Mi jut először az eszünkbe, amikor a legeredményesebb „magyar” sportágakra gondolunk? A vívás, az úszás, a torna, esetleg az asztalitenisz? Nos, ezek mindegyike előkelő helyen szerepel a ranglistán. Akad viszont egy vízi sport, amely hosszú évek óta nem talál legyőzőre a világversenyeken szerzett érmek és sikerek tekintetében – felnőtt és ifjúsági korosztályban egyaránt. Ez a kajak-kenu.
P. D. Mégis megfordul az ember fejében: miképpen tartható fenn ilyen sokáig ez a színvonal? Honnan merítenek erőt edzők és versenyzők, amikor már mindent elértek, amit lehetett, mégis tovább kell lépni, és újra meg újra felül kell múlniuk önmagukat? Mi a siker receptje és meddig bírható az irdatlan tempó?
A kajak-kenu sport utánpótlás szövetségi kapitánya, Hüttner Csaba szerint a megfelelő háttér a legfontosabb tényező a jó eredmények elérésében. Úgy gondolja, a sportolók elegendő anyagi támogatást és kellő odafigyelést kapnak ahhoz, hogy a legjobb körülmények között készülhessenek fel a nagy viadalokra. Ezt bebizonyítani az idén is lesz lehetőségük, hiszen előttük tornyosul feladatként az Európa- és a világbajnokság is. Az elmúlt éveknek megfelelően a szövetség ezúttal is működtet A és B válogatottat is, ami azzal az előnnyel jár, hogy sok versenyzőnek nyújthatnak versenyzési, tapasztalatszerzési, s nem utolsósorban éremszerzési lehetősége. A vb-re pedig is összeállhat egy igazán ütőképes csapat.
Sokan aggódnak azonban amiatt, hogy több tehetséges, mi több eredményes sportoló váltott mostanában korosztályt. Ugyanakkor a szövetségi kapitány nem lát okot a kesergésre, hiszen azoknak, akik kinőtték az ifikorosztályt, van még hova fejlődniük, másrészt a következő generáció is rendkívül ígéretesnek tetszik. A lányoknál Farkasdi Ramónát, Hagymási Rékát és Nagy Flórát emelte ki, míg véleménye szerint a fiúknál kajakban Noé Bálint, Tótka Sándor, Homoki Márko, Székely Máté és Urbán Bence a favorit, kenuban pedig Petkó Andrásból és Korisánszky Dávidból válhat húzóember. Egyetlen gond, hogy a felnőttmezőnybe lépés küszöbén, az U23-as korosztályban sokan visszariadnak a még keményebbnek ígérkező munkától. Ám még így is marad megannyi tehetséges és elszánt fiatal, akit nemcsak a siker iránti vágy, hanem valami egészen mélyről fakadó szenvedély is hajt.
És – magyarázza Hüttner – amíg vannak ilyen versenyzők, addig a magyar kajak-kenu sportnak is garantált a jövője.
