Nem akármilyen izgalmakat követően alakult ki a legfiatalabb korosztály, az újoncok részére kiírt Huszak-bajnokság végeredménye: a lányok viadalán például mindössze két poén döntött az első helyről a BSE játékosa, Petőcz Orsolya javára. A fiúk mezőnyében Heiszman Henrik (KSI) diadalmaskodott, miután az utolsó fordulóban legyőzte az addig veretlen Bruckner Mátét (BVSC-Zugló).
Munkatársunktól Legalábbis kétséges, hogy a pingpong- vagy a versenybírói asztalnál izzadtak-e többet a jelenlévők az Ormai László csarnokban szeptember 11-12-én rendezett viadal második napján... Az élen álló három játékos, Petőcz Orsolya, valamint Határ Sára és Varga Renáta (mindkettő Postás SE) egyaránt hét győzelmet könyvelhetett el ugyanis a körmérkőzéses torna végén, ráadásul a trió annak rendje és módja szerint körbeverte egymást. Ám ez még nem minden: hármójuk valamennyi egymás elleni mérkőzése 3-0-ás eredménnyel zárult, így nem hogy a mérkőzés-, még a játszmaarány sem döntött a sorrendről. Ekkor léptek elő főszereplőkké a versenybíróság „matematikusai” Kovách Attila vezetésével... A lázas számolgatást a BSE-sek örömujjongása zárta le, mivel kiderült: Petőcz poénaránya 59:57, Határé 66:66, míg Vargáé 66:68...
A versenyt egyébként a hagyományoknak megfelelően – az elnevezéssel ellentétben – nem húsz, hanem huszonöt játékos részvételével rendezték. A mezőny öt darab egyenként ötfős csoportban kezdte a küzdelmeket, majd az első és második helyezett az 1-10., a harmadikok és a negyedikek pedig a 11-20. helyekért folytathatták körmérkőzéses rendszerben. Az utolsó pozícióban végzők elbúcsúztak.
A fiúk versenyében már az első szakaszban nagy meglepetés született: a ranglistán a hetedik helyen álló Kosiba Kristóf (BVSC-Zugló) úgy zárt csoportja ötödik helyén, hogy az előtte rangsorolt Molnár István Patrikot (Jászkun Volán) felülmúlta, további három ellenfelétől azonban kikapott.
A legjobbak közül Bruckner Máté magabiztosan menetelt, s az utolsó fordulóig úgy tetszett, az országos és a Budapest-bajnokság, valamint a Top–12 után a Huszak-bajnokságán sem talál legyőzőre. Mégsem így történt: noha a BVSC-Zugló játékosa a befejező találkozójáig mindössze egy szettet veszített, az újabb siker küszöbén megállította őt a „döntőben” ellenállhatatlanul játszó, pazar teljesítményt nyújtó Heiszman Henrik. A KSI asztaliteniszezője jóval mozgékonyabb volt riválisánál, és megérdemelten győzött 3-1-re. A harmadik helyen Molnár István Patrik végzett. Feltétlenül említést érdemel még Both Levente (Malév SC) teljesítménye: ranglistahelyezésénél lényegesen jobban szerepelt: hatodik helyéért minden dicséret megilleti.
Nem véletlen, hogy a fenti beszámolóban a győztesek és a dobogósok neve mellett nem szerepel az arany-, ezüst-, illetve bronzérmes jelző. A szervezők ugyanis – a sportág és a magyar sport történetében alighanem egyedülálló módon – nem gondoskodtak érmekről, esetleg kupákról, így az emelvényen feszítők csalódottan vették tudomásul, hogy jutalomként ezúttal csupán doboz mélyéről előkotort melegítőket, illetve pólókat kapnak. Dresszt és mackófelsőt, ugyebár, körülményes a vitrinbe, a polcra tenni, büszkén mutogatni, azokkal évekkel, évtizedekkel később emléket idézni... Miközben az edzők, a szülők háborogtak és értetlenkedtek, a fiatalok egyike csalódottan megkérdezte: „Ennyit ér a munkánk?” A címzettek helyett hadd válaszoljunk mi: nyugalom, gyerekek, a szervezők utolsó pillanatban előhalászott ajándékai nem titeket minősítenek...
