Erdély Csanád kétszer annyi EBEL-meccsen lépett jégre a szezonban, mint amennyiben reménykedett. A Fehérvár AV19 jégkorongozója elégedetten tekint vissza az idényre. Slusszpoénként a juniorcsapattal elnyerte az osztrák bajnoki címet.
Pusztai Viola Erdély Csanád élete legjobb szezonján van túl. Pedig a nyáron csalódott volt, hogy nem a világ legerősebbjének tartott, kanadai juniorligában (CHL) folytathatja a pályafutását. Kétéves profi szerződés ide vagy oda, arra nem számított, hogy 53 EBEL-mérkőzésen léphet jégre a Fehérvár AV19 felnőttcsapatában.
− Jól döntöttem, hogy Székesfehérváron maradtam – mondja a tizennyolc éves csatár. − A szezon elején azt a célt tűztem ki, hogy 20-25 meccsen játsszak az osztrák felnőttligában, azt viszont nem gondoltam, hogy ez több mint a duplája lesz.
Erdély Csanád Fotó: Tuba Zoltán
Az idény elején a Fehérvárnak több sérültje volt, az is közrejátszott abban, hogy Rob Pallin lehetőséget adott a fiataloknak. Ekkor még kevesen gondolták, hogy a csapat képes bejutni a rájátszásba, de a játékosok hittek magukban.
Erdély úgy véli, remek egységet alkottak. A légiósok hamar megtalálták a közös hangot a magyarokkal. A rutinosabbak mentorként segítették a fiatalabbakat, akik bizonyították: ott a helyük a csapatban.
− Kicsit keserű a szánk íze amiatt, hogy nem sikerült az EBEL elődöntőjébe jutni, de mindenképpen pozitívan értékelem az elért eredményt. Miután a negyeddöntőben 2-0-ra vezettünk összesítésben a Vienna Capitlas ellen, a szurkolók természetesen már a döntőbe vártak minket. De tudtuk, hogy nem lesz annyira egyszerű, s végül nem is értük el a célt.
Ezzel azonban még nem ért véget a szezonja, hiszen pár nappal később már a juniorcsapattal küzdött az osztrák bajnoki címért.
− Augusztus végén játszottam utoljára a juniorok között, bevallom, furcsa, de nagyon jó érzés volt újra egykorúakkal jégre lépni. A Salzburg elleni döntő első meccse előtt annyira izgultam, hogy még aludni sem tudtam. De remekül sikerült a találkozó, majd behúztuk a második mérkőzést is, és azzal a bajnoki címet.
A Fehérvár juniorcsapata a döntő második mérkőzése előtt egy nappal utazott Salzburgba. Erdély elmondta: olyan, vadonatúj labdarúgó- és jégkorong-akadémián szállásolták el őket, amely minden igényt kielégített. A mérkőzés első harmada nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, de Sárpátki Tamás gólja megnyugtatta a csapatot. Ráadásul Kornakker Dániel is parádésan védett, így érezték, hogy meglesz a meccs. Az itthoni 4-2-s győzelem után idegenben 3-1-re nyert a Fehérvár, amely egyben az EBYSL bajnoki címét jelentette. A tavalyi második hely után édesebb volt a győzelem, s a fiúk még arra is ügyeltek, hogy a fotókon a kupán ne a 2014-es győztes Ljubljana neve szerepeljen.
Válogatott mezben Fotó: Darányi Lea
A szezon közben őt sem kerülték el a hullámvölgyek. A legnagyobb a balul sikerült decemberi U20-as divízió I/B-s világbajnokság után jött. Nehezen dolgozta fel, hogy a csapat kiesett csoportból. Legalább egy hónapig tartott, mire összeszedte magát, s újra felépítette a játékát.
Abban, hogy túllépjen a holtponton, segítettek a csapattársak, és az is növelte az önbizalmát, hogy Rich Chernomaz bizalmat szavazott neki a felnőttválogatottban.
− Februárban részt vehettem a lengyelországi Négy Nemzet-tornán, amelyen nemcsak fontos tapasztalatokat szereztem, de hatalmas élmény volt a magyar jégkorong meghatározó játékosaival együtt játszani. Bízom benne, hogy a krakkói világbajnokságra készülő válogatott bő keretébe is meghívást kapok.
