Beugróként csillagos ötös

Ettingshausen Máté, 2011 junior downhill-bajnoka a nyáron   belekóstolhatott a hegyikerékpár-szakágak egyik legkeményebbjének 24 órás versenyébe. A Race the Night elnevezésű hegyi száguldás a hat fős Team Geronazzonak igazi horrorversennyé vált. A kezdeti horzsolások és lila foltok után nyílt töréssel végződött a viadal. Máté az utolsó pillanatban ugrott be a csapatba, és tizenhét évesen teljesítette az embert próbáló köröket. A downhilles törött karral is lejön a pályán: ennek is köszönhetően a magyar hatos csapat az első helyen végzett Semmeringben.

eFBé A soproni Ettingshausen Máté életre szóló élménnyel lett gazdagabb augusztus 7-én. Az ausztriai Semmering hegyikerékpáros parkjában rendezték idén is a huszonnégy órás versenyt a downhilleseknek. A Race the Night-on egyéniben, két-, négy-, vagy hatfős csapatban lehet rajthoz állni. Máté egy utóbbiba ugrott be, és érett versenyzésével hozzájárult a Team Geronazzo sikeréhez, amely 2010 után megvédte semmeringi bajnoki címét. – Edzőtáborral kezdődött a nyarad. – A JHG Camp Dh-táborba minden évben Krizsák János edzőmmel indul útnak a csapat Budapestről. Az egyhetes programnak egy 10 Dh-s és egy cross country-s vágott neki, én Ausztriában, Semmeringen csatlakoztam a többiekhez. A tábor régi tagjai között mára baráti társaság alakult ki, megszokott például a szállásközpont is Schladmingban, a Ride Hause. – Milyen a napirend egy ilyen edzőtáborban? – Amint megérkeztünk, leszögeztük: korai kelés nem „adható”. Utána reggeli, kis bemelegítés, és irány az edzés. Az első napon ismerkedtünk a pályával, amelynek az alsó szakaszát mostanra már átalakították a 2013-as világbajnokság miatt. Rögtön  meglepetések vártak ránk: a sárruhát is elő kellett vennünk, majd kipróbálhattuk, milyen hóban bicajozni. A jó hangulatú, esti beszélgetések legtöbbször a következő napi bicófelkészítéssel párosultak, ez azért is volt sokszor eredményes, mert egymástól is sok ötletet kaptunk. – A képeket elnézve azért a downhill minden eleméből kaptatok ízelítőt… – Fárasztó hét volt, az biztos, de a technikai tudásunk sokat fejlődött. Miután a hét elején a pálya felső szakaszát gyakoroltuk be, a második felére áttértünk az egykori Világkupa-pályára. A felsőtől a középső állomásig „lightosnak” bizonyult a szakasz, de amint elkezdtünk belerázódni, úgy növeltük a tempót. Jó volt látni, ki mennyit fejlődött az elmúlt egy év során. Váltás következett azzal, hogy átmentünk a wagreini bike-parkba, ahol néhány levezető kört tettünk a  durvább, schladmingi downhill után. A kis pihenő mindenkinek jólesett a kanyargós, freeride-osabb környezetben, hogy aztán másnap már újra a komolyabb Dh kerüljön előtérbe. Az egykori Vk-pályán az akadályok és a gyökerek nem lettek kisebbek, de úgy éreztem, „felnőttünk” a pályához. Néhány nap regenerálódás után újra irány Semmering: ez volt a fő gondolatom hazafelé jövet. Az edzőtábor képei ITT.

Ettingshausen Máté. Tízéves kora óta vesz részt downhill-táborokban, 2010 óta versenyez a hegyikerékpáros szakágak egyik legkeményebbjében. Junior magyar bajnok, a viadal alkalmával a nemzetközi U17-es futamot is megnyerte. Az idén 16. életévébe lépő tehetség célja az, hogy első magyarként kerüljön a Top 80-ba a sportág Világkupa-sorozatában. Jelenleg ehhez keres főtámogatót és szponzorokat.

