Védekezés helyett támadás

Kotormán Ákos a világ legjobb juniorteniszezői közé szeretne tartozni, s ezért még a komfortzónájából is hajlandó volt kilépni. Pontosabban elhagyni az alapvonalat, és a védekező játékról áttérni a támadó stílusra.

Pusztai Viola Rafael Nadal és Novak Djokovics a példaképe, de leginkább Roger Federer játékát tiszteli, és szeretné az általa képviselt támadóteniszt játszani. Kotormán Ákos eddig ugyanis nagyon jól érezte magát az alapvonal mögött, ahonnan csak visszadobálgatta a labdákat, védekezett. De rájött, hiába jó a fizikuma a kortársaihoz képest, a kondicionális fölény önmagában nem vezet eredményre. A tizenhét éves teniszező a budapesti G4-es junior ITF-versenyt már a támadójátékának köszönhetően nyerte meg.

− Első kiemeltként mindenképpen az volt a célom, hogy döntőbe jussak, de ennyivel azért nem értem volna be – mondja. – Az edzéseken már jól mennek azok az új játékelemek, amelyeket a támadóteniszben alkalmaznom kell, ezért az edzőimmel úgy döntöttük, megnézzük, versenykörülmények között ezek működnek-e. Úgy érzem, egy meccs kivételével sikerült végrehajtanom, amit elterveztem. Ez a mérkőzés éppen a román Razvan Marius Codescu elleni döntő volt: az első szett megnyerése után a másodikban 3-1-re vezetett, és már elhitte, hogy megvan a győzelem. − A második játszmában ismét a régi Ákost lehetett látni a pályán: hátulról próbáltam játszani, így a labda támadott engem, és nem én a labdát. Hat-négyre elvesztettem a szettet, de a harmadikban megint én irányítottam, úgy, mint a korábbi mérkőzéseimen, és ennek meg is lett az eredménye. Azt hittem, könnyebb támadóteniszt játszani, minden második labdát beüti az ember, és annyi, de rá kellett jönnöm, hogy fizikálisan sokkal megterhelőbb. A junior világranglista 113. helyén álló játékos, miután az év elején megnyerte az osztrák Oberpullendorfban rendezett négyes kategóriás tornát, edzőjével, Pelva Gáborral úgy döntött: a G2-es és a G3-as viadalokon is megméreti magát. Aztán hamar rájött, a játéka még nem elég az ilyen erősségű versenyekhez, és nincs értelme egy-két kört menni, ahelyett, hogy négy-öt meccset is játszana. Az elhatározás, hogy az év második felében a 2-es kategóriájú versenyek mellett az 1-es, illetve az A kategóriás tornákon is elindul, akkor jött el, amikor júliusban győzött a temesvári G3-as viadalon. A legutóbbi, A kategóriás oszakai verseny nem csak pontokat hozott a konyhára, hanem értékes tapasztalatokat is.

− Láttam, hogy azok a játékosok, akik ezeken a versenyeken indulnak, fejben sokkal erősebbek, mint én. Nem is kell messzire menni példáért, hiszen a velem egyidős, Oszakában döntőt játszó Valkusz Mátéra is igaz ez. A budapesti versenyen is az történt velem, hogy amikor éreztem, nincs esély a vereségemre, akkor végig koncentrált maradtam, de amikor a döntőben nyomás volt rajtam, akkor elbizonytalanodtam, és jött is a hullámvölgy. Kotormán egyébként három évvel ezelőtt Valkusszal párosban U14-es Európa-bajnokságot nyert, s a két játékos most együtt készül az év végi, tengerentúli rangos viadalokra. A november 16-án kezdődő mexikói A kategóriás versenyig inkább az erőnléti edzés kap nagyobb szerepet, illetve az úszás, ami segít felkészülni a magaslati levegőre. Bár Ákos jobban szereti a kemény borítást a nagy erejű szervája miatt – amire külön készül, és az elmúlt versenyeken nagy százalékban be is ütötte az első adogatását –, a fizikuma miatt a salakpálya sem okoz gondot neki. A mexikói versenyek mellett a juniorok legrangosabb viadalai közé tartozó Eddie Herren és az Orange Bowl-on is ezen a borításon játszik. − Ha a négy versenyből kettőn megyek három-négy kört, akkor már elégedett leszek. Azzal annyi pontot össze tudok gyűjteni, hogy elérjem a kitűzött célomat, azaz a juniorok világranglistáján bekerüljek az első százba. Ha előrelépnék a hetvenötödik hely környékére, akkor jövőre indulhatnék az Australian Openen.