Bevette az Eger a Komjádit

Az Eger a tavalyi elveszített döntő után az idén megnyerte a Komjádi Kupát. A csapat begyűjtötte a másik elismerést is: a legjobb kapus Sándor Dávid Péter lett. A bronzmérkőzés a szombati peches vereséget kiheverő Vasas győzelmével zárult.

Nagy Zsolt Az egriek készülhettek rutinosabban a Komjádi Kupa fináléjára, hiszen 2008 óta minden évben részvevői a döntőnek. A Ferencváros legutóbb 2003-ban mérkőzhetett meg a trófeáért. A december 17-i elődöntőben, a Vasas ellen aratott diadal azonban joggal tölthette el a zöld-fehéreket önbizalommal. A mérkőzésre kilátogató 150 néző szintén nagy csatát várt, ám ezt az első negyedben is csak részben kapta meg.

Két egri góllal kezdődött a találkozó, és olyan könnyed találatok voltak, hogy már sejteni lehetett: nagyon kapaszkodni kell a zöld sapkában medencébe ugró fradistáknak. Az FTC-nek Illés Sándor találatával még sikerült felzárkóznia, de Bátori Bence válasza hamar letörte a lelkesedést, és visszaállította a különbséget. „A BL-ből kiestek, valamit nyerni kell?” ­­– intézte kérdését a játékvezető felé egy elkeseredett FTC-szurkoló, amint csapata megkapta a következő gólt. Azonban nem ezen múlt, egyszerűen beindult a Heves megyei henger. A második negyedben Bátori mellett leginkább Chilkó Márton volt elemében, kettejük 4 gólja és a 6-1-re nyert játékrész után már sokan az egriek nyakában látták az aranyat.

A második félidőben aztán biztos előnye tudatában az Eger visszavett a tempóból, és mivel a zöldek nem tudtak felzárkózni, így előbbi garnitúrában a cserejátékosok is szerepet kaptak. Az FTC pólósai láthatóan fáradtan mozogtak és képtelenek voltak tartani az ellenfél támadóit, ráadásul kapusuk, Kósik Soma többször is hadilábon állt a szerencsével. Az egriek ezzel szemben örömjátékot mutattak be, a három gólig jutó Hornyák Olivér egy ízben csavarból akkora gólt szerzett, amire még az ellenfél játékosai is elismerősen csettinthettek. A mérkőzés 9 gólos egri győzelemmel zárult. A Komjádi Kupa megnyerésén kívül a ZF-Eger begyűjtötte a másik elismerést is: a legjobb kapusnak járó Bródy György- vándordíjat  Sándor Dávid Péter vehette át. Képgaléria a döntő napjáról ITT.

Mesteri szavak: Tóth Kálmán (Eger): Ötödik döntőm volt, hármat nyertünk. Ez is mutatja, hogy Egerben évek óta magas szintű utánpótlás munka folyik, szeretném megköszönni a kollégáknak a segítséget. A gyerekek koncentráltan játszottak mind elöl, mind hátul. Előzetesen is bíztam a győzelemben, de arra nem számítottam, hogy ilyen nagyarányú lesz. Varga Zsolt (FTC): A fiúkat sajnálom leginkább, mert láttam rajtuk, hogy nagyon szerettek volna nyerni és ezért mindent megtettek. Ami minket kicsit hátrányosabb helyzetbe hozott, hogy egész héten különböző betegségekkel küzdött több játékosunk. Tegnap nagyon szép teljesítményt nyújtottak a srácokk, mára viszont kijött a fáradtság. Az elején jól megfogtak minket az egriek, belőtték a helyzeteiket, utána pedig nekik minden bejött, nekünk meg semmi. Összességében örülünk, hogy döntőt játszhattunk!

A harmadