Szép lassan elkezdődnek az utánpótlás floorballbajnokságok, ezért körbejárjuk a csapatokat, hogyan haladnak a felkészüléssel a következő évadra. Legutóbb a Phoenix Fireballt mutattuk be, most pedig a Dunai Krokodilok edzésén jártunk.
Nagy-Pál Tamás A Krokik utánpótlását Szabó Gábor vezeti, aki edzésre invitált a hűvösvölgyi Remete utcai Általános Iskolába.
Amikor megérkeztem az iskola tornatermébe, még a legfiatalabbak tréningeztek, éppen egymás elleni játék folyt a pályán. Láthatóan nagyon élvezték a feladatot, így nem is örültek túlságosan, amikor Gábor véget vetett az edzésnek. A két edzés között tettem fel első kérdéseimet a szakvezetőnek.
– Mikor kezdtek el ezek a gyerekek a floorballal foglalkozni?
– Már elsős vagy másodikos koruk óta edzenek. Vannak olyanok is, akik csak most kerültek ide a suliba, de rajtuk is látszik, hogy valahol már játszottak előtte.
– Csak olyan gyerek lehet a csapat tagja, aki ebbe az iskolába jár?
– Nagyjából igen, de azért van pár olyan játékos is, aki máshonnan jár le ide.
Megjöttek az idősebbek, és szemet szúrt, hogy az egyik nagyon ügyesnek tertsző kapus bizony egy kislány volt.
– Volt két kapusunk ebben a 97-es korosztályban, de a duó most feljebb lépett. Van egy kapusunk, plusz egy játékosunk: Ricsi, aki a kapuban jobb, mint a mezőnyben, de ő nem szeret védeni. Ezért igazoljuk át egy másik csapatból a kislányt, aki nagyon ügyesnek tűnik.
Valóban, a kislány jól spárgázott, állta a fiúk rohamait és pár perc után az is tisztán látszott, hogy Ricsi bizony tényleg nem szeret védeni.
– Mikor kezdődtek meg az edzések a következő szezonra?
– A sulival egyszerre kezdtünk. Ez általában elég szokott lenni. Tavaly jobb lett volna előbb kezdeni, mert rögtön az SZPK-Nokiával játszottuk az első bajnokit, és egy hét tréning után ez elég kemény volt az egyik legerősebb csapat ellen. Most ilyen gond nincs, a legnehezebb ellenfelek egyikével csak később találkozunk, és a fiúk 2-3 hét alatt simán utolérik magukat. Egyébként az iskola elsején, csütörtökön kezdődött, mi pedig következő hét hétfőn kezdtük meg az edzéseket.
– Hány edzésük van hetente?
– A nagyoknak heti három, a kicsiknek csak heti kettő. A nagyon kicsiknek, akik elsősök és másodikosok, csak egy.
– Hogyan néz ki egy átlagos edzés?
– Az elején 10-15 perc szabad foglalkozást szoktam hagyni a fiataloknak: addig ütögetnek, falaznak, bemelegítenek. Utána jönnek a feladatok, a részletekbe annyira még nem mélyedtünk bele, így a szezon elején próbálom játékosabbra venni a figurát. Majd fokozatosan lesznek egyre komolyabbak ezek a feladatok. A fizikai felkészülés nem kap akkora hangsúlyt. Hozzáteszem: a társaság nagy részének én vagyok a tesitanára, a másik pedig, hogy mérkőzéseken látom a hiányosságokat, akkor a következő edzésekre megpróbálok olyan feladatokat kitalálni, amelyek sok futást igényelnek. Például emberelőnyös szituációkat vagy az egy-egy elleni játékot gyakoroltatok velük. Szerencsére az iskola legjobb futói is a csapatunkban vannak, úgyhogy általában nem szokott gond lenni.
– Mikor kezdődik a szezon?
– Vasárnap tartjuk a nyitó meccset az első korosztályban, aztán jön az U16-os premier, s így tovább...
– Mik a célkitűzések?
– Az U14-ben az első helyért szeretnénk küzdeni, gyanítom az idén is az SZPK-val vívjuk a döntőt. Az U16-ban az SZPK-t jobbnak érzem nálunk, de szeretnénk jó mérkőzéseket játszani. Ott is lehetne az első hely a cél, de nagyon kevesen lettünk erre a szezonra.
– Hányan vannak a gyerekek pontosan?
– A 98-asok hatan-heten, a 97-eseknél pedig már csak hárman-négyen. Tavaly, amikor mindenki lejárt, akkor 17-18-an is voltunk ebben a korosztályban, ez a létszám most kicsit megcsappant. Az ideális létszám a 12 lenne egyébként.
– Hol játsszák a hazai bajnoki meccseket?
– Törökbálinton lépünk pályára, de sokszor az idegenbeli meccseink is ott vannak, mert több csapat játssza ott a hazai mérkőzéseit.
– A nehéz anyagi körülmények között élő fiatal milyen esélyekkel indul a sportágban?
– Igen, az iskola biztosítani például ütőt. Többen is szoktak élni ezzel a lehetőséggel.
– Mennyire látod viszont a mérkőzéseken az edzéseken gyakorolt taktikai elemeket?
– A nagyobbaknál már rengeteg minden visszajön, például a helyezkedés. Figurákat nem szeretek begyakoroltatni a gyerekekkel, mert inkább az a cél, hogy adott helyzetben legyenek kreatívak, és jöjjenek rá a legmegfelelőbb megoldásra. Ha egy meccsen látszik, hogy mi ment nehezebben, akkor azt viszont edzéseken gyakoroltatom utána velük.
– Miért van akkora különbség az utánpótlás csapatok között, hogy gyakorlatilag csak a komáromiakat említi komoly ellenfélként?
– Több oka is van. Van amelyik klubnak csak most lett utánpótlás csapata, van amelyik széthullott. Nálunk meg ugye már együtt vannak a gyerekek több éve, ami óriási előnyt ad nekünk.
– Hol folytathatják a gyerekek a floorballt, ha elvégezték az általános iskolát?
– Egy darabig vissza szoktak járni hozzánk, de a felnőtt Krokodilok edzéseit is látogathatják. Akad a társaságban olyan nyolcadikos, aki már most lejár az együtteshez. Tavaly még az U19-es válogatott tagjai is lejártak hozzánk, de azért most már nagy a különbség köztük és a fiatalok között, ezért csak a felnőttekhez járnak.
– Hogyan került kapcsolatba a floorballal?
– Ez úgy kezdődött, hogy amikor én annak idején ebbe az iskolába kerültem, akkor hoztak egy szett floorballütőt, és az akkori tesitanár elkezdte a gyerekeket tanítani. A következő évben én is elkezdtem tanítani a fiatalokat, aztán elmentünk a diákolimpiára, majd következő évben is, és így kerültünk bele a vérkeringésbe. Ez most már tizennégy éve tart.
Közben a tréning az utolsó fázisához, vagyis az egymás elleni játékhoz érkezett. Gábor rutinos volt: a mérkőzésnek 3-3-as állásnál vetett véget...
