Magyar lány a lejtők csúcsán

Feltehetően orvoshoz küldik az illetőt, aki akár csak néhány héttel ezelőtt azt állítja: hamarosan egy magyar fiataltól lesz hangos a snowboardos világ. Aztán Gyarmati Anna megnyerte a felnőttek összetett Európa Kupáját, majd világbajnoki címet szerzett az ifjúságiak között... gébé – Hogyan kezdődött? – Egészen kicsi voltam, amikor a szüleimmel telente egy-egy hetet Ausztriában síelgettünk. Apu később kipróbálta a snowboardot is, én meg gondoltam, ha neki megy, nekem miért ne menne. Aztán egyszer, amikor a Kékestetőn kirándultunk, éppen amatőr hódeszkaversenyt rendeztek. Tizenegy éves voltam, beneveztem, és egészen jól sikerült. Ott figyeltek fel rám a szakemberek.Ű – És azonnal kiköltöztél jelenlegi lakhelyedre, Ausztriába? – Á, dehogy! Bár idehaza egyre többet edzegettem, és időközben Magyar Kupa-futamokat is nyertem, kezdetben szó sem volt arról, hogy magasabb szinten is űzhetném a sportágat. Viszont egri iskolatársam, a szintén snowboardos Szigeti Viktor szólt, hogy Ausztriában akadna lehetőség a továbbfejlődésre. Így kerültem tavaly a stájerországi Schladmingba, egy olyan közgazdasági középiskolába, amely különleges figyelmet fordít a téli sportokban jeleskedőkre. Azóta is itt élek, itt tanulok. – Buta kérdés: jó döntés volt? – Hát..., minden jel erre utal. Minden nap edzek, és a sok munkának már megmutatkozik az eredménye. A felnőtt Európa Kupa-futamok közül négyet megnyertem, ennek köszönhetően első lettem az összetett pontversenyben. Két héter rá pedig aranyérmes lettem az oalszországi junior világbajnokság slopstyle számában is. – Alighanem akadnak, akik nem tudják: mi az a slopstyle? – A félcső mellett a másik szabad stílusú szakág, amelyben mindenféle trükköket, ugrásokat kell bemutatni. Nem momdom, kicsit sérülésveszélyes, úgyhogy aki nem elég bátor, esze ágában ne legyen belefogni. Nekem, például, az utóbbi időben volt agyrázkódásom, bordazúzódásom, könyökficamom és kéztörésem is. – Csak ennyi? – Nem olyan nagy ügy egyik sem. – Nézpont kérdése... Magyarországon hány vállalkozó szellemű akad? – Már csak a természeti adottságoknál fogva sem sok. Talán tizenöten lehetünk, akik versenyeken szoktunk indulni. És jelenleg én vagyok az egyetlen lány. – Nem úgy a nemzetközi eseményeken. Tényleg, mit szólnak a riválisok, hogy a téli sportok hazájának nehezen nevezhető ország sportolója „pofozza” őket rendszeresen? – Csodálkoznak. És némelyikükről, az amerikaiakról vagy ausztrálokról még azt is el tudom képzelni, hogy azt sem tudják, merre van Magyarország. – Az Európa Kupában aratott győzelem után a jövőben részt vehetsz a Világ Kupában, a junior vb-elsőséggel – Szigeti Viktorhoz hasonlóan – kvótát szereztél a 2012-es ifjúsági olimpiára. Mire összpontosítasz mostantól? – Elsősorban a VK-ra, már csak azért is, mert az ifi olimpián én már nem indulhatok, mivel addigra kiöregszem ebből a korosztályból. Hogy aztán ki él majd a lehetőséggel, az egyelőre rejtély. – Meglepne, ha a távolabbi célok között nem szerepelne a „nagy” olimpia... – Nem okozok csalódást, bár úgy tudom, éppen a napokban döntenek csak arról, hogy a félcső mellett a slopstyle is felkerül-e a játékok programjába. Bízom benne, hogy így lesz. Ha igen, minden tőlem telhetőt megteszek, hogy ott lehessek 2014-ben, Szocsiban, a következő téli olimpián. – Csak ott lenni akarsz? – Mit mondhatnék erre? Ki az a sportoló, akinek nem jut eszébe, hogy egyszer olimpiai bajnok lesz?