Fenyvesi Péter, a Bringabanda SC junior versenyzője a 64. helyen ért célba a szlovákiai olimpiai krossz Európa-bajnokságon. A hegyikerékpárosok kontinensviadalán roppant erős mezőny gyűlt össze, néhányan nem is tudták felvenni az kőkemény tempót. A fiatal mountain-bike-os honlapunk olvasóival is megosztja tapasztalatait, élményeit.
KÜLSŐ TUDÓSÍTÁS – Fenyvesi Péter (Bringabanda SC) Múlt héten szerdán reggel utaztam a válogatott négy tagú küldöttségével a szlovák városba, Dohnany-ba, a mountain-bike XCO Európa-bajnokság színhelyére, ahol mi augusztus 5-én voltunk érdekeltek. A háromórás utat követően egyből „lóra” szálltunk, hogy bejárjuk a pályát.
Én már egy kicsit rutinosabban tekertem körbe, hiszen három hete versenyeztem ott egy szlovák kupafutamon. Két kör megtétele után elutaztunk a 20 km-re lévő szállásra, majd másnap reggel letekertünk onnan a verseny helyszínére egy utolsó kör erejéig, aztán pihenő jött, a rajtig. Pénteken délután a megszokottnál sokkal később rajtoltam, ötkor, ami az időjárás szempontjából optimális volt. Nagyon oda kellett figyelni a kajálásra, és kicsit a pihenőre is, hogy ne nagyon „lustuljunk el”, mert túl pihenten sem a legkellemesebb egy ilyen kemény verseny rajtjához állni. A 13 órai kajálás után elkocsikáztunk a versenyre, ahol rövid pihenőt követően elkezdtem a melegítést, először a főúton, majd a depóban folytattam, görgőn. Kicsit érdekes és szokatlan volt abban az időpontban rajtolni, amikor más versenyeken már rég a célba érkeztem.
A 3. rajtvonalból indultam neki, 83 ellenfelemmel együtt, az öt körnek. A pálya igazából erőpálya volt, és elég gyors, az első és utolsó egy kilométer a versenyközpontnál kicsit hasonlított egy cyclocross pályára, kifelé haladva az itatózónán túl végig hosszan mentünk fel egy rétre, majd az emelkedő az erdőben folytatódott. Ez a így kétszer ismétlődött, aztán sok-sok lejtőzést követően következett az előbb már említett kanyargós, kicsit technikás cyclocrossos érzést keltő szakasz, majd a cél. A rajtot követően nagy volt a lökdösődés, amit én nem szeretek: ez annak az átka, hogy keveset versenyzek nagy mezőnyben, vagy ha versenyzek is, például maratonon, akkor az első sorból rajtolok, és nem feltétlenül akar mindenki egyből megelőzni.
Viszont ez most így történt, minden erőmet beleadva mentem a többiek után, belekezdtem előzésekbe én is, kisebb nagyobb sikerrel. Négy kört teljesítettem, amikor a cél előtt pár száz méterrel kiszólítottak, mert már nem engedtek ki az utolsó körre. Mindent beleadtam, ami tőlem telhetett, úgy érzem jól is ment, minden körben ugyanazon az áttételen mentem az emelkedőkön, pörgött a lábam, sikerült kihoznom magamból azt, amit szerettem volna, de sajnos, vagy nem sajnos, csak a 64. helyre volt elég a teljesítményem.
Gratulálok magyar ellenfelemnek, Szalontay Bencének, akinek ez volt az első nagy, külföldi megmérettetése. Köszönöm a supportot Benkó Lacinak, és Meggyesi Csabinak, illetve szüleimnek, a szurkolást a barátnőmnek és annak a néhány magyarnak, akik nem csak figyelmükkel, hanem hangjukkal is követték a versenyt. Idén még két Világkupa és a világbajnokság szerepel a versenynaptáramban.
