Három bronz a vb-ről: előleg a lányoktól

Véget ért a hölgybunyósok számára megrendezett junior és ifjúsági világbajnokság a törökországi Antalyában. A magyar mérleg reményteljes: a lányok három bronzzal térhettek haza. A női szakbizottság elnökét, Faragó Beatrixet kérdeztük a viadalról.

Róth Ferenc – Örömtelien sokan léptek ringbe, negyvenöt ország hölgyei voltak ott a török városban, s ami még boldogabbá tett bennünket, az az, hogy ennek a sűrű mezőnynek az első negyedében tudott végezni a csapat – mondta az elnök, aki maga is bokszolt, profi világbajnoki címet is szerzett. – Az, hogy nagy volt az indulói kedv, s hogy a szakág reflektorfénybe került, betudható annak is, hogy a női boksz olimpiai premier előtt áll: a londoni játékokon már a hölgyek is kesztyűt húznak. Érezteti-e ez a hatását a magyar ringek környékén is? Sok fiatal akar bunyós lenni? – Egyre több. Az olimpiai részvétel mindenkit feldobott, rokonsportágakból, például a karate ágazataiból is jönnek hozzánk, bízva abban, hogy eljutnak Londonba. Ez persze nem könnyű, de mindenkinek meg lehet próbálni. – Beszéljünk az antalyai versenyről! A három érem jó eredmény, de vajon mi van mögötte? – Jó bunyó, lelkes, szakavatott lányok, ez a lényeg. A mi sportágunkban a juniorok a fiatalabbak, az ifik pedig az idősebbek, s ezúttal az ifjabbak „nyertek”, hiszen ők két érmet hoztak. Az 54 kilós Nagy Kornélia Kitti két győzelme mellett egyszer kapott ki, így állhatott a dobogó harmadik fokára. A 53 kilós Csősz Nikolett erőnyerő volt az első körben, utána nyert, s csak a döntőbe jutásért maradt alul. Az „öregebbeknek”, vagyis az ifjúságiaknak egy bronz jutott, amit Váry Lili szerzett a 48 kilósok, a legkönnyebbek között. Ő is kétszer győzött, egyszer pedig alulmaradt. – Akármennyire is lendületben van a szakág, mégis csak új sportágnak kell nevezni. Milyen a színvonal? – Egyes súlyokban, egyes hölgyek esetében kijelenthető: férfias teljesítményeket láthattunk. Elsősorban azok vitézkedtek, akik mögött már sok mérkőzés van. Volt olyan lány is, aki már túl volt a harmincadik csatáján, tehát olyan rutinnal felvértezve lépett ringbe, amit nehéz volt felülmúlni. – Ebben a vonatkozásban hol tartanak a mi lányaink? – Ugyanúgy a középmezőnyben, mint az éremtáblázaton. Nagy öröm volt, hogy a helyszínen forgató ír televíziós stáb, látva, milyen jól bunyóznak a mieink, egy interjúban megkérdezte, mi történik bokszügyben Magyarországon, mitől vagyunk ilyen jók? – Tényleg, mitől? – Tisztában vagyunk az erényeinkkel, de a hibáinkkal is. Az út elején járunk, mi is tanuljuk, miként kell belekerülni a sportág nemzetközi vérkeringésébe, s ebben a tanuló szakaszban rengeteg segítséget kapunk a szövetségtől. Csötönyi elnök úr érezhetően szívügyének tekinti a mi szakágunkat, mindenben mellettünk áll. – A segítséget, a jó szándékot illik viszonozni… – Mivel a mi olimpiai kvalifikációs versenyünk csak jövő tavasszal lesz, akkor tudjuk majd bebizonyítani, hogy nem hiába bíztak bennünk. De ez a három ifi és junior bronz felfogható akár előlegként is…