Éles helyzetek mestere

Remekül szerepeltek az Éles Kézilabda Iskola SE fiú csapatai a nyolc évfolyamot felölelő ERIMA Kézilabda Gyermekbajnokság országos döntőiben. A négy legfiatalabb korosztály képviselői bejutottak a nyolcas végjátékba: az U11-esek negyedikek lettek, az U10-es és az U9-es együttes bajnoki címet szerzett, az U8-asok pedig azt követően állhattak a dobogó második fokára, hogy mindössze egy góllal maradtak alul a fináléban. A klub névadója, egyben alapító-elnöke, Éles József, a korábbi világklasszis játékos mesél az idáig vezető rövid, ám annál tartalmasabb útról.

dzs – Hajszál híján mesterhármast értek el!

– Ne is mondja! Még közelebb álltunk hozzá, mint gondolja, ugyanis egy szabályos gólunkat nem adták meg. Ha döntetlen a vége, a hetes dobásoknál bármi megtörténhetett volna. Persze elismerem, a békésiek nem érdemtelenül nyerték meg az U8-as döntőt. Tudomásul vesszük: nekik is nagyon jó csapatuk van.

– Nomen est omen?

– Mire gondol?

– Ahogy elnézem, a szoros végjátékokban, éles helyzetekben jól vizsgáznak a csapatai. A tízévesek szétlövéssel, az U9-esek egy góllal nyertek az aranycsatában, az U8-as finálétól meg ehelyütt tekintsünk el. Mindez inkább szerencse kérdése vagy tudatosan készülnek a kiélezett végjátékokra?

– Sokat számít, hogy ki mennyire van hozzászokva az ilyen szituációkhoz. Rengeteg tornára járunk, ezáltal a mi gyerekeink már-már rutinosnak számítanak. Egyébként pedig vallom, hogy már kezdettől beléjük kell ültetni a sportszellemet, a győzni akarást. Váljon a vérükké, hogy nem elég az ötödik hely, ha érmesek is lehetnek, sőt mindig arra törekedjenek, hogy elsők legyenek!

– A szakemberek egy része úgy gondolja, hogy a gyerekeknél még kifejezetten káros lehet az eredménycentrikusság.

– Én másként látom. Mint mondtam, kimondottan sok versenyre járunk, rengeteg érmet nyerünk. A gyerekek lelkét ez nagyon ápolja. Ha ilyenkor belenéz azokba a büszke, csillogó szemekbe, láthatja, hogy a sikernél nincs nagyobb motiváció.

– És önt mi motiválta, hogy ilyen nagy fába vágja a fejszéjét?

– Három éve, 2008 nyarán Velki Misiék VELIM iskolája nem tudta folytatni a működését. A szülők inspirálására az ott megmaradt hat-nyolc gyerek mellé különböző veszprémi iskolákból választottunk még egyszer ennyi nebulót, és egyszerűen csak belevágtunk. Az 1999-es születésű korosztály volt az alap, tehát a mostani U11-esek, akik az idén negyedikek lettek. Szerintem egyébként nálunk, az ÉKI-ben ez az évjárat a legjobb. Tavaly aranyérmet nyertek az országos bajnokságon, az idén pedig az elődöntőben szenvedtek először vereséget, akkor is csak azért, mert a legjobbunk, az egyetlen balkezesem, Szmetán Péter megsérült.

– Ön szerint mennyire értékmérő a nyolc-tíz évesek által elért siker?

– Inkább csak tájékoztató jellegű, megmutatja, ki ügyesebb a többinél, kinek milyen érzéke van a játékhoz. Azt tudni kell, hogy a gyerekek teljesítménye, fejlődése korántsem egyenletes. Az, hogy egy csapat első lesz, nem jelenti azt, hogy a következő évben, években is nyer vagy az élmezőnyben végez.

– Most hol tartanak, miben mérik a fejlődést?

– Jelenleg már közel száz gyerekkel foglalkozunk. Nagy öröm, hogy azok közül, akik valóban kézilabdázók akarnak lenni, még senki sem hagyott el bennünket, csak gyarapodunk Biztos szerencsések is vagyunk, mert úgy látom, nagyon jó a játékosanyagunk. A ’99-esek mellett ez vonatkozik a következő három korosztályra is. Jó páran képesek arra, hogy a kényes helyzetekben, amikor szükséges, villantsanak. De kiemelni nemcsak azért sem szeretnék senkit, nehogy kihagyjak valakit, hanem azért sem, mert most még nem lehet megállapítani, hogy kiből is lehet meghatározó játékos felnőtt, vagy akár csak ifista korára. A fejlődésre viszont van egy jellemző példám. Amikor a mostani U11-es csapattal először a szekszárdi tornán jártunk, szinte végigvertük a mezőnyt, ám egyszer csak becsúszott egy rossz kezdés, ettől becsődöltünk, képtelenek voltunk talpra állni, kezelni a szituációt. Rá egy évre viszont ugyanazokkal a gyerekekkel, ugyanott, úgy nyertük meg az összes meccsünket, hogy rendre két-háromgólos hátrányból fordítottunk.

