UtánpótlásSport
2026. június 17.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Kosárlabda

2026-06-17 17:57

Csábító az amerikai álom lehetősége – de jót tesz-e a sportágnak, ha egyre több magyar fiatal játszik az USA-ban?

Nagyon megindult a hazai kosárlabdázók reménységek kivándorlása az amerikai középiskolákba és egyetemekre. Arra kerestük a választ, hogy vajon mennyit profitál ebből a sportág idehaza, és milyen hatással van ez a jelenség az utánpótlás-nevelésre.

Mint arról már korábban is írtunk, a hazai kosárlabda-utánpótlás legnagyobb reménységei közül mind többen mennek Amerikába játszani. Ez a tendencia pedig az elmúlt egy-két évben csak tovább erősödött. Az elmúlt hetekben kiderült, hogy a 19 éves Flasár Zalán személyében a férfi-, míg a 21 éves Toman Petra révén a női szakág legnagyobb tehetségeinek egyike is tengerentúli egyetemen folytatja pályafutását. Utóbbi ezzel egyébként követte a szintén Amerikában játszó ikerhúgait, Toman Dórát és Toman Rékát, mindketten már egy éve az NCAA-ben, az egyetemi bajnokságban játszanak. 

Ugyanakkor sokan akár már korábban, a középiskolás éveik során az USA-ba költöznek: a korosztályos válogatottak közül így tett az elmúlt években Rosta Péter, Nyikos Balázs, Palotai Máté, Tallós Levente és Maly Benedek, illetve Csaplár-Nagy Lara, Babay-Bognár Kinga és Strausz Edina is (a teljesség igénye nélkül).

„A sportágban élve és mozogva, alapvetően

nekem is az benyomásom, hogy a hazai fiatalok közül egyre többen választják az amerikai iskolák nyújtotta ösztöndíjlehetőséget 

– mondta a témában Székely Norbert, korábbi női szövetségi kapitány, a szövetség (MKOSZ) leányutánpótlásért felelős szakmai koordinátora az Utánpótlássportnak. – Ugyanakkor sajnos pontos statisztikai kimutatást, összehasonlítást nem ismerek azzal kapcsolatban, hogy ma hányan játszanak kint a tengerentúlon, illetve öt-tíz évvel ezelőtt mennyi volt ugyanez a szám. Mindenesetre azt látni kell: ez nem magyar, hanem globális jelenség.

A tehetségek Amerikába való kiáramlása mostanra odáig gyűrűzött, hogy valóban húsbavágó, komoly problémákat okoz nemcsak a magyar, hanem a teljes európai kosárlabda-társadalom számára.

Természetesen, az egyén, az adott fiatal játékos szempontjából tökéletesen érthető, hogy miért kacsingat az USA felé, ugyanis a tanulmányok és a kosárlabdázás terén is egyedülálló lehetőséget jelenthet egy középiskolai vagy éppen egyetemi sportösztöndíj elnyerése.

Székely Norbert Fotó: Girgász Péter/MKOSZ

„Ráadásul napjainkban már ott tartunk, hogy az amerikai egyetemi bajnokságban, az NCAA-ben szerepelve az ösztöndíj mellett akár nagy pénzösszegeket is kereshetnek a játékosok a NIL-szerződéseknek és szponzorációknak köszönhetően. Ez a „hármas csomag” – vagyis a tanulás, a kosárlabdázás és az extra bevételek szerzésének lehetősége – együtt pedig

az európai fiatalok számára is olyan vonzó célponttá teszi Amerikát, amivel roppant nehéz felvenni a versenyt idehaza, sőt még Nyugat-Európában is.

Azt tapasztaljuk, hogy amíg a legnagyobb magyar tehetségek közül néhány éve még csak elenyésző számban választottak ezt az opciót, és inkább a kvázi másodvonalat jelentő játékosoknak nyújtottak jó lehetőséget a tengerentúli sportösztöndíjak, azonban manapság már a topreménységek közül is egyre többen veszik az irányt Amerika felé, ugyanis az egyetemek olyan kecsegtető ajánlatokkal keresik meg őket.

Ez viszont sajnálatos módon együtt jár azzal, ha kiáramlanak a legjobbjaink, akkor szépen lassan gyengül a színvonala a nemzeti utánpótlás-bajnokságoknak, valamint még a felnőtt első osztálynak is.

A színvonal csökkenése pedig befolyásolja a magyar, illetve ha kitekintünk, a teljes európai kosárlabda lehetőségeit és versenyképességét."

Székely hangsúlyozta, az említett okok miatt ezzel a kérdéskörrel lehetőleg minél hamarabb, de mindenképpen foglalkozni kell, mind nekünk, az MKOSZ-nek hazai szinten, mind a FIBA-nak az európai színtéren.

Azt hiszem, ezen a területen leginkább kollektíven fellépve, nemzetközi szabályozásával lehet jelentős változtatásokat, megoldásokat eszközölni, ha szeretnénk a jövőben is megőrizni az európai kosárlabdasport erejét és jelentőségét.

Információm szerint a FIBA vezetésében az elmúlt időszakban már elindultak arról egyeztetések, hogy milyen módon lehetne szabályozni ezt a területet, és

ezzel minimalizálni az európai kosárlabdasport veszteségeit.

Egyébként, ha körbenézünk Nyugat-Európában, nemzeti szinten már láthatunk is ez irányú törekvéseket: például Spanyolországban 2025-ben bevezették az U22-es bajnokságot, hogy tovább tudják foglalkoztatni a fiatal játékosokat. A mi gondolkodásunk is ebbe az irányba mutat, és a női NB I/A-csoportban régóta működő U20-as szabály is alapvetően ezt a célt szolgálja, hogy lehetőséget és hosszú távú karrierutat teremtsünk a fiataloknak. Ugyanakkor látva a jelenlegi helyzetet, valószínűleg további hasonló szabályozókra is szükség lehet annak érdekében, hogy meg tudjuk tartani az értékeinket, és a tehetségek jobban érdekeltek legyenek abban, hogy itthon játszanak. Azt gondolom, általánosságban

a magyar közegnek hozzáállásban is mindenképpen fejlődnie kell ehhez, mivel az A-csoportos felnőttcsapatoknál az elmúlt években nem mindig adták meg a szükséges bizalmat, türelmet és játéklehetőséget a fiataloknak, akik talán ezért is kezdtek inkább Amerika felé fordulni.

Ha a klubok a jövőben ténylegesen szeretnék megtartani az ígéreteiket, akkor muszáj változtatniuk az eddigi megközelítésükön.”

(Kiemelt képen: Toman Dóra, az amerikai Tulsa-egyetem 19 éves, korosztályos válogatott játékosa Fotó: Anais Moua/University of Tulsa)