Blogon mondom el...

Benkó Barbara és Fenyvesi Péter blogbejegyzésben osztotta meg emlékeit az olaszországi hegyikerékpáros VK-futamról. A versenysorozat utolsó állomásán Val di Soléban a női U23-asok mezőnyében Barbi a 4. lett, a Világ Kupa összesítésében pedig ezüstérmes. Fenyvesi Péter az U19-es mezőnyben lett 62.

KÜLSŐ TUDÓSÍTÁS – Benkó Barbara (M.I.G. Bike Team) És vége… Hét kemény verseny a Föld összes kontinensén Ausztráliát kivéve. Ha nekem valaki azt mondja év elején, hogy „Figyelj, 2. leszel összetettben, az jó?”, gondolkodás nélkül aláírtam volna. Kimondhatatlanul örülök neki, álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez sikerülni fog, még mindig nehezen tudom elhinni. Óriási nagy köszönettel tartozom rengeteg embernek, akik nélkül ez természetesen nem sikerült volna: elsősorban a családomnak és a barátaimnak (a teljesség igénye nélkül: Anya, Apa, Anna, Ákos, Krisztián, Grósz Béla, Benics Kálmi és még nagyon sokan), a csapatomnak, mind a srácoknak, mind a személyzetnek, akik rengeteget segítettek és nem csak a technikai hátteret biztosították. Természetesen a „fanoknak” is, akik mindig mellettem álltak és szurkoltak a nehéz időkben is!

Úgy utaztam Val di Sole-ba a csapattal, hogy tudtam, hogy csak matematikai esélyem van az első helyre, emiatt nem is nagyon izgattam magam, de a 2. helyemet mindenképp meg akartam őrizni. És szerencsére sikerült is. A pálya nem kimondottan volt technikás, de voltak benne azért nehéz lefelék, rendkívül komoly erőnlétet, kitartást és ügyességet igényelt, sok idők lehetett veszíteni, ill. nyerni a rövid, trükkös részeken. Mindehhez hozzájött a hőség, ami nem könnyítette meg a versenyzők dolgát. Méltó volt egy ilyen komoly Világkupa-széria zárására, az egyik legjobb rendezvény volt a sorozatban. 16:30-ra tették át a rajtunkat, hogy külön verseny legyen az U23-as hölgyeknek is. Először nagyon ideges lettem, mert nem szeretek és nem is nagyon tudok délután versenyezni. Ez meg már majdnem este időpont… Aztán rájöttem, hogy hiába verem magam, az egész még talán jó edzés is a két hét múlva esedékes világbajnokságra, ahol is 17:00 órakor lesz a rajtunk… Szerintem ez elég beteg, de ez van… Szerencsére nem ment olyan rosszul a verseny, Apu még last minute-ban leutazott péntek éjszaka a szombati versenyemre, megbeszéltük, hogy hogyan alakítsuk a napomat, hogy estére fitt legyek a rajtra és be is jött! A rajtot sikerült jól elkapnom, az első körben még együtt haladt egy nagyjából 4 fős élboly, amiből a későbbi győztes ukrán hölgy hamar meglépett, közünk nem volt a tempójához, majd Pauline Freenad Prevot is adott egy nagyobb gázt, én meg maradtam a 3-4. helyen a lengyel lánnyal (Gorycka). Folyamatosan váltogattuk egymást, majd a 3. körben beszorult a láncom a küllők közé, ott kicsit ellépett, amit már nem tudtam behozni, de utána még távolodott, egyszerűen erősebb volt a lengyel versenyző. Mögöttünk is szoros volt a helyzet, így próbáltam tartani a helyem és végül a negyedikként gurultam be a célba. Nagyon örültem neki, mert ez azt jelentette, hogy bár „first looser” pozícióban érkeztem, a dobogóra mégis felállhatok, ugyan is 2. lettem összetettben! Remélem a jövő szezonom csak jobban fog sikerülni! Óriási köszönet Apunak és a csapatnak a segítségért, ismét csillagos ötös! A következő versenyem a Világbajnokság lesz Champéry-ben (Svájc): jövő hét szerdán csapatverseny, lehet szurkolni a magyar váltónak, csütörtökön U23 női futam! Nem túl ideálisak az időpontok, de muszáj elindulnom a váltóban, remélem nem lesz gond, hogy egymás utáni napon vannak… KÜLSŐ TUDÓSÍTÁS – Fenyvesi Péter (Bringabanda SC) Augusztus 17-én szerdán utaztam a 3 fős csömöri különítménnyel (Parti, Juhász, Csóka) és Meggyesi Gergővel a világkupa-sorozat utolsó fordulójára, amit az olasz Val di Sole tartományban lévő Almazzago település melletti hegy lábánál rendeztek meg. Ebből a földrajzi tényből már le lehet vonni azt a következtetést, hogy a pályában sok lesz a szintemelkedés, és a meredek mászás. Ezt viszont már csak csütörtök délelőtt deríthettem ki, amikor 3 kört tekertem pályabejárásként. Sokkal nehezebbre számítottam, mint amilyen volt, de ez nem azt jelenti, hogy alábecsülöm a pálya „képességeit”. 2-3 hosszabb és meredekebb emelkedő fogott ki rajtam leginkább, a többit lendületből ki lehetett tekerni, mert rövidek voltak. A lejtők nagyon hasonlítottak egy régi kedvenc pályáméhoz, a kisnánaihoz, nehézségük és a tény, hogy mindkettő köves és gyökeres, teljesen azonosultak. Emiatt hamar „összeolvadtunk”, a pálya minden részletére emlékszem még most is. Pénteken megismételtem az edzést, aztán szombaton pihi, sajnos. Reggel arra keltem, hogy iszonyat be van állva a hátam, kőkeménnyé vált. Próbáltuk kenőcsökkel, vitaminokkal enyhíteni a fájdalmat, de kevés sikerrel. Benkó Lacinak köszönöm a masszázst, az hatott a legtöbbet. Szóval meglett az első negatívuma a hétvégi kiruccanásomnak. De ez még mondhatni hab volt a tortán, mert csak keveset vett ki belőlem verseny alatt. A torta hajnalban készült el, a versenyem napján, amikor 3-szor is meglátogattam a szomszéd helységben lévő nagy lukú fehér ülőkét, hasmenésre panaszkodva. Ez nagyon sokat kivett belőlem, verseny közben is. Igyekeztem nyugtatni magam, és pótolni az ételhiányt. Számomra túl korán, 9:30-kor rajtoltam. Egyetlen előnye, hogy hűvös volt. A rajtkör rövid volt, és nem túl széles, ez nehezítette a helyezkedést a 83 fős mezőnyben. Az első 3 köröm még úgy, ahogy ment, bár rossz volt a gyomrom, ami szívta le az erőmet, és a hátam is fájt. A negyedik körre pedig teljesen elfogytam, alig maradt erőm. Voltak szakaszok, amiken nagyon tudtam haladni, és sok embert meg is előztem, de akadt 1-2 rossz pillanatom is, amikor hirtelen megint elém kerültek azok, akiket megelőztem. Végül elégedetlenül a 62. helyen értem célba. Most lazítás, de persze edzek rendesen, és augusztus 29-én hétfőn utazok Svájcba a világbajnokságra. Köszi a segítséget Csokinak, és Lacinak!