Sok a gyerek, kevés a pálya

Egyre több gyerek jégkorongozik, de nincs elég nagypálya a fejlődésükhöz. Sokan tíz-tizenkét évesen abbahagyják, akik viszont eljutnak a válogatottságig, komoly szakmai alapokat kaphatnak Glen Williamson mentoredzőtől.

Pusztai Viola Nemrég látott napvilágot az a hír, hogy Magyarországon száztizenkilenc százalékkal többen jégkorongoznak, mint öt éve. Ennél jobb mutatókkal csak Fehéroroszország rendelkezik, ott százötven százalék volt a növekedés. Idehaza jelenleg 4449 igazolt hokist tartanak nyilván, ebből 557 a felnőtt, 3328 az utánpótláskorú és 564 a női játékosok száma. Kovács Zoltán, a szövetség főtitkára honlapunknak elmondta: a játékosok számának gyarapodása leginkább az U8, az U10 és az U12-es korosztályban tapasztalható, de ahogy idősödnek a gyerekek, úgy lesz kevesebb a számuk is.

Ez egyrészt azért van így, mert hiába nyílik sok jégpálya, ezek kispályák. Jelenleg harminc ilyen működik országszerte, köztük például Szombathelyen, Kazincbarcikán, Baján, Nyíregyházán, Kiskőrösön. Ezeken elkezdhetik a jégkorongozást a gyerekek, de később már gondban vannak, mert nem tudnak szabványos nagypályán játszani. Abból ugyanis kevés van Magyarországon. – A tapasztalat az, hogy bár az előző évekhez képest mindegyik korcsoportban nőtt az egyesületek száma, és azzal arányosan a játékosoké is, de sokan tízéves koruk után abbahagyják. A tizenkét éveseknek még kitaláltuk, hogy legyen kispályás regionális bajnokságuk, de előbb-utóbb látni fogják, hogy innen nem jutnak a válogatott közelébe, nem kerülnek a nagyobb klubcsapatok keretébe. Ezért vagy abbahagyják, vagy más sportágra váltanak. Ahol működik nagypálya, ott van lehetőségük a fejlődésre, illetve továbblépésre. Ezért is fontos, hogy minél több jégcsarnok épüljön, az elmúlt hetekben például hármat is átadtak: Jászberényben, Debrecenben, illetve Óbudán a Gepárd jégpályát. Kovács Zoltán szerint azonban ez a folyamat nem olyan ütemben halad, ahogy várták.

– Jégcsarnokot vagy uszodát létesíteni egyáltalán nem olyan egyszerű feladat, mint például műfüves pályát. Az nem kerül annyiba, és a működtetése is egyszerűbb. Bár a TAO-támogatás a finanszírozás egy részét megoldja, még így is nagyon magas összeget kell előteremteni ahhoz, hogy egyáltalán eljussunk az alapkő letételéig. Ha pedig vannak már jégcsarnokok, amelyeket lelkes hokisok töltenek meg, akkor nem hiányozhatnak mellőlük a képzett edzők sem. Glen Williamson, a kanadai mentoredző, illetve  Fekti István, az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia igazgatója és az edzésképzés vezetője azon dolgozik, hogy szakmai tanácsokkal segítse a hazai trénerek munkáját, illetve fejlődését. A szövetség pedig bízik benne, hogy annak a válogatottnak a tagjai közül, amely 2008-ban kiharcolta Szapporóban az A csoportba való feljutást, minél többen edzőként segítik majd az utánpótlás felzárkóztatását. Glen Williamson természetesen nemcsak az edzőkkel foglalkozik, hanem az utánpótlás-játékosokkal is. Korábban dolgozott az NHL-ben és európai elitcsapatok edzője is volt. Alapvetően tanárember, így nemcsak arra tanítja a fiatalokat, hogyan játsszanak, hanem arra is, hogyan viselkedjenek a jégen és azon kívül. Az U15-ös, az U16-os és az U18-as válogatott keretének havonta összetartásokat szervez, amelyen nagy szerepet kapnak az előadásai. A játékosoknak van foglalkoztató füzetük is, jegyzetelniük kell úgy, mintha iskolában lennének, és természetesen a gyakorlatban meg kell mutatniuk, hogy megtanulták a leckét.

A szövetség utánpótlás-programja 2011-ben indult, akkor azt a célt tűzte ki a korosztályos válogatottak elé, hogy 2016-ig a divizíó I/B-ből jussanak fel az A-ba. Nos, ez az U18-as válogatottnak már idén sikerült. A keret nagy része decemberben már az U20-as vb-n vesz részt, amelyet Dunaújvárosban rendeznek, majd áprilisban az U18-asok lépnek jégre a debreceni világbajnokságon. – A Rich Chernomaz által irányított U20-as válogatott esetében nem lenne meglepetés, ha megnyerné a vb-t és jövőre már a dívizió I/A-ban folytatná, bár a csoport egyáltalán nem könnyű. Az U18-asok felérhetnek a dobogóra, az A csoportba jutásra reális esélyük azonban nincs, bár tavaly ugyanezt mondtam, és végül is a csapat egészen simán vette az akadályt. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy válogatott keret tagjai egyelőre csak epizódszerepet játszanak a MOL-ligában, leginkább az ifjúsági, illetve a juniorbajnokságban lépnek jégre. Az EBEL-ben szereplő Sapa Fehérvár csapatában viszont ketten is vannak – Erdély Csanád és Kocsis Ferenc –, akik az idényben már többször is megmérettethették magukat az osztrák bajnokságban. Kovács Zoltán szerint két-három év még biztosan eltelik, mire a mostani utánpótlás-válogatottak tömegesen megjelennek az első osztályú csapatokban. Végül pedig néhány szó a lányokról. Tíz évvel ezelőtt még 50-60 körül volt az igazolt hokisok száma, mára ez már ötszázötven fölé nőtt. Esetükben is igaz, hogy a 8-12 éves korúak jégkorongoznak a legtöbben. Az ügyesebbek, hogy minél tovább versenyben maradjanak, sokszor a fiúkkal edzenek, illetve játszanak mérkőzéseket. Tavaly az U18-as válogatott még a dívizió I/A-ban szerepelt, idén azonban visszaesett a B-be, amely tulajdonképp az igazi helye, így a legfőbb feladat, hogy ebben a csoportban stabilizálja a pozícióját.