Saját nevelésű csapat

Idegenlégiósok nélkül, a saját nevelésű, fiatal kézilabdázókat bátran a mélyvízbe dobva szerepel jól a női kézilabda-bajnokságban a Dunaújváros együttese. A húsz éve Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert klubban az utánpótlásra alapoznak.

reb Szebb napokat is látott már a dunaújvárosi kézilabdacsarnok. A kopott, szürke, erősen felújításra váró létesítmény azonban a kézilabda-történelem fontos része, s a mostani „lakók” is azon dolgoznak, hogy ne a múltból éljenek. Csak a külcsín elnyűtt, a belbecs, a tartalom irigylésre méltó. A Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémián több mint kétszáz igazolt utánpótláskorú kézilabdázó játszik. Mindegyik nyugodtan készülhet, hiszen biztos: ha jól teljesít, lesz helye a felnőttek között. Az NB I-es csapatban ugyanis egyetlen külföldi sem szerepel. Ugyanez egyedül az újonc – és utolsó – Budaörsről mondható el. Bár az újvárosiak jelenleg az ötödik helyen állnak, a szezonban már a bajnok Ferencvárost is döntetlenre kényszerítették. „Lehet, hogy eljön az idő, amikor csatlakozik egy-két légiós a csapathoz, most viszont évek óta nincs nálunk külföldi – kezdi Ferling Bernadett, aki az aktív pályafutását követően azonnal az edzőként folytatta, s most U11-esekkel dolgozik. – Először a gyengébb anyagi háttér miatt alakult így, de aztán létrejött az akadémia, és az vált fontossá, hogy a fiataloknak legyen jövőképük. Ami nemcsak nekik, hanem a magyar kézilabdának is lényeges. Tehetségeket nevelünk.” Amikor a jövőképről ejtenek szót, nem a levegőbe beszélnek. A 16 éves, a nyári ifjúsági Európa-bajnokságon bronzérmes Klujber Katrin rendre a felnőttekkel készül, és lehetőséget kap köztük. A szerdai, Győr elleni rangadó előtt György László, a juniorok mestere el is engedte őt az edzésről, mert amúgy olyan terhelést kap, hogy a pihenés jobban hasznára vált. „Reggel kilenctől a felnőttekkel készülök, és persze délután is. Igaz, az változó, hogy mikor kezdődik az edzés. Ha pedig tehetem, vagy egyszerűen a másnapi korosztályos meccs miatt szükség van rám a juniorcsapatban, akkor maradok az ő tréningjükre is – vázolja átlagos napjait a szemmel láthatóan elcsigázott jobbszélső. – A kettős terhelés inkább fejben fárasztó.” Unokatestvére és poszttársa, a 18 éves Grosch Vivien szintén belekóstolt a felnőttek világába, s az sokkal nagyobb kihívás, mint a korosztályos bajnokság. „Az edzések és a meccsek is nagyobb sebességen zajlanak – mondja Grosch. – Persze, idővel hozzá lehet szokni, de nem volt egyszerű a mókuskerékbe kerülni. Az viszont sokat számít, hogy rendesek a felnőttek, a beilleszkedéssel sosem volt gond.” Egyetért az ugyanannyi idős Kemény Dóra is. A korábbi nagyszerű játékos, Kemény József lánya sérülésből tér vissza, így egyelőre a korosztályával készül, de persze nagy tervei vannak: NB I-es játékos és felnőttválogatott lenne. „Ha nincs céljuk a fiataloknak, ha úgy látják, hogy nincs esélyük a felnőttek közé kerülni, előbb-utóbb elmegy a kedvük a kézilabdától, és inkább abbahagyják – szögezi le Ferling. – Szerencsére, nálunk ez nem jellemző. És az sem mellékes, hogy jó az együttműködés a főiskolával, így a tanulmányaikban is nyugodtan haladhatnak előre.” A juniorok edzője, György László büszkén emeli ki, hogy naponta négy-hat fiatal készül a felnőttekkel, három-négy pedig rendre helyet kap a meccsen. A képzés minősége pedig a tanítványok és az edző szerint is vonzó. „Nem hiszem, hogy a nagy csapatokkal, a Győrrel, a Ferencvárossal kellene versenyezünk – mondja György. – Az a célunk, hogy minél több olyan játékost neveljünk, aki később az élvonalban szerepelhet. Persze örülnénk, ha elsősorban az akadémia felnőttcsapatát erősítenék, de akkor is nagyon büszkék leszünk rájuk, ha nem itt kézilabdáznak, hiszen a lényeg: mi neveltük fel őket.” Vasárnap 9 órától videóriportot láthatnak a Dunaújvárosi Kohász Kézilabda Akadémiáról az M4 Sport Jövünk! című utánpótlás-magazinjában.