Tinédzser, csúcsokra és olimpiára hangolva

2009 az átkos negyedik helyezések, 2010 a kiugró hazai sikerek éve volt, míg 2011 egy következő szint teljesítésének esztendeje lehet a 19 éves Veres Kata – a sportág egyik legnagyobb ígérete – számára. Lőlapja ezzel korántsem teljes, számot vetni is korai még. S hogy mi lesz jövőre? Nos, 2012 egészen biztosan az olimpia éve, Kati pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a résztvevők között tudhassa magát.

Oláh Csaba Híre ugyan megelőzte, de azért ő sem volt rest megerősíteni, majd be is bizonyítani azt, hogy szeret sokat beszélni. Legfőképp akkor, ha szeretett sportága kerül terítékre. Tizenkét évesen ismerkedett meg a lőtérrel, részben a Veres Pálné Gimnáziumnak köszönhetően, ahol délutáni foglalkoztatásként szerepel a sportlövészet, ám ennél is nagyobb mértékben befolyásolta idősebb testvére, Veres Ádám sportlövő, aki szintén kiváló eredményekkel büszkélkedhet. Hogy miképpen ragadt a lőállásban, továbbá miért ajánlja ezt a sportágat, arra kapásból három érvet tud felhozni. – Szerintem mindenki imád valamilyen nagyon messze lévő, picike dolgot eltalálni. Ez alapvetően benne van az emberekben, tekinthetjük egyfajta vadászösztönnek is. Elég csak arra gondolni, mekkora örömet okoz egy kisgyereknek, ha a vurstliban célba talál. Amikor lejönnek a lőtérre, és meglövik az első tízesüket, teljesen mindegy, hogy remegő kézzel vagy véletlenül sikerült, a lényeg, hogy célba találtak. És az valami fenomenális érzés. Persze, az ösztönökből fakadó megközelítés csak az egyik szempont. Kata is megerősíti, hogy nagymértékben fejlődött a koncentrációja, így az élet más területeire is pozitív hatással van a lövészet. Amit azelőtt három óra tanulással sajátított el, azt manapság feleannyi idő alatt sikerül. Nem mellesleg remek személyiségfejlesztő sportnak is tartja. – A lőállásban teljesen magadra vagy utalva. Nincs ellenfél, nincs csapattárs, színtisztán önmagaddal és az eredményeiddel kerülsz szembe. Ez nem egy szubjektív sportág, nincs annyi külső tényező. Egyszerűbben fogalmazva: a lyuk oda kerül, ahová te lövöd. A tízesed nem azért lesz tízes, mert valaki lobbizott érte, és a versenybíró sem veheti el tőled csak úgy. Napról napra figyelemmel tudod kísérni a saját fejlődésedet, mert az eredmények számszerűek, kézzelfoghatóak. Nem kell az érzéseidre hagyatkoznod, a lőlapon azonnal szembesülsz vele, hogy van-e tehetséged ehhez. Katának pedig volt hozzá, amit legelőször Zakor Andrea edző vette észre. Gyorsan fejlődött, legelső légpuskás versenyén 343 kört lőtt (az elérhető 400-ból), de pár hónappal később már 370-nél járt. Ezt követően nem kevésbé jó kezek közé került, hiszen 2007-től a világ- és többszörös Európa-bajnok, jelenleg a Budapest Honvéd edzőjeként dolgozó Joó Éva foglalkozik vele. – Különleges és nagyon jó a viszonyunk, hiszen elsősorban az edzőm, ugyanakkor a legjobb barátnőm is egyben. Ezt külön kell választani, ami sokszor nehéz, de megtanultuk már kezelni a helyzetet. Persze ha kell, ő is az asztalra csap. De ha valamilyen tanácsot a magam módján értelmezek, és abból lesz a jó eredmény, annak ugyanúgy örül, mert a saját részemet is hozzátettem. Erről szól a közös munka. Sokszor látom, hogy egy edző mond valamit, a sportoló bólogat, de igazából nem értik meg egymást. Közöttünk megfelelő az összhang, igazi komplementer kapcsolatnak is nevezhetjük a miénket. De bátran hívhatjuk akár gyümölcsözőnek is. Hazai porondon nincs olyan verseny, ahol korosztályában legalább egyszer ne állt volna a dobogó legfelső fokára. Számára a tavalyi országos bajnokság a csúcs, nem véletlenül. Két versenyszámban is csapatbajnoki címet szerzett a Bp. Honvéddal, egyéniben is tarolt a juniorok mezőnyében, a felnőttek között pedig az 50 méteres sportpuska összetettben végzett az élen – új junior országos csúccsal, saját edzőjét megelőzve! – Éva állt előttem a döntőben. Nagyon szoros verseny volt, ha jól emlékszem, talán az utolsó lövésemmel nyertem. Persze ettől még nem éreztem úgy, hogy jobb lennék nála. És neki sem az volt az első gondolata, hogy most második lett, hanem hogy az ő lövője nyert. Nagyon jó érzés volt, hogy közösen tudtunk örülni ennek a sikernek. Mint minden sportolónak, Katának is akad sajátos rituáléja... – Egy alkalommal sporttársamtól, Karmacsi Ildikótól kellett elkérnem a térdzokniját, mert én elfelejtettem magammal vinni. Hatalmas egyéni csúcsot lőttem benne, úgyhogy  eldöntöttem: új lövészzoknim van. Ildikó ugyan visszakérte, de elmagyaráztam neki, hogy ragaszkodom hozzá. Mostanra nagyon megfeslett, így aztán már csak a táskámban díszeleg. Ildi szerintem nem is sejti, hogy én még mindig őrizgetem. Azt nem tudni, hogy a zokninak mekkora szerepe volt benne, de pár héttel ezelőtt 398-as köreredménnyel új egyéni csúcsot ért el légpuskában (amely junior országos rekordbeállítás is egyben), míg a kisöbű sportpuska összetett számában „csak” átmentette tavalyi, csúcsközeli formáját. Felvetődik hát a kérdés: mi következhet 2012-ben és azután? – Szeretném kvalifikálni magamat a londoni olimpiára. Most mindent ennek rendelek alá, ezért is halasztok a főiskolán, ahol sportszervezést tanulok. A sportlövészet mindig is prioritás lesz számomra, habár tudom, hogy jelenleg ebből nem lehet megélni. Ezért is szándékozom több lábon állni, megteremteni a lehetőségeket magamnak, a sportban és a civil életben egyaránt.