UtánpótlásSport December 8-án Egy nap az utánpótlásért címmel konferenciát rendez az Utanpotlassport.hu szerkesztősége a fiatalok sportjának aktuális kérdéseiről
2022. december 8.
  • instagram
Egy nap az utánpótlásért – konferencia
Keresés:

Sportágak

Öttusa

2011-05-03 08:17

Törött lábbal futott ezüstéremig az ifjúsági olimpián

A 17 éves Földházi Zsófia az öttusasport legnagyobb ígéreteinek egyike: egyéniben ifjúsági világbajnoki címet, valamint Eb-ezüstérmet szerzett 2010-ben, csapatban és váltóban is gazdag éremkollekcióra tett szert. Legnagyobb és egyben legfájdalmasabb sikere is a szingapúri ifjúsági olimpiához kötődik: a viadalon – mint utóbb kiderült – fáradásos töréssel versenyzett, s végzett a második helyen. Egyebek mellett erről is beszélgettünk a KSI tehetségével.

Oláh Csaba Hosszú ideje őrlődsz, hogy az úszás és az öttusa közül melyiket válaszd. Sikerült már dönteni? – Az igazi nagy szerelem az úszás, több mint 11 éve a medence rabja vagyok. Az öttusa ehhez képest újdonságnak számít, hiszen csak 6-7 éve kezdtem. Szép eredményeket értem el a szakágban, így az úszás most egy kicsit háttérbe szorult. De végérvényesen továbbra sem döntöttem, fogalmazzunk úgy, hogy súlypontáthelyezés történt az öttusa javára. – A sikeres szereplés segíthet a jó választásban. Melyek az eddigi legjobb eredményeid? – Ezt nem olyan egyszerű felsorolni, mivel korosztályonként változó, hogy hány versenyszámról beszélünk. Háromtusában (úszás, futás, lövészet) háromszoros Európa-bajnok vagyok, ezt nevezzük Ifjúsági B kategóriának. A négytusa kiegészül a vívással, ám a lovaglás még nem szerepel benne, ezt pedig Ifjúsági A kategóriának hívjuk. Ebben egyéni világbajnoknak mondhatom magam, továbbá Európa-bajnoki-, és ifjúsági olimpiai második helyezettnek is. Csapatban már több aranyérmet is nyertünk társaimmal. – Milyen élményekkel gazdagodtál a szingapúri Ifjúsági Olimpián? – Életem legnagyobb versenyeinek egyike volt. Nagyon jó csapat jött össze, a mai napig tartjuk a kapcsolatot egymással. Egy hétbe telt, mire megszoktuk a hőséget, sokat is edzettünk, de a gyönyörű környezet és a különböző programok teljesen kárpótolták fáradozásainkat. A szervezés és a lebonyolítás is kifogástalan volt, nem úgy az én egészségi állapotom. – Tulajdonképpen nem is szabadott volna versenyezned, hiszen fáradásos töréssel küzdötted el magad az ezüstéremig. Ez mikor derült ki? – Már a kiutazás előtt is problémáim voltak, de ekkor még csak csonthártyagyulladással kezeltek. Iszonyatos fájdalmat éreztem, egy hónapig futni sem tudtam az olimpiára készülés időszakában, és Szingapúrban is csak könnyített edzésmunkát végezhettem, erős fájdalomcsillapítók segítségével. Hazaérkezésünk után egy MRI-vizsgálatot követően derült csak ki, hogy törött lábbal versenyeztem. Hamar összeforrt, ám ha ezt előbb megtudjuk, nem is utazhattam volna. – Ráadásul egy fehérorosz öttusázóval még párosban is megméretted magad. Ő mit szólt? – Mindenki látta, hogy bicegek. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy a célba érést követő első utam rögtön az orvosi stábhoz vezetett. Még dobogóra felállni is kihívás volt... – Kanyarodjunk vissza a mindennapokra. Mennyit edzel egy héten, és mennyi szabadidőd marad? – Összeszámolni is nehéz. Körülbelül 17 edzésem van egy héten, mindez iskola mellett, mivel nem vagyok magántanuló. Heti három-három tréning minden számból, továbbá minden nap rovom a köröket a Budapest Honvéd úszójaként. Természetesen van időm másra is, fiatalként muszáj, hogy legyen. Főzni például nagyon szeretek, akár éjszaka is hozzálátok, ha megjön a kedvem. – Hogy állsz a különböző versenyszámokkal? – A lovaglást tavaly novemberben kezdtem, de a vívást is csak három éve. Van még mit fejlődnöm bennük. Eddig két lovaglóversenyen vagyok túl, mondhatni fejlődőképesnek mutatkozom benne. A futás és az úszás az igazán megterhelő, mindig valamilyen ízületi sérüléssel bajlódom. – Van még kedvenc versenyemléked az olimpián kívül? – A két évvel ezelőtti országos bajnokság mindenképpen említésre méltó, mivel a „Földházi-trió” győztes csapattá avanzsált. Tudniillik két lánytestvérem van, s mindhárman öttusáztunk. Kriszti nővérem sajnos már abbahagyta. – Mik az idei év és közeljövő célkitűzései? – Igyekszem minél hamarabb felzárkózni és csatlakozni a nagyokhoz. Első lépésben kiváló alkalom lett volna megméretni magam a májusi százhalombattai Világ Kupán. Balszerencsémre nem indulhatok el rajta. – Mi történt? – Ugyanolyan törésem van, mint az olimpián, csak ezúttal a másik lábamban. Nincs már több…