A csapatszellem, mint vezérelv

Az Óbuda Brick Factory játékosát nem volt egyszerű diktafonvégre kapni. Vers- és prózamondó versenyen indult, az iskola kapujában pedig mindenkit maga elé engedett. A 15 éves Szuhi Levente a baseballpályán is a csapatszellem fontosságát emeli ki. Ezért kerülhetett fél év után a serdülő-válogatottba, idén pedig az év serdülő-játékosának válaszották.

- Sajó Annamária – Mikor vetted fel a kesztyűt és miért? – Egy felnőtt meccsen figyeltem fel a baseballra. Az egyik játékossal ki lehetett próbálni, és ő mondta, hogy tehetséges vagyok. Ekkor éreztem rá az ízére, és megkértem anyukámat, nézzen utána, van-e lehetőség játszani, valahol a kerületben ? Az Óbuda Brick Factory éppen akkor alapított serdülő-csapatot, így kerültem ide, 2009 októberében. Sok sportágat kipróbáltam előtte: úsztam, kosaraztam, karatéztam, de amikor a baseballra rátaláltam, annyira megfogott, hogy öregkoromban is játszani fogom! – Dobót és elkapót játszol. Mi a legfontosabb tulajdonság a posztodon? – A koncentráció. A dobónak figyelnie kell, hogy a kisebb gyerekeket ne találja el, és pontosan célozzon. Az elkapó pedig nem félhet, és nagyon jó kondiban kell lennie, hiszen tartania kell a pozícióját. Eddig olyan sportokat űztem, amelyekhez nem kellett ész. A futballban például tíz perc alatt el lehet magyarázni, hogy van két kapu, ahova be kell lőni a labdát. A baseballban és az én posztjaimon azonban gondolkodni kell, és gyors döntéseket hozni. – A baseballban nincsen megszabott játékidő. Hogy bírja ezt egy tizenöt éves fiú, akinek még alakulóban van az állóképessége? – Nehezen! Például nem mindig jutunk vízhez. Volt olyan, hogy fél órája kint álltunk a pályán, mire innivalót kaptunk. Meg kell szokni, hogy ez fárasztó sportág, épp ezért végzünk télen erősítő edzéseket, amelyeken lábra és kézre gyúrunk, felülésekkel, fekvőtámaszokkal, lépkedéssel. – A csapat szívének neveznek. Szerinted miért? – Nemcsak a szíve, hanem a motorja is vagyok. Segítek az újoncoknak beilleszkedni, és tökéletesíteni a technikájukat. Mondhatjuk azt is, hogy pótedző vagyok. Minden mérkőzés előtt pontosan átnézem a szabályokat, és az összes pozíción tudom, mit kell játszani. Ez főleg a biztonság miatt fontos, hiszen meg kell bíznom a csapatban. – A válogatott húzóemberének tartanak. Miben különbözik a válogatottság az egyesületi tagságtól? – Főleg abban, hogy kevés időnk van a csapatkohézió kialakítására, hiszen nem találkozom a srácokkal mindennap, hanem csak havonta egyszer. Ennek ellenére sok fiút ismerek a többi csapatból, így volt olyan, hogy egy klubmeccsen mosolyogtam a szemben állóra. – Az év serdülő-játékosának választottak. Mit jelent neked az elismerés? – Nagyon örülök ennek a díjnak, de nem szeretném, hogy a csapat kárára menjen. Nem úgy fogom fel, hogy jobb vagyok a többieknél, hanem úgy, hogy jól végeztem a dolgomat. Ahogy a méltatásban is elhangzott, húzom előre a csapatot. Nekem ez a legfontosabb, mert állítólag kicsit tehetséges vagyok. – Amikor azt mondtad, kicsit tehetséges vagy, mutattál egy idézőjelet a kezeddel. Miért? – Mert nem szeretném magamat helyezni az előtérbe.