Megél a jég hátán

A Budapest Stars balszélsője, Gasparics Fanni, már biztosan résztvevője lesz az első ifjúsági téli olimpiának. A kvótát Finnországban szerezte meg, ahol a nemzetközi szövetség ügyességi versenysorozatának, a World Skills Challenge-nek a döntőjében a 3. helyet szerezte meg, ezzel bőven bekerült a tizenöt fős, Innsbruckba jegyet kapó mezőnybe.

eFBé Kapura lövés, korongvezetés, előre, és hátra korcsolyázás, mindez pontosságra és időre: ez a World Skills Challenge. Korábban Szilágyi Réka és Nemes Benjámin indult már nemzetközi szinten ezen a viadalon, előbbi 5., utóbbi 4. lett a kanadai Quebec-ben. A finnországi viadalon a fiúknál Kovács Attila harcolta ki az olimpiai részvételt, de az ő 14. helye egyben azt is jelenti, hogy jelenleg a legeredményesebb „World Skillsesünk” Gasparics Fanni. – Hogyan értékeled a Vierumäkiben nyújtott teljesítményedet? – Ha azt nézem, hogy előtte több mint egy hónapja voltam utoljára jégen, csak szárazon edzettünk utána, bár annak is korábban lett vége, akkor mindenképpen jó ez a harmadik hely. Januárban, a szezon kellős közepén Innsbruckban ennél csak jobb lehet! – Melyik feladat sikerült neked a legjobban, és miben voltak jobbak az előtted végzők? – Úgy érzem, a korongvezetés lett most a legjobb. Az első három helyezett között nagyon kicsi volt a különbség, ahogyan a mért idők összeadódtak, az első helyezett angol lány ért egy nagyobb lélegzetvétellel elénk, de a második helyen végzett olasz mindössze két századmásodperccel győzött le. Ha edzésben leszek, mindkettőt utolérhetem majd. – Végig kint lehettél Finnországban? – Nem, mert ez most csak a fiúknak szóló edzőtábor volt, hasonlóban vettem részt tavaly én is, amit kifejezetten csak lányoknak rendeztek. Most a tábor közepénél utaztunk ki huszonnyolcan, mind olyanok, akik a Skills Challenge-n vettünk részt. A három nap edzésekkel telt, illetve mindig megnéztem az esti meccseket, és szurkoltam a fiúknak a többi magyarral együtt. Elég népes küldöttségünk volt kint Finnországban. – Hogyan kerül egy lány közel a jégkoronghoz? – Hároméves koromban kezdtem el korcsolyázni, teljesen hobbi szinten. Jól ment, ezért én is, és a szüleim is fejleszteni szerettük volna a tudásomat. Az iskolában volt egy plakát, amin a jelenlegi csapatom, a Bp. Stars hirdette, hogy megtanít mindenkit profin korcsolyázni. Elmentünk, és a korcsolya mellett előkerült a hokiütő is. A szüleim kifejezetten kérték, hogy hadd maradjon csak a korcsolya, de a klub szerencsére nem engedett.

– A szüleid azért féltettek, mert a hoki túl veszélyes sport? – És hogy túl fiús… Aztán hamar belátták ők is, hogy van védőfelszerelés, így egyáltalán nem veszélyes. Nekik is megtetszett, szóval, ettől kezdve egyenes volt a felfelé vezető út. – Az innsbrucki olimpián való jó szereplés nyilván a kiemelt célod a jövő szezonra. És mi még? – Tagja vagyok a női válogatottnak,amellyel a  divízió 2-es vébére utazunk majd, illetve az U18-as női csapat is elindul meghódítani a világot: az ősszel játszunk majd a divízió 1-ért egy selejtezőtornát. – Távolabbi célok? – Először is szeretném itthon befejezni a gimnáziumot, ősztől leszek tizenegyedikes. Utána, ha összejön, örülnék egy külföldi szerződésnek. Egyelőre ennyi a biztos – egyetemre szeretnék menni, de az irányon még nem gondolkodtam, és azon sem, hogy akarok-e edzőként tevékenykedni a jövőben. A World Skills Challenge feladatai az alábbi videón tekinthetők meg.