A szelek szárnyán

P. D. Vadnai Benjamin korán megismerkedett a vízzel, amelyben 6 éves korától – három esztendőn át –versenyszerűen úszott. Szintén 6 éves kora körül ismerkedett meg a vitorlázással: az élmény maradandónak bizonyult, s a „szerelem” azóta is tart. Az úszástól persze nem szakadt el véglegesen: a vitorlázás mellett kiegészítő edzésként megmaradt. A kérdés azonban adja magát: mi lett volna, ha a Vadnai fiú úszóként fut be karriert? Benjamin persze nem hisz ebben… Amúgy is, kissé monotonnak találta az „ide-oda úszkálást”, a heti nyolc tréninget pedig soknak. Egy ideig még egymás mellett űzte a két sportágat, azonban elérkezett az idő, hogy határozzon: „Már elértem egy magasabb szintet a vitorlázásban, s döntenem kellett, hogy melyiket csinálom tovább. Azonnal a vitorlázást választottam, ez nem volt kérdés.” De vajon mennyire volt ez saját döntés egy ilyen fiatal fiútól? Ő azt mondja, mindez egyedül rajta múlt, szülei nem erőltettek rá semmit. Nem is kellett, hiszen már akkor tudta, mit akar, és a mai napig úgy gondolja, jó döntést hozott. A balatonfűzfői Nitrokémia Vitorlás Klubban kezdte a versenyzést. Edzőit kellően szigorúnak, néhányukat kifejezetten barátságosnak találta. Mivel a vitorlázók összetartó közösséget alkotnak, az is elkerülhetetlen volt, hogy barátságok szülessenek. Ő ennyit mond erről: „Jó edzőpartnereim voltak, és az évből 150 napot velük töltöttem.” A 2004-es és a 2005-ös évad főleg a sportág technikai alapjainak elsajátításával telt, így Benjamin ez idő alatt még csak hazai vízen próbálta ki magát. A kétéves „betanulást” követően nem várt sokat azzal, hogy felhívja magára a figyelmet: a 2005-ös országos serdülő bajnokságon a harmadik helyen futott be Optimistben, s a következő évben már a hajóosztály válogatott tagjaként vitorlázott tovább. Első külföldi versenyein mindig az élen futott be korosztályában. Nemsokára a kontinens legjobbjaival került össze: a 2006-os Európa-bajnokságot már a legjobb versenyzőként zárta. Pedig ő volt a legfiatalabb... Tehetségét senki nem kérdőjelezte meg; 2007-ben már jelentősen megnőtt az edzések, s a külföldi viadalok száma. A versenyeken való eredményes szereplés nyomán Benjamin hamar átvette a hazai ranglista vezetését. A fejlődés egy újabb szakaszát jelentette, amikor átigazolt a Balatonfüredi Yacht Clubhoz. A klubváltást az eredmények igazolták: Benjamin 2006 és 2009 között kibérelte a magyar bajnokság dobogójának legfelső fokát. A sorozatot ráadásul sikerült egy Európa-bajnoki ezüsttel megfejelnie, illetve az év végéig még bezsebelt egy 2. helyet a maláj nemzeti bajnokságon, valamint egy ötödiket az Ázsia Bajnokságon. Utóbbi versenyeken már valóban a világ legjobbjaival mérhette össze tudását. Az elismerés természetesen nem maradt el: 2009-ben Benjamin lett az év férfi vitorlázója, megválasztották Veszprém megye legjobb sportolójának, valamint iskolájában megkapta a „Jó tanuló, jó sportolónak” járó kitüntetést. Nemsokára azonban kinőtte az Optimist osztályt, s kérdés volt: merre tovább. Sok más társához hasonlóan ő is a valamivel nagyobb vitorlával „tüntető” hajókat fölvonultató Laser 4.7 hajók mellett tette le a voksát, s ebben a hajóosztályban versenyzett tovább. Az átállás izgalmas kihívást jelentett számára, de a legjobban az tetszett neki, hogy gyorsabban tudja hasítani a vizet. A váltás tehát megint sikeres volt, és fellendülést hozott: Vadnai a franciaországi Eb-ről már aranyéremmel tért haza. A széria az egész évben kitartott: Benjamin megnyerte a magyar bajnokságot (ezzel a ranglista élére ugrott), mi több, az Európa Kupa-sorozattól is első helyezettként búcsúzott. Az edzések növekvő száma, a konditermi erősítések, a biciklizés, a heti 5 vízi tréning, de még a bejegyzésektől egyre sűrűsödő