Termete és lövőereje már most kiemeli az átlagból Garbacz Ádámot, aki 16 évesen meghatározó szerepet tölt be az UTE OB I-es csapatában,s tagja az U18-as magyar válogatott keretének is. A tehetséges hátvéd – aki korábbi szomszédja, az egykori válogatott Farkas József játékát nézve döntött a hoki mellett – egyáltalán nem bánja, hogy idén több korosztályban is szerephez jutott, hiszen a játék szeretete elegendő erőt ad neki a nehéz helyzetekben is.Gressó Gergely
– Szeptember óta szinte folyamatosan jégen vagy, hiszen a felnőttcsapat meccsein kívül szerepelsz saját korosztályodban, valamint játszottál a junioroknál és a válogatottban is. Bírod még?
– Valóban nagyon sok meccset játszottam, de egyértelműen az idén fejlődtem a legtöbbet. A nyarat is végigedzettem, mert már akkor is tudtam, hogy kemény szezon vár rám. Felkészülten kezdtem neki a bajnokságoknak, így nincs semmi gond.
– Mindenesetre a jégen már egyre inkább csak a rács emlékezteti a szurkolókat és az ellenfeleket a fiatal korodra, nem pedig a játékod és alkatod…
– Gyakran meg is kérdezik az emberek, hogy miért játszom rácsban, aztán amikor elmondom, hogy nekem még két évig kötelező, akkor elcsodálkoznak ezen. Minden nap van tréning, előfordul, hogy kettő is, a meccsek előtt is taktikázunk fél órát a jégen, szóval megvan a háttér, ahhoz, hogy jó állapotba kerüljünk.
– Újpesten nem indult könnyen a jeges szezon, sok meghatározó hokis távozott, és most nagyon fiatal csapat veszi fel a versenyt az ellenfelekkel. Tegyük hozzá: eddig nem sok sikerrel. Tizenhat évesen mennyire nehéz ezt feldolgozni?
– Lehetett erre számítani, ennek ellenére az elején nehéz volt, hiszen nem voltunk hozzászokva a sorozatos vereségekhez. Azt mondogatjuk magunknak, hogy nekünk ez most a nulladik évünk, de a játékunkon szerintem már most is látszik a fejlődés. Abban bízunk, hogy le tudjuk másolni a dunaújvárosiakat, akik pár éve hasonló helyzetben voltak, most pedig már a MOL Liga-döntőseinek mondhatják magukat.
– Mindenesetre az első bajnoki gólodat már följegyezhették a neved mellé, ráadásul az egész ország láthatta a tévéképernyőkön keresztül, ahogyan a kék vonalról a Fradi kapujába bombázod a korongot. Mik a következő tervek?
– A meccs előtt éppen arról beszéltünk a szüleimmel, hogy milyen jó lenne életem első tévés meccsén betalálni, pont a legnagyobb rivális ellen. Amikor láttam, hogy rezdül a háló, szóhoz sem jutottam, nagyon jó érzés volt. Most arra koncentrálok, hogy ott legyek a magyar válogatottal a Divízió I-es utánpótlás-világbajnokságon, később pedig természetesen szeretnék még ennél is magasabb szinten jégkorongozni.
