A legkisebb jéghercegnő

Balogh Henriett 2002-ben született, 2006-ban kezdett el korcsolyázni, és az idén ő lett a legifjabb magyar műkorcsolya-bajnoknő.

Hamza Judit Alig kezdődött el az év, de máris három érem birtokosa. 2008-ban kezdte a versenyzést az MTK-ban, és két év múltán már huszonhét fellépést tudhat a háta mögött.

– Hogyan kezdtél korcsolyázni? – Amikor már tudtam járni, kaptam egy korcsolyát. A környéken volt egy befagyott tó, azon tanultam. Apukám hobbiból jégkorongozott, és először ő mondta, hogy korizzak. Aztán nekem is megtetszett. – Hány edzésed van egy héten? – Minden nap tréningezek, kivéve a vasárnapot, az a pihenőnap. Németországba is járunk edzőtáborba, ott egy kicsit nehezebb minden. Még lépésspecialista is foglalkozik velünk. Minden héten kétszer van balett óra és háromszor száraz edzés, amiben futás, gimnasztika és az ugrások gyakorlása szerepel. – Az osztálytársaid, barátaid nyilván tudják, hogy korcsolyázol. Mit szóltak, amikor megnyerted a bajnokságot? – Nagyon örültek neki. A tanító néni ki is szeretett volna jönni a versenyre, de sajnos beteg volt és a barátnőm is éppen akkor lázasodott be. De utána, amikor a suliban találkoztunk, jól megölelgetett. Jó érzés volt, hogy ennyire drukkoltak. – Van kedvenc forgásod vagy ugrásod? És mi a hobbid? – Nagyon szeretem a hátrahajlós forgást, a kedvenc ugrásom pedig a Salchow. A   korcsolyázás a hobbim , de szeretek görkorizni és biciklizni is.

Heni edzője, Pavuk Patrícia jó néhány magyar bajnoki cím birtokosa, és fiatal kora ellenére máris sikeres edző, hiszen több bajnoknő is kikerült már a keze alól. – A napokban érkeztek haza egy nemzetközi viadalról, ahol az összes utánpótláskorú versenyzője szép eredményt ért el. Ezzel véget is ért a szezon? – Nem, ez az esemény, például, egy, még tavaly kezdődött, Szlovéniában rajtoló és Szerbiában folytatódó körverseny harmadik, ausztriai állomása volt. Heni bronzérmet szerzett, aminek nagyon örülünk. A szériából még hátravan a magyarországi és az olasz állomás. Ezen a sorozaton minden olyan utánpótlás-tanítványom elindul, akinek a szülei képesek finanszírozni a versenyek költségeit, mivel, sajnos, önfenntartók vagyunk. Szponzorokat találni még a felnőtt versenyzőknek is nagyon nehéz, a kicsiknek pedig szinte lehetetlen. Már az is nagy segítség, hogy itt, a Gyakorló Jégcsarnokban jóval kedvezőbb áron kapjuk a jeget a szakszövetségtől. Ugyanakkor a felszerelés, a kűrruhák, a versenyek költségei a szülőket terhelik. – Edző, a koreográfiát is ön készíti a versenyzőinek, közben még egy jégiskolát is működtet.Akad segítsége? – A társam, Rosnik András sokat segít a jégiskola üzemeltetésében, s ha éppen versenyen vagyok, akkor az itthon maradt gyerekekkel is ő foglalkozik. Minden évben több hónapot dolgozom együtt olyan kiváló szakemberekkel, mint Igor Tchiniaev és Sergei Tchetveroukhin. Tőlük nagyon sokat tanulnak a gyerekek is, és sokat okulok én is. Mindent megteszünk, hogy a kezdő tanítványainkkal megszerettessük ezt a szép sportot, és hogy minél több bajnokot tudjunk kinevelni.