versenynaptár sem vette el a kedvét a sportág gyakorlásától. Azt mondja, azért szereti az edzéseket, mert erősítik, s látja magán a fokozatos fejlődést. A külföldi versenyekre való utazást pedig kifejezetten élvezi... A kemény munka és az egymást érő edzések mellett persze volt, és van még egy tényező, amely nélkül Benjamin valószínűleg nem tartana ma ott, ahol tart: a család segíti. Édesapja, Vadnai Péter hajdanán magyar bajnok vitorlázó volt, így neki köszönhető, hogy Benjamin megismerkedhetett a sportággal. Fia így emlékszik vissza első vitorlás táborára: „Körülbelül öt és fél éves lehettem. A tábor Fűzfőn volt, ott szállásoltak el minket. Megmutatták, milyen egy kishajó, szakszavakat tanítottak, és vitorláztattak minket. A többiek mind idősebbek voltak nálam, és minden nap találkozókra jártunk, amelyeken a napi történésekről beszéltünk. Emlékszem, körülöttem mindenki jegyzetelt, én meg csak rajzolni tudtam, mivel még nem kezdtem el az iskolát.” Végül, ahogyan az eredményein is látható, Benjamin meglehetősen jól belejött a vitorlázásba... Persze a temérdek munka után járó szabadságnak már ő is úgy örül, mint a felnőttek. Ilyenkor aktívan élvezi a pihenést: öccsével hol a számítógépen, hol PlayStation 2-n mérik össze tudásukat fociban, vagy a vitorlázás virtuális birodalmában. Máskor ping-pongozik, áthívja a barátait, strandol velük, vagy a Balatonnál tölti idejét unokatestvérével. Azonban, a pihenőhetek ellenére, Benjaminnal is előfordult már, hogy „felkapta a vizet” valamin, és abban a pillanatban még a vitorlázást is abbahagyta volna. Elmondása szerint viszont ezek az „ötperces mélypontok” sosem voltak túl komolyak, ráadásul utólag mindig rájött: „Butaságokon húztam fel magam... Vagy valami nagyon nem akart összejönni éppen, vagy egyszerűen csak túl hideg volt.” A problémákon való felülkerekedésben többek között öccse, a szintén vitorlázó Jonatán is szerepet játszott. Benjamin arra a kérdésre, hogy vajon felnéz-e rá öccse, a következőképpen felel: „Igen. Egyszer még azt is mondta, hogy én vagyok a példaképe.” Azt viszont, hogy Jonatán az ő nyomdokaiba kíván-e lépni, így kommentálja: „Nem kell a nyomdokaimba lépnie, már ott van.” Az emberben felvetődik: ennek a fiúnak biztosan sok rajongója akad. Benjamin ezt nem így gondolja, szerinte nincsenek szurkolói. Bár hozzáteszi: „Volt, aki gratulált, egyszer meg postán kaptam egy levelet, amiben képet és autogramot kértek tőlem”. Nos, azért ha mégis akadna egy-két rajongó, örömhírül szolgálhat számukra, hogy van egy honlap (www.vadnaibenjamin.com), amelyen minden érdeklődő figyelemmel kísérheti a Benjaminnal kapcsolatos híreket, képgalériák között böngészhet, vagy éppen a fiú elmúlt versenyeiről szóló beszámolókat olvashat. Aki pedig arra kíváncsi, mik a tervei a fiatal vitorlázónak a jövőre nézve, íme a válasz: a jelenleg angol és informatika szakos gimnáziumban tanuló Benjamin hajókkal fog kereskedni, mellette talán edzősködik is majd, de az is megeshet, hogy ügyvéd lesz belőle. A gyerekek között oly népszerű „űrhajós” valamiért kimarad a felsorolásból. A miértre azt feleli, űrhajós biztosan nem lesz, mert ha lezuhanna az űrrepülő, ő meghalna, ehhez pedig még túlságosan fiatal. Úgy tetszik tehát, a NASA-nak egyelőre nélkülöznie kell Benjamint asztronauta-képző programjából… A magyarok szerencsére addig is gazdagabbak egy  – talán már most klasszisnak számító – vitorlázóval. Vitorlázó. 1995. december 30-án született, Veszprémben. Egyesület: Balatonfüredi Yacht Club. Nevelőedző: Csomai József. Edzők: Arató Richárd, Eszes Tamás. Hajóosztályok: Optimist, Laser 4.7. Legfontosabb eredményei: többszörös magyar és Európa-bajnok, Európa Kupa-győztes, 2009-ben az év férfi vitorlázója. Iskola: Lóczy Lajos Gimnázium; angol, informatika szak.