A tavalyi, szingapúri ifjúsági olimpián negyedik lett, korosztályváltásának idei, első évét a cseh Pro Tour-verseny és a magyar bajnokság megnyerésével kezdte, már most 19. az európai ranglistán, itthon az elmúlt évben egyetlen „évfolyamtársától” sem kapott ki. Lakatos Tamás augusztusban még csak 16 éves lesz, de az asztalnál a legkevésbé sem látszik tinédzsernek.B. G.– Gondolom, világbajnoki címről álmodsz...
– Persze. De ebben a sportágban ez alighanem irreális cél. A kínai fölény akkora, hogy belátható időn belül esély sincs a megtörésére. Úgyhogy inkább azt mondom: nagyon jó játékos szeretnék lenni.
– Felteszem, az otthoni vitrinből kifolynak az érmek és a kupák. Melyikre vagy a legbüszkébb?
– Az ifjúsági olimpiai negyedik helyemre. Az fantasztikus élmény volt. Azzal együtt is, hogy a helyén kezelem az eredményt, hiszen Szingapúrban minden nemzet egyetlen versenyzőt indíthatott csupán, ráadásul a kínai fiút a rajt előtt sérülésre hivatkozva visszaléptették. Mindenesetre egy japán, egy tajvani és egy francia játékos előzött csak meg.
– Ez is azt bizonyítja: édesapád nem hibázott nagyot, amikor rávett, hogy azt a sportágat űzd te is, amit hajdanán ő...
– Pedig én focista szerettem volna lenni. De óvoda után mindig a pingpongteremben kötöttem ki, mert apu és anyu is ott dolgozott. Aztán ott is ragadtam.
– Az első komolyabb sikerre emlékszel még?
– Hát persze: kétezer-ötben, tízévesen, Mohácson megnyertem az újonc hármas kategória magyar bajnokságát.
– Mit tartasz a legfontosabb erényednek?
– Azt, hogy fejjel játszom a pingpongot, hogy nem stresszelem magam, na meg a fonákomat.
– Hibádnak?
– Na, ez hosszabb lesz... Lábmunka, középről történő játék, ütőtartás tenyeres oldalról, mérsékelt szorgalom.
– Ha már a szorgalmat említetted: mennyit tréningezel?
– Hozzávetőleg heti hét adagot. Szombat-vasárnap pedig általában verseny vagy meccs van.
– A suliban még megismernek a tanárok?
– Azért annyira nem súlyos a helyzet... Mivel sporttagozatos iskolába járok, természetesnek veszik, hogy élversenyzőként sokat hiányzom. Hamarosan pedig úgyis magántanuló leszek.
– És hamarosan világsztár?
– Ahhoz sok mindennek klappolnia kellene. Sőt változnia is. A jelenleginél több és intenzívebb edzésre, személyre szabottabb gyakorlásokra lenne szükség. És, talán, egy Németországban vagy Franciaországban már bevált kollégiumi rendszer is hasznos lenne a legjobbak számára.
– Mi volt a legnagyobb dicséret, amit valaha kaptál?
– Egyszer, Németországban egy edző azt mondta: „Te bármit elérhetsz!”. Helmut Hamplnak hívják, és azt kell tudni róla, hogy ő Timo Boll trénere. Azé a játékosé, aki jelenleg a felnőtt világranglista első helyezettje.
