Madarász Dóra: Nincs lehetetlen!

Egyetlen hónap alatt ötven helyet lépett előre a felnőtt világranglistán, megnyerte a „nagyok” Budapest-bajnokságát, a két évvel ezelőtti junior vb-n – Kosiba Dániellel az oldalán – ezüstérmes lett vegyes párosban, s ugyanabban az esztendőben a kettős a dobogó tetejére állhatott az ifjúsági Eb-n. Korosztálya tavalyi kontinensbajnokságán egyesben a második helyen végzett, s kétszer vehetett át ezüstérmet az ifik európai Top–10 viadalán. Madarász Dóra, a 17 éves, kecskeméti játékos kétségkívül a magyar asztalitenisz-utánpótlás legnagyobb ígérete.

gébé – Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb? – Arra, hogy nemrégiben egy Európai Nemzetek Ligája csapatmérkőzésen 3-0-ra sikerült legyőznöm Barthel Zhenqi-t, a német színekben versenyző kínai lányt, aki 78. a friss világranglistán. – Már alig vezet előtted... – Azért még van egy kis különbség közöttünk. De azon vagyok, hogy minél gyorsabban behozzam őt és a többi előttem rangsoroltat is. – Ha ilyen tempóban lépegetsz előre, ez hamar bekövetkezik. – Bízom benne, bár a fejlődést nem lehet siettettni. Még sokat kell fejlődnöm. – Miben? – Elsősorban lábmunkában és fizikailag. Hogy még erőteljesebbek legyenek a mozdulataim. – Pedig azt mondják, már most is úgy játszol, akár egy fiú. Igaz ez? – Azt hiszem, van benne valami. Tényleg agresszíven támadok, folyamatosan pörgetek. Ezt tartom a legfőbb erősségemnek is. – A pingpong köztudomásúan a legedzésigényesebb sportágak egyike. Te mennyit tréningezel? – Átlagosan hetente nyolc alkalommal. Hétfőn és kedden Pesten, a felnőtt válogatott kerettel, szerdától péntekig pedig Kecskeméten, a klubomban készülök. A hétvége általában versennyel telik. – A korosztályodban már szinte mindent elértél. Melyek a következő célok? – A hangsúly a „szintén” van, egyesben ugyanis még nem nyertem Európa-bajnokságot. Ezt a nyáron, Kazanyban mindenképpen pótolni szeretném. Továbbá jó lenne, még előrébb araszolni a felnőtt világranglistán, minél több nagy játékost legyőzni. – Asztaliteniszben akkora az ázsiai, mindenekelőtt a kínai hegemónia, hogy az európai játékosok legföljebb álmodozhatnak a világbajnoki címről. Vagy fogalmazzunk múlt időben: álmodozhattak...? – Senki nem tudhatja, mit hoz a jövő, de azt gondolom, kellő tehetséggel és sok-sok szorgalommal minden álom megvalósítható. Persze, nem csak Ázsiában, hanem Európában is rengeteg a klasszis. Ezzel együtt: én hiszek abban, hogy semmi sem lehetetlen.