– Ön az egyesület elnöke. Ez a gyakorlatban mit jelent?

– Bizony nemcsak klasszikus elnöki, reprezentációs feladatokat látok el. Telefonálok, ügyintézek, és magam is rengeteg edzést tartok.

– Egykori világválogatott játékosként olyan vehemenciával és lelkesedéssel beszél a bizony sokaknak derogáló utánpótlás-nevelésről, hogy öröm hallgatni!

– Egyszerűen csak imádom a kézilabdát és a gyerekeket. Meg aztán remek közösség a miénk. Rengeteg segítséget kapok a feleségemtől, valamint Fazekas Nánditól és az ő nejétől is. Továbbá céltudatos edzőink vannak. Török Lajost magam kértem fel, aztán jött Zsigmond Gyuri, Tombor Csaba, Fazekas Nándi, csupa korábbi, vagy még most is aktív, válogatott játékos. Nagyszerű a szülői társaság is. Ezáltal a gyerekek hozzánk nem csupán edzésre járnak, aztán rohannak haza. Tudjuk, hogyan tanulnak, a személyes dolgaikkal is foglalkozunk.

– Hetente hány edzésük van a gyerekeknek?

– A két legkisebb korosztálynak, azaz a szivacsosoknak három, de tervezzük, hogy lesz még egy kondiedzésük is. A nagyobbaknak, a „bőrösöknek” az alapfoglalkozások mellé olyan kiegészítő sportokat is beiktatunk, mint az úszás vagy a falmászás, és persze szükséges az egyéni képzés is.

– Melyek a további terveik, céljaik?

– Először is azt már önmagában nagy dolognak tartom, hogy kimozdítjuk a gyerekeket a számítógép elöl. Aztán ha már sportolnak, jó lenne megőrizni őket a kézilabdázásnak, hiszen kezdetben még könnyen válthatnak, ha valamilyen új impulzus éri őket. Úgy alakult, hogy alapvetően fiúkkal foglalkozunk, de szeretnék egy jó lánycsapatot is. Vannak is nálunk néhányan. A ’96-osok például ügyesek, aranyosak, de mert későn kezdték, az országos döntő nem az ő szintjük. A 2001-2003 közt születettek pedig még kevesen vannak, ha kiegészülnek, velük is elindulhatunk fölfelé. Ami a fiúkat illeti, jó lenne, ha majd 15-16 évesen, korosztályonként egyen-ketten bekerülhetnének az MKB Veszprém serdülő keretébe.

– Hogyan, miből tudják fenntartani az iskolát?

– A szülői segítség alap, emellett anyagi támogatást kapunk a veszprémi és a balatonalmádi önkormányzattól, valamint a Sopron Banktól is. A Sobri Kalandpark, a Hotel Ramada Balaton és a Villa Pax Hotel pedig kedvezményekben részesít bennünket. Ezúton is hálásan köszönöm mindannyiunknak. Nagyon remélem, hogy a látványsportágakra, így a kézilabdára is vonatkozó, tervezett adótörvény-változások új lehetőségeket nyitnak számunkra. Egy ilyen vállalkozásból megélni, pénzt kivenni nem lehet, ez tulajdonképpen hobbi.

– Az U11-es döntőben Éles Benedeket beválasztották az All Star csapatba, Fazekas Gergő pedig az U8-as finálé legjobb játékosa lett. Az edzői stáb vér szerinti utánpótlása tehát nem tűnik rossznak...

– Az alma nem esett messze a fájától… Ott van még a kisebbik fiam, Zsombor is. Bő fél éve még nem is érdekelte a kézilabda, erre most, az U8-as döntőben már egész jól mozgott. Remélem, jobbak lesznek nálam! Sőt, az a cél, hogy akár hetvenen is felülmúljanak! Ha abból indulok ki, hogy én tizenkét évesen kezdtem kézilabdázni, ugye nem is olyan irreális ez az elképzelés?

Korábbi kapcsolódó írásaink: Szivacsban dupláztak a mohácsi lányok, Szivacs: Éles, Mohács, Szétlövéssel nyertek Élesék, Vasi lányok és honvédos fiúk a dobogó tetején

Az ERIMA Kézilabda Gyermekbajnokság országos döntőinek részletes eredményei