Beérett a vetés

Elmondása szerint életében csupán kétszer dobott a tökéleteshez közelien a 19 éves kalapácsvető Halász Bence, aki nemrégiben legyőzte a magyar bajnokságon az olimpiai bajnok Pars Krisztiánt. A Dobó SE fiatalja a 2020-as tokiói játékokon már dobogóra állna.

reb Junior világ- és Európa-bajnok, az idei londoni felnőtt-világbajnokság indulója – nagyjából ezeket tudhatjuk a 19 éves Halász Bencéről, aki (csak némiképp meglepetésre) legyőzte a korábban a hazai színtéren tizenkét esztendőn át veretlen, igaz, most sérüléssel küzdő Pars Krisztiánt az országos atlétikai bajnokság kalapácsvető számában. A Dobó SE nagyra nőtt fiatalja szerényen csak annyit mondott, furcsa maga mögött látni az olimpiai bajnok klubtársat, és reméli, hogy a szezon hátra lévő részében Pars és ő maga is dob még nagyobbat.

Gyerekként, sőt kamaszként nem gondolta volna Bence, hogy ilyen magasságokba jut. A jánoshalmai fiú kezdetben a nagyjából húsz kilométerre fekvő Kiskunhalasra ingázott, hogy Míg György keze alatt a városi Ganzair egyesületben készüljön. Csakhogy amikor tizennégy éves lett, kiderült, a klub anyagi gondok miatt nem képes tovább működni. „Gyakorlatilag döntenem kellett, abbahagyom-e az atlétikát, vagy elmegyek” – emlékszik vissza Halász. Tehetsége, adottságai miatt az előbbi opció szóba sem kerülhetett, ezért fölvetődött, mi lenne, ha a régóta ismert és elismert szombathelyi Dobó SE-be igazolna? Az ötlet kitűnő volt, csakhogy a térkép nagy távolságot, 300 km-t mutatott… „Mellbe vágott minket, hogy nem folytathatja Kiskunhalason – emlékszik vissza Halászné Geiger Mária, Bence édesanyja. – Ismertük a Dobó SE-t és Németh Laciéket (László és Zsolt, a legendás Németh Pál fiai, edzők – A szerk.), tudtuk, ott jó helyen lenne. Csakhogy annyira messze van Szombathely… Viszont abban is biztosak voltunk, ha már költözni kell és muszáj nagy áldozatot hozni, akkor kerüljön a legjobbakhoz.” A család összeült, és a döntés eredményeként nagyjából másfél évig előbb a báty, Gergő lakott Bencével, majd az édesanya költözött Szombathelyre. „Életem legjobb döntése volt” – idézi fel Halász a 2012-es klubváltást, hiszen onnantól kezdve meredeken ívelt felfelé a csillaga. Egy évvel később két szerrel, kalapáccsal és diszkosszal is győzött az utrechti Európa Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon, ám még ennél is szebb emléke akad 2013-ból: hetedik lett az ifjúsági világbajnokságon. „Én addig nem is gondoltam arra, hogy nemzetközileg is eredményes lehetek, mivel korábban csak a hazai mezőnyben indultam, és nyeregettem. Az a siker azonban kinyitotta előttem a világot, berobbantam a sportágba, azóta próbálok úszni az árral. Ráadásul láttam az edzőtársaimat, például Gyurátz Rékát, aki tizenhat évesen már junior-világbajnokságon indult, és úgy gondoltam, nekem is van helyem a mezőnyben.” Egy évvel később ezüstérmet vehetett át a nankingi ifjúsági olimpián. Nála szomorúbb dobogóst nagyítóval sem találhattunk a kínai nagyvárosban: a kalapácsvetés korosztályos világcsúcstartójától mindenki aranyérmet várt, ám az ukrán vetélytárs az esélytelenek nyugalmával nyert. Egy év múlva, a svédországi Eskilstunában erős mezőnyben Európa-csúccsal kontinenselső lett a juniorok között – Halász ezt a sikert pályafutása legkedvesebb emlékének nevezi. „Gyógyír volt az a siker. A nankingi ezüst miatt nagyon elkeseredtem. Az ifjúsági olimpián rettenetesen izgultam, görcsöltem, és nem tudtam kihozni magamból a maximumot. A junior Európa-bajnokságon viszont arra gondoltam, tök jó a verseny, az első pillanattól az utolsóig élveztem, és meg is látszott a különbség. Vallom, hogy a kudarcból és a sikerből egyaránt lehet és kell is tanulni.” Azóta elsősorban a diadalokból okulhat. Tavaly megnyerte a junior-világbajnokságot, s 2016 legjobb utánpótlás-sportolójának is megválasztották. „Egy-egy rossz napon ránézek ugyan az éremgyűjteményemre, vagy visszagondolok a sikerekre, de nem szabad a múltban élni. Lehet táplálkozni a győzelmekből, ugyanakkor mindig előre kell nézni és menni.” Bence egészen precízen sorolja a jövőbeli terveit: a nyáron az U23-as Európa-bajnokságon, Bydgoszczban szeretne jól szerepelni, ráadásként indulhat a londoni felnőtt-világbajnokságon, ám ezt az alkalmat elsősorban tapasztalatszerzésnek szánja. Örülne, ha a jövő évi felnőtt kontinensviadal már nem csak hab lenne a tortán, hanem a jobbak közé tartozna, míg 2019-ben a katari vb-n már döntőbe kerülne. Mielőtt pedig a 2020-as terveiről beszélne, nagy levegőt vesz… „Tokióban már szeretnék az élmezőnyhöz tartozni, titkos álmom a dobogó. Fizikailag jól állok, és még fejlődhetek is addig ebben a tekintetben. Technikailag még rengeteget kell javulnom, és ez jó! Ijesztő is volna, ha már rendben lennének a dobásaim. Mindennap van egy-egy biztató mozdulatom, de életemben csupán kétszer éreztem azt, hogy tökéletes volt a dobás. Ha ilyen ihletett állapotba kerülnék Tokióban, akkor nem lenne elérhetetlen az éremszerzés…” További korosztályos hírek ATLÉTIKÁBAN a sportági aloldalon.