Dübörög az új hullám

Az idei évtől az utánpótláskorú atléták is döntővel zárják az egész éves ligasorozatot. A kezdeményezéssel az amúgy nem kellően hosszú korosztályos versenyszezon megnyújtása volt a cél. Az elmúlt években indított sportági programoknak is köszönhetően egyre jobb eredményeket érnek el az utánpótláskorú versenyzők. A megnövekedett források ellenére a létesítményproblémák még mindig égetőek.

Gy. Szabó CsillaA szövetség 2014-ben hívta életre az atlétikai ligasorozatot, amely a felnőtteknél a szuperliga nevet kapta, de a serdülő-, ifjúsági- és junior versenyzők is ugyanebben a formában és rendszerben gyűjtögették egész éven át a pontokat, csak éppen a „szuper” jelző használata nélkül. A nagyok között kezdetektől fogva szuperligadöntő koronázta meg a sorozatot, míg utánpótláskorban a pontverseny végeredménye alapján hirdettek végső győzteseket. Idén nagy változás történt: a fiataloknak is rendeztek finálét. Az ifjúságiak és juniorok versenyére a hét végén a Lantos Mihály-sportközpontban került sor. Egész éves teljesítménye alapján minden kategóriában a legjobb nyolc vehetett részt. A ligasorozat egyik ötletgazdájával, a szövetség sportigazgatójával, Spiriev Attilával beszélgettünk a versenyről, az idei változásokról és az utánpótlás-nevelés helyzetéről:

− Versenyrendszerünkben fontos előrelépésnek tartom a döntő megrendezését, amely az egész éves sorozat megkoronázásaként, a korosztályos országos bajnokságok után a második legfontosabb eseményünk lesz ezentúl. Szakmai szempontból az indokolta a finálé bevezetését, hogy kicsit kitoljuk a versenyidényt, és az atlétáink már  magasabb szintről tudják megkezdeni a következő szezonra való felkészülést. Nem akarjuk persze a fiatalokat teljesen megfosztani a nyári pihenéstől, hiszen különösen az ő esetükben fontos az az egy-két hét szünet, de szerettük volna, hogy a nyár végén is legyen újabb cél, amelyre készülni tudnak, és amely szinten tartja a formájukat. − Nagy munka lehetett a döntő megszervezése, ennyi atléta egyidejű mozgósítása. − Ez így van, ezért is nem tudtuk valamennyi korosztályt egyetlen hétvégére összehozni. Most rendeztük az ifjúságiak és juniorok döntőjét, egy héttel később pedig a serdülőkét, amely viszont a felnőtt-szuperligafinálé kísérője lesz. Egyszerre képtelenség lett volna valamennyi korosztály versengését lebonyolítani, de év közben ez nem így van. A ligaversenyeket az ország különböző pontjain, mindig egy időben és egy helyen rendezzük. A fiataloknak semmi máshoz sem hasonlítható ösztönzést jelenthet, hogy Baji Balázzsal, Márton Anitával vagy bármelyik sztárral együtt versenyezhetnek. És a szülőknek sem mindegy, hogy testközelből láthatják a nagyokat, és általában azt, milyen valójában a felnőttatlétika. Viszont minket is meglepett a felnőttek pozitív visszajelzése: őket is motiválja a fiatalok jelenléte. − A sorozat bizonyára jó visszajelzés a magyar atlétikai utánpótlás helyzetéről. Milyenek ez alapján a tapasztalataik?

− Jó irányban haladunk. Az alapok és a bázis ugyan nem olyan széles, mint szeretnénk, de már ezen a téren is tapasztalható előrelépés. Az elmúlt négy évben megduplázódott a versenyengedéllyel rendelkező atlétáink száma. Sikeresen indult a kölyökatlétikai és az arraépülő Sport 21-programunk, amelyben regionális koordinátoraink azon dolgoznak, hogy minél több gyerekkel lehessen megszerettetni a sportágunkat. Erre épülnek a szakági programjaink, amelyeket szintén négy évvel ezelőtt indítottunk el, és szép fokozatosan egyre több lesz belőlük. S bár a nemzetközi eredmények már most kezdik igazolni a munkánkat, azért ez türelemjáték. A valóságban nem elég elindítani ilyen programot, és akkor varázsütésre ott a kész atléta. Tíz-tizenkét éves gyerekekkel kezdjük, tíz-tizenkét újabb év, mire beérnek. Most még csak az első három évet fejeztük be, hosszú még az út. De a részeredményekre már most büszkék vagyunk, és a juniorkorosztály, amely már a felnőttek között is bontogatja szárnyait. Gondolok itt Halász Bencére, Rivasz-Tóth Norbertre, Pásztor Norbertre, Kozák Lucára. Vagy Krizsán Xéniára, aki ugyan már nem utánpótláskorú, de mégis csak az új hullám tagja. − Költséges lehet a programok indítása és működtetése. Honnan vették a forrásokat? − Amikor az atlétika is a sportágfejlesztési programba került, a források megtöbbszöröződtek. Németországgal, Franciaországgal vagy Nagy-Britanniával, de Lengyelországgal és Csehországgal sem versenyezhetünk ezen a téren, ám önmagunkhoz és a korábbi költségvetéseinkhez képest a kormány jóvoltából pillanatnyilag óriási az előrelépés. − Ezek szerint minden a legnagyobb rendben, egyre több a gyerek és a sportági programok megvalósítását is tudják finanszírozni. − Egy égető problémánk még mindig maradt, a létesítmények hiánya. Körülbelül hatvan év lemaradását kéne behoznunk, s ez biztosan nem oldódik meg négy-öt év alatt. Történt előrelépés, vidéken épültek is pályák, ám jelen pillanatban az a szomorú tény, hogy nincs olyan fedett pálya az országban, ahol alapszintű nemzetközi versenyt lehetne rendezni. A külföldi edzőtáborokkal a legjobbaknak meg tudjuk oldani a felkészülését, de mi lesz a többiekkel? Futófolyósok és kétszáz méteres pályák kellenének a felkészüléshez. Budapesten pillanatnyilag egyetlen, nemzetközi verseny rendezésére alkalmas létesítmény sincs. − Lát reményt a megoldásra? − Amennyiben a támogatás a jövőben is töretlen lesz, okos fejlesztésekkel tíz-tizenöt év alatt érhetnénk utol a környező országok infrastrukturális helyzetét. Az eredményességben, szerencsére, már most jó néhányat megelőzünk. További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalunkon.