Vincze Péternek sokat jelent, hogy Rob Pallin bízik benne, és továbbra is a második sorban számít rá a Fehérvár AV19 csapatában. Egyáltalán nem elégedne meg azzal, ha a negyeddöntő jelentené a végállomást az EBEL-ben. A játékosok ki vannak éhezve a sikerre, és mernek nagyot álmodni.
Pusztai Viola Vincze Péternek esze ágában nem lenne aláírni azt, hogy a Fehérvárnak a negyeddöntő jelenti a végállomást az EBEL-ben. A többieknek sem. Eddig még sosem jutott négy közé a csapat az osztrák jégkorong-bajnokságban, így a kitűzött cél nem is lehet más, mint azt elérni. A játékosok rendkívül éhesek a sikerre, és ahogy a húszéves csatár fogalmazott: mernek nagyot álmodni.
A négy közé a Vienna Capitalson át vezet az út. A középszakasz után a negyedik helyen végző székesfehérváriak éppen csak lemaradtak az ellenfélválasztás lehetőségéről. Ez ugyanis csak az első három kiváltsága. De lehet, ha nekik is megadatik, akkor sem döntöttek volna másként, mint ahogy a sors elrendelte. A Bolzanót mindenképp el akarták kerülni, tavaly ugyanis rengeteg időt elvett az utazás. Bécs viszont közel van, ráadásul a középszakaszban megtört az öt éve tartó átok is: nyert a Fehérvár a Vienna otthonában.
Vincze Péter Fotó: Soós Attila
− Az, hogy végre le tudtuk győzni a bécsieket idegenben, majd utána itthon is, nagy önbizalommal tölt el minket. Az alapszakaszban szoros meccseket játszottunk, egy-két gól döntött. Erős a védelmük, kevés gólt kapnak, viszont nem is lőnek sokat. Ezért a negyeddöntőben is kifejezetten szoros meccsekre számítok.
Vincze éppen a Vienna ellen tért vissza a jégre lovaglóizom-sérülése után, amit még a felnőttválogatott lengyelországi tornáján szerzett. Kicsit tartott attól, hogy a klubcsapatában emiatt elveszti a korábban kiharcolt helyét, de mindössze tíz napot kellett pihennie, így nem forgott veszélyben.
− Az első meccsen még a negyedik sorban kaptam helyet, de mostanra megint visszakerültem oda, ahol a sérülésem előtt voltam. Nagyon sokat jelent, hogy az edzőnk, Rob Pallin bízik bennem, így merem játszani a játékomat.
Olyannyira bízik a fiatal csatárban, hogy az ECHL tavalyi pontkirálya, Brandon Marino hiába tért vissza a csapatba a Red Bull Salzburg elleni bajnokin, Vincze maradhatott a második sorban.
− Egyelőre még az edző is próbálgatja, melyikünket szerepeltesse a második sorban, ami több jégidőt jelent, mint a negyedik. A Villach ellen Marino játszott, a Vienna ellen én fogok. Megpróbálok élni a lehetőséggel.
A Fehérvár AV19 csapata Fotó: Soós Attila
A négy nyert meccsig tartó negyeddöntő első találkozóját ma játsszák Székesfehérváron. A magyar csapat a legutóbbi három meccsén győzött, a középszakaszt magabiztosan megnyerő Salzburgot is felülmúlta 4-2-re.
− Bár nyolc meghatározó játékosuk hiányzott, így is ütőképes csapatot állítottak ki. Egyáltalán nem volt könnyű meccs. Nekünk annyiban volt tétje, hogy biztosíthattuk a stabil negyedik helyünket, annak szellemében játszottunk, és sikerült. Akartuk a győzelmet, ráadásul itthon volt a mérkőzés, így segített a remek közönség is. Az mindig plusz erőt ad.
A győzelem után még arra is nyílott volna lehetőség, hogy a Fehérvár a harmadik helyen végezzen. Nem rajta múlott, hiszen a Villachot hosszabbításban a szintén húszéves Sárpátki Tamás briliáns, és élete első EBEL-góljával legyőzte. Ám a Znojmónak mindeközben ki kellett volna kapnia.
Annak a Znojmónak, amelyet két fordulóval korábban 5-1-re vert meg a fehérvári gárda. Azon a meccsen Vincze éppen az első találatát szerezte az osztrák ligában.
− Nagy kő esett le a szívemről, kiabáltam is gólöröm gyanánt. Nagyon boldog voltam. Meccsről meccsre több helyzetem adódott, egyszer már góllá kellett érnie. Természetesen másnap vittem a sütit a többieknek, mint ahogy Németh Attila is, aki ráadásul duplázott. Szóval volt elég édesség az öltözőben, de ezúttal belefért.
