Alig 14 évesen már harmincháromszoros búvárúszó magyar bajnok. Az országos bajnokságon olyan sikert ért el, amilyet előtte idehaza még senki. Valamennyi meghirdetett versenyszámban elindult, ami önmagában ugyan nem különleges dolog, de az, hogy a korosztályában mind a tizenegy aranyérmet begyűjtötte, történelmi csúcs. A makói Gruber Kornél 14 éves, és eltökélt szándéka, hogy világbajnok legyen.
Jéger Szabolcs– Nagyon fáradtnak látszol...
– Nemrég fejeztem be az edzést. Ilyenkor, a nap végén általában már elég kimerült vagyok. Naponta akár kétszer is edzek: délután Szegeden és este még itthon, Makón is.
– Nem megy a sport a suli rovására?
– Nem, szerencsére jók a jegyeim. Muszáj naponta hatvan kilométert utaznom, mert itt, Makón nincs szabványos medence. Ami van, az sekély és ráadásul meleg vízű is, ami alkalmatlan a sportági célra. Ezért kell Szegedre járnom, ahol minden körülmény adott.
– Miért pont az uszonyos úszást választottad? Nem tetszettek a klasszikus úszó számok?
– Szinte véletlenül akadtam rá. A klub kapott néhány uszonyt, és egyet én is felpróbáltam ezek közül. Hamar megtetszett a dolog, mert gyorsabban haladtam a vízben, és ami fontosabb: a társaimnál is gyorsabb voltam. Később már az első versenyeken sikereket értem el, így adott volt a cél, a motiváció.
– Az összesen harminchárom ob-aranyad után feltehetően hosszú távú terveid vannak...
– Ez így van. Az idén korosztályt váltok, betöltöm a tizennegyedik életévemet, és a junior korcsoportba lépek. A nagyobbak között természetesen komolyabbak az időeredmények, de néhány versenyszámban itt is könnyen az élmezőnyben végezhetek. Vannak biztató jelek.
– Motiváció nélkül nehezen lehetne úszni napi nyolc-tíz kilométert.
– Egészen kicsi korom óta járok úszni, ez az életem. Az úszás teszi teljessé a mindennapjaimat.
– Tizenegy arany egyetlen országos versenyen, két nap alatt? Szinte hihetetlenül hangzik...
– Pedig igaz. A Kaposváron megrendezett serdülő uszonyos és búvárúszó ob-n a korosztályomban valamennyi versenyszámban neveztem, és sikerült az, ami eddig még senkinek: minden számot megnyertem. Az első versenynapon öt, a másodikon pedig hat alkalommal álltam rajtkőre. Szerencsére volt szünet a futamok között, így tudtam pihenni is, de azért elég kemény volt.
– Magasra tetted a mércét...
– Igen, de a következő ob-n nagyon nehéz lesz megismételni ezt a teljesítményt. A juniorok között a legjobbak egy évvel idősebbek és rutinosabbak is, igaz, az én eredményeim is hétről-hétre javulnak. Az edzéseken azért össze tudom hasonlítani az időimet másokéval, s ez alapján lehet esélyem a junior ob-n is. A nagy álmom, hogy egy rangos világversenyen indulhassak, ehhez azonban szintidőt kell teljesítenem, és jelenleg néhány másodperc hátrány még hiányzik. Ha a közeljövőben sikerülne kvalifikálni magam egy Eb-re, vagy egy vb-re, akkor nagyon boldog lennék, ha pedig ott dobogóra is állhatnék, az maga lenne a csúcs. Eddig még csak sózurkolóként voltam vilkágbajnokságon, ám a hangulata így is nagyon megfogott. Az pedig, hogy az edzőm és példaképem, Kanyó Dénes világcsúccsal lett aranyérmes Hódmezővásárhelyen, külön motivációt ad. Szeretném egyszer én is átélni, mindazt, amit ő már étélhetett.