– Hogy kerültél a 24 órás verseny és a Team Geronazzo közelébe? – Nagyon kedves barátom, Cser Máté jóvoltából többet tudtam edzeni Semmeringen az idei szezonban, ezért alig vártam, hogy ismét visszatérjek. Tudtam, hogy közeleg a 24 órás verseny, amelyen jó eséllyel indulnak a magyar srácok, Mátéval a hatos csapatukban. Mi Mucsi Balázzsal vártuk, hogy eljöjjön a pillanat, mert felkértek bennünket, hogy vezessük fel a versenyt. – Aztán hirtelen a csapat tagja lettél… – A többiek éppen az edzőköröket rótták, amelynek a végén azzal szembesültünk, hogy  Szedő Gergőnek, a csapat egyik fő emberének a lába igen komolyan megsérült. Emlékszem, azt monda: „Nem estem nagyot, nem tudom, hova ütöttem be?” Irány a neukircheni kórház, ahol számos vizsgálat és röntgen után azt mondták az orvosok, hogy Gergő sípcsontja hosszában elrepedt. Ekkor még vártuk a csapat egyik tagját Kecskemétről, Hódi Andrást, és azon tanakodtunk, össze áll-e a hatosfogat. Semmering felé már ment a tanakodás, hogy ki induljon Gergő helyett a másnapi versenyen... Néhány órás fejtörés után rám esett a választás. Rögtön arra gondoltam, hogy ez aztán megmérettetés! A Team Geronazzo. Riderek: Cser Máté, Debreceni Oszkár, Ettingshausen Máté, Hódi András, Lantos Gergely, Liszi Attila. Team-managerek: Mucsi Balázs és Szedő Gergő. – Akkor kérlek, mutasd is be ezt a huszonnégy órás őrületet. – A verseny reggelén izgatottan ébredtem, hogy „Milyen teljesítményt is kell hoznom a mai napon...” Nem sokáig tudtam tépelődni, mert Gergővel már robogtunk is  a nevezéshez, hogy „lezsírozzuk” a rider-cserét . Nyugtalanított az is, hogy Cser Máté  a verseny előtt pár nappal elcsúszott az egyik kanyarban, és a jobb alkarján néhány öltéssel gazdagodott. Felvezetéskor Balázzsal láttuk a rengeteg bicajost és akkor éreztem a súlyát, mit is jelent ez igazából: a Dh-sok arcán az eltökéltség és a kitartás. Hódi Bandi nagyon jó rajttal indított, az első kérdés az volt, hogy ki váltja őt, végül rám került a választás, ezért indultam felfelé, a cserezónához. Közben Szedő Gergő szülei is megérkeztek, ők is bíztattak és sok erőt adtak az induláshoz. Nagy izgalommal ültem a liftben, és alig vártam, hogy mehessek lefelé. Soha nem láttam még pályán ennyi embert, nagyon furcsa volt. Az első pár kör után kezdtem belerázódni, tudtam: nem szabad elfáradni, mert még több mint 22 óra van hátra a versenyből. A negyedik köröm után máris cseréltünk, s közben bekapcsolódott Cser Máté, utána Liszi Atti vette át a chipet, Oszit az éjszakára tartalékoltuk… Lanti következett a sorban. A második körében esett. Szedő Gergő bevitte a kórházba, és sajnos, ő is kapott néhány öltést. Öten maradtunk a következő időre, közeledett az éjszaka. Keltettük Oszit, Mucsi tartotta bennünk a lelket. Bandit és Cser Mátét elküldtük pihenni, aztán néhány perc múlva Mátét már kelteni is kellett, mert a bicóm kapott egy „defekteksorozatot”. A versenydrukk miatt Máté amúgy sem tudott aludni, ezért gond nélkül újra pályára állt. Én pedig próbáltam kicsit pihenni, a megfeszített koncentráció a sötétben eléggé kimerített. Az esti órákban még mi vezettünk 1 körrel a nagy rivális, a szlovák Freeride Kosice előtt. Szoros volt a verseny, de ahogy telt az idő, sikerült tartanunk a fórt. Oszi rengeteg kört ment az éjszaka folyamán, mi is újra pályára álltunk Hódi Andrással, Liszit az utolsó hajrára tartogattuk. Folyamatosan hoztuk az előnyt, amikor Cser Máté következett, aki az utolsó körének a végén hatalmas ordítással ért be. Én fel sem fogtam, mi történt, mentem a chipért cserélni. Amint beért, ezt kiáltotta: „Nyílt törésem van!” Bandival a mentősökhöz siettek. Ekkor már a liftben voltam, és azon tanakodtam, mi történhetett. Már nem volt túl sok hátra a versenyből, de az elkövetkező körökben nem tudtam koncentrálni a pályára, ezért Liszi váltott, aki nagyon jó időket ment, pályarekordot is döntött. Bandi beállt még pár kör erejéig, de utána ismét Liszi nyomta meg a verseny utolsó szakaszát. Már csak pár perc volt hátra, láttuk a Freeride Kosice versenyzőjét felmenni az utolsó körére, de szerencsére Atti is berobogott a liftbe és ekkor már tudtuk, hogy sikerült!A pálya alsó szakaszán Liszi be is érte az ellenfél csapat versenyzőjét, kiváló köröket ment.

A team Geronazzo első helyen végzett a hatos csapatok között, nagyszerű csapatmunka állt a jó eredmény mögött. Hihetetlen megmérettetés volt, a kitartásunkkal és az összetartásunkkal megnyertük a versenyt. Minden elismerésünk Cser Máténak, aki lejött a pályán fél kézzel, és nyílt töréssel sem adta fel a versenyt. Az eredményhirdetés alatt nem is volt felhőtlen az örömünk, hiszen csapattársunk épp akkor feküdt a műtőben. Azóta már szerencsére együtt örülünk a kupának. A dobogón készült kép a Standmag versenyfotója. A 24h Race the Night eredménye ITT. – No, egy ilyen „horrorfutam” után jöhetnek a világszintű megmérettetések? – Sajnos, a jövő év a Vk szempontjából nem olyan egyszerű, mert csak korkedvezménnyel és külön engedéllyel indulhatok majd a versenyeken. Az idei leogangi  futam, amelyen részt vettem, IXS Európa-kupa volt, de indult rajta a Világkupa junior nyertese, Troy Brosnan, és az elitkategóriában jó eredményeket elért Brandon Fairclough is. Hihetetlen érzés volt, hogy egy pályán biciklizhettem velük. A szabályok szerint azonban jövőre már részt vehetek majd a világbajnokságon.Mátéról korábban itt írtunk: Gyorsan halad a lejtőn. Egy extrém futam krónikája.