A vasárnap véget ért zágrábi felnőtt Európa-bajnokságon csupán a Nagy Zsuzsanna, Fejes Máté jégtáncos duó képviselhette a magyar színeket. Mi a helyzet az utánpótlással, eljuthatunk még világversenyre egyéniben és párosban is? Tigran Vardanjan magyar bajnok utánpótlás-edzővel beszélgettünk.
Sajó Annamária A január 21-27-i felnőtt műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokságon szomorú kép fogadta a magyar nézőt: hazánk csupán egyetlen szakágban, a jégtáncban képviseltette magát, a Nagy Zsuzsanna, Fejes Máté kettős révén, amely a tizenhatodik helyen végzett.
Tigran Vardanjan négyszeres magyar bajnok (2007, 2008, 2009, 2011) ma a Sebestyén Korcsolya Sport Egyesület (SKSE) utánpótlás-edzője. Tanítványait tehetségesnek tartja, elégedett a teljesítményükkel, ám a nemzetközi karrierjükben nem biztos. „A szakágunk helyzete egyre rosszabb” - kezdi a helyzetértékelést. „A mi kicsijeink minden nemzetközi versenyről éremmel térnek haza, mégsem hallunk arról, hogy milyen tehetséges műkorcsolyázóink vannak.”
Tigran szerint a mennyiséggel van baj. „Nem olyan a helyzet, mint tíz éve. Ha akkoriban kimentem a jégre, mozdulni sem lehetett a sok gyerektől, az öltözőtől a folyosóig megtöltötték a csarnokot. Ma annak is örülünk, ha annyi lurkót összeszedünk, hogy kinézzen valahogy a jég.” Az edző szerint a jelentkezők számának visszaesése a gazdasági helyzettel magyarázható: „Társadalmi szinten sincs a sportra pénz, a mi sportágunk pedig nem olyan, mint a futás, amihez elég egy jó cipő. Nem a tagdíj miatt. A gyerekek gyorsan nőnek, így félévente cserélni kell a korcsolyájukat, s bár egy hat hónapig használt lábbeli még jó állapotban van, használtan nem lehet annyiért eladni, mint az újat, amely százezer forintnál kezdődik. A ruhák ára változó, attól függ, hol varratják, és mennyi követ kérnek rá. A lányokéra mindig több kell, akár két-háromezer darab, így a ruha ára lehet harminc-, de lehet kétszázezer forint is.”
Aki viszont korizni kezd, az lendülettel veti magát a szakágba. „Természetesen a lányokat jobban vonzza a csillogó dresszek világa, de a fiúknak is nagyon jó nálunk. Egyszer beszélgettem egy küzdősportolóval, és csak annyit mondtam neki: figyelj, engem nem vertek, kimentem a jégre, és nők vettek körül. A viccet félretéve, ha egy gyerek leül a televízió elé, és azt mondja: anya, én műkorcsolyázni szeretnék, s van technikai és esztétikai érzéke, akkor sikeres lehet. És van még egy nagyon fontos tulajdonság: ez ego. Akárki akármit is mond, ahhoz, hogy kiálljon több ezer ember elé, és megmutassa magát, az átlagosnál nagyobb feltűnési viszketegség kell.”
Ami a jövőt illeti, a szakágban most nagyon erős a tizennégy-tizenöt éves korosztály: Tóth Ivett (14) friss magyar bajnokként indul a február végi junior-világbajnokságon. Ahhoz azonban, hogy ő és kortársai kiforrják magukat, Tigran szerint több kell a tehetségnél. „Támogatások nélkül nem megy. A szülőkre hárul a legtöbb teher, az ő áldozataik nélkül nem boldogulnánk. Nagyon el vagyunk dugva, bármennyire is próbálunk hangoskodni. Ha csak egy ember kiabál, nem hallják meg kétmillió között.”