkőzésen. „A románok ellen izgultunk, mert úgy gondoltuk, hogy a második helyről dönthet a találkozó. Aztán az első szett végén két játékos nem értette meg egymást, így piti hiba miatt nem tudtuk beütni a játszmalabdát. A lányok nem hitték el, hogy ez megtörténhet, és nem tudtunk gyorsan talpra állni. Ezen kívül az egyik kulcsjátékos messze nem hozta a formáját. Láttam, hogy megfeszült a pályán, és bántotta a dolog, de ez a csapat senkinek a gyengélkedését nem bírja el. Ezek után álmomban sem gondoltam volna, hogy a törökök ellen 2-0-ra vezethetünk. Két elképesztő végjátékot nyertünk meg, szettlabdákat hárítva. Törvényszerű lett volna, hogy a harmadik felvonást nem bírjuk, ennek ellenére 14-10-re vezettünk, de nem jött össze a lélektanilag fontos, ötpontos előny. A folytatást elrontottuk. A negyedik játékrészben próbáltam meghúzni, hogy a 2-1-es előny tudatában a legjobbakat pihentetem az utolsó szettre. Ez sokszor bejött már, de most nem, a törökök végig uralták a döntő felvonást, és megérdemelt győzelmet arattak. A lányok itt szembesültek vele, hogy ami itthon elég az NB II-ben vagy a serdülőben, nemzetközi szinten már nem. Nem mintha a törökök a felnőttbajnokságban játszanának, de míg az ő edzőjük hetven játékosból szűkíthet, én húszból.”
Szabados úgy érzi, a felkészülésen nem tudott volna úgy változtatni, hogy eredményesebb legyen a csapat, amely a lehetőségeikhez képest a maximumot hozta. „Kevés idő állt rendelkezésünkre: két hét a törökök három hetével szemben. A hazaiak mindemellett pár klubba gyűjtik össze a legjobbjaikat, nekem a kezdő hetesem hat különböző csapatból jött. Meg is kérdeztem az edzőjüket, aki elmondta, hogy kollégiumi rendszerben központosítják a felkészülést, és ezek az együttesek a szövetségi edző iránymutatásai alapján dolgoznak. Kérdeztem: mi van, ha nem tartják be? Akkor behívnak mást. Ezt én nehezen tehetném meg, mert nincs kit.”
U18-as leányválogatott2
Ennek ellenére a torna bizonyította, hogy a korosztály már közel van az európai mezőnyhöz. „Technikailag nem vagyunk elmaradva. A felfogásban vannak hatalmas különbségek. Megkérdeztem a lányoktól a törökök elleni döntő szett előtt, hogy miért megyünk fel a pályára? Győzni, mondták. Erre én rávágtam: nem, hanem játszani! Nálunk már a legkisebb korosztályokban is a siker a cél, pedig akkoriban még szisztematikusan képezni kéne a gyerekeket. Teljesen mindegy, hogy miniben bajnok lesz-e valaki, de ezt a kollégák nehezen értik meg. Ezen a felfogáson sokat változtathatnának a sportpszichológusok, akik tényleg elengedhetetlen részei a sikernek. Néha az edzőnek is inkább pszichológusnak kell lennie. Főleg női csapattal. Biztos vagyok benne, hogy a mentális felkészítés miatt sikerült átlendülni a románok vagy a törökök elleni vereség után, hogy legyőzhessük a grúzokat. Nagyon fontos, hogy a jövőben is dolgozhasson velünk szakember.”
A szövetségi edző azt is elmondta: megfogta az a fanatizmus, ami Törökországban a röplabdát körülveszi. „Rengetegen voltak a meccseken: szülők, nagyszülők és gyerekek. Nem az iskolákat kellett kivezényelni. És nemcsak üldögéltek, hanem szurkoltak. Mi otthon a nézőknek is örülünk, nemhogy a drukkereknek. A női mezőnyben Vasast és a Békéscsabát leszámítva egyik klub sem rendelkezik szurkolótáborral. Itt pedig még a pályatörlő gyerekek is hatalmas megtiszteltetésnek vették, hogy ott lehettek. Jöttek aláírásért, pacsiért, kézfogásért. Az utolsó meccs után a szurkolók feldobálták a török edzőt. A bazársoron idősebb török úr jött oda hozzánk, gratulálni. Boldog volt, hogy láthatta a válogatottja elleni meccsünket. Képzelheti, mit éreztem… Arról nem is beszélve, hogy egyébként is nekünk szurkoltak. Már amikor nem ellenük játszottunk. Szerintem azért, mert a szépségversenyt messze mi nyertük meg. De egyébként is kölcsönös volt a szimpátia, nagyon jó kapcsolatot alakítottunk ki a házigazdákkal.”
A válogatottra nagyon fontos másfél év vár, hiszen 2016-ban hazánk rendezi a korosztályos Eb-t, melynek így alanyi jogon lesz a résztvevője. „De az a célunk, hogy a kvalitásaink miatt is helyünk legyen a mezőnyben. Rengeteg a fejlődési lehetőség. Léphetnek be természetesen új játékosok, mert már látjuk a következő generációban azokat, akik csillogtatják tudásukat. Persze, el kell majd dönteni a prioritást. A fiatalokat érinti ugyanis az ifjúsági olimpia, ráadásul az európai szövetség új sorozatot is bevezethet. Jóval több nemzetközi meccset játszhatnak tehát, ezért nem biztos, hogy az a jó, ha feljebb visszük őket. Komoly programot kell összeállítanunk, amit a klubedzőkkel közösen követünk. Őket arra is fel akarom készíteni, hogy a torna előtt nem két héttel viszem el a lányokat, hanem jóval korábban. És persze rengeteg versenyen kell részt vennünk, hiszen a selejtezősorozatban nem játszunk. Az is elképzelhető, hogy megint elindítjuk a csapatot az NB I-ben. Neki kell állnunk minél előbb, hiszen az a célunk, hogy a döntőben a legjobb nyolcban végezzünk, ami szerintem reális.”