Visszavágott a tavaly Bakuban elszenvedett vereségéért az olasz válogatott, így az egész nap jól vívó fiú párbajtőrcsapatunk végül ezüstérmet szerzett a jordániai utánpótlás világbajnokságon. A kardozó lányokat viszont a nap meglepetéscsapata, a döntőig menetelő lengyel válogatott búcsúztatta el első és egyetlen meccsükön.
Munkatársunktól Van élet a bronzon túl is! Egy hetet kellett várni a jordániai vb-n, hogy leírhassuk a fenti mondatot. Ennyi idő telt el az első döntőig... A csalódást viszont máris tompítja a tény, hogy a magyar fiú párbajtőrcsapat a fináléig vezető úton címvédőhöz méltó teljesítményt nyújtott. Ott viszont elszakadt valami...
De kezdjük az elejéről! Előbb a selejtezőből érkező cseheket verte (45-29) a File Mátyás, Sütő Dávid, Györgyi Levente Tamás és Hamar Balázs alkotta társaság, amelynek ugyan már csak a fele világbajnok Györgyi és File révén, de ez senkit sem érdekelt különösebben. A győzelemből leginkább az egyéniben nem túl jól teljesítő Györgyi (27. lett) vette ki a részét, mindhárom asszóját megnyerve (4-0, 6-3, 5-3).
Sokáig úgy tetszett, hogy az amerikai csapat megteszi nekünk azt a nagy szívességet, hogy eltakarítja az utunkból a brit válogatottat benne File és Sütő mumusát, nem mellesleg a junior világbajnoki címet kivívó Philip Marshot (mindkét magyar fiút ő ütötte el a továbbjutástól.) Ám a végig magabiztosan vezető, az utolsó fordulóra hat találatra hízó amerikai előnyt – ki más? – Marsh vette el, 9-2-re verve a leggyengébb láncszemet, Kaull Jamest, s így 43-42-re alakította a végeredményt.
De ez a nap nem a mumusok napja. Legalábbis nem az angoloké. Sokkal inkább a megállíthatatlannak tűnő Györgyi Leventéé, aki a csehek után az angolokat is végigverte (5-4, 5-2, 5-3). A csapat többi tagja pedig leginkább arra ügyelt, hogy miközben szépen osztogatja a többieket, ne kapjon ki nagyon Marshtól. Nem is kapott ki egyikük sem jelentősebben. A világbajnok betlizett Györgyi ellen, döntetlenre vívott Sütővel, s az utolsó csörtére már úgy kellett a pástra lépnie, hogy 13 találattal húzott el a magyar csapat. Egy mumus nem varázsló, File pedig nem ijedős, így Marsh csupán szerény győzelemmel (5-6) kozmetikázhatta a végeredményt (45-33).
Az elődöntő sokkal simábban alakult, mint ahogy a harmadik helyen kiemelt franciák elleni meccstől várni lehetett. A fölényt mi sem jellemzi jobban, mint hogy a magyarok a nyolcadik asszóban kaptak ki először, igaz, akkor nagyon. Az addig hiba nélkül vívó Györgyi Levente ellen Zerbib kapta el a fonalat (5-15), s az addigi tetemes előny az utolsó csörtére öt találatra olvadt. Ám, hogy mégse legyen szívinfarktus a vége, arról File gondoskodott, aki 5-4-re hozva az asszót a döntőbe juttatta a csapatot (45-39)!
A magyarok vitték be az első találatot és ők húztak el először két tussal az olaszok elleni döntőben. Ennyi vigaszunk mindenképp lehet, s még annyi, hogy ez első három fordulóban fej fej mellett haladt a két csapat (13-13). Csakhogy a nap húzóemberének bizonyult Györgyi Leventében (nyolc csörtét nyert sorozatban) a francia Zerbib megszégyenítő veresége után megtörhetett valami, mert már nem ugyanaz a vívó jött vissza a döntőre. Előbb Binótól kapott ki 4-3-ra, ezt még túl lehetett volna élni, ám a negyedik csörtében a Santarelli elleni 7-3-as vereség már döntő momentumnak bizonyult. Ezután az olaszokat már semmi sem tudta megállítani: egy döntetlen és három egyértelmű győzelem vezetett a 45-29-es végeredményig. Pedig az utolsó előtti fordulóban már Hamar Balázst is bevetették az indiszponálttá vált Györgyi helyett...
Annak viszont mindenképpen örülhetünk, hogy ezzel az ezüsttel immár ötre emelkedett a magyar küldöttség érmeinek a száma. Még akkor is siker ez, ha a legfényesebb medál továbbra is hiányzik.
Nem könyvelt el ilyen jó napot a Várhelyi Kata, Várhelyi Anna, Márton Anna, László Luca összetételű lány kardcsapat, amelyben szintén benne volt a jó helyezés lehetősége. Csakhogy a vívásban néhány elkapkodott másodperc is könnyen lehúzhatja az álmokat a földre, hát ha még percekre hagy ki az összpontosítás...
Amilyen könnyedséggel kaszabolta le tegnap a fiú kardcsapat a törököket, úgy léptek túl rajtuk a lányok is. A 45-20-ra végződő összecsapáson egy pillanatig sem forgott veszélyben a győzelem, a lányok úgy vívtak, mintha a magyar történelem sosem hallott volna a félholdas veszedelemről. Az elődöntőbe jutásért a lengyeleket sodorta az együttes útjába a sorsolás, s ez egyáltalán nem tűnt megoldhatatlan feladatnak, így fél szemmel már azt méregethettük, hogy egy esetleges győzelem esetén a már jóval nehezebb lecke, az amerikai válogatott következett... volna.
Ismét bebizonyosodott a sport örök közhelye, hogy mindig az aktuális ellenfelet kell legyőzni. Ez pedig nemigen akart összejönni. Az egyéni teljesítmény miatt a második helyre rangsorolt magyar csapat csak az első (5-4) és a hatodik asszó után tudta magához kaparintani a vezetést (30-26), ám az előnyt egyszer sem sikerült megtartani, a lengyelek magabiztosan vívtak. Az utolsó előtti asszóban Puda 5-1-re intézte el a kadettként a juniorok között bronzérmet szerző Márton Annát, így a lengyelek 40-35-el fordulhattak a mindent eldöntő, kilencedik asszóra. S bár Várhelyi Anna huszáros hajrával szorosabbá tudta tenni az összecsapást, a végső győzelem egy pillanatig sem forgott veszélyben. Az eredményjelző tábla 45-42-t mutatott, és nem ide.
S hogy a kudarcnak ne legyen kizárólag magyaros íze, arról az ukránok gondoskodtak, akik az utolsó asszóra hat találatos hátránnyal fordultak a végig magabiztosan vezető amerikaiakkal szemben. Aztán Komashuk szinte hihetetlen teljesítménnyel leiskolázta Osiert (11-3), s így 45-43-ra alakította a végeredményt. A magyar–amerikai elődöntőből így lett lengyel-ukrán. A magyar éremálmokból pedig egy ötödik helyezés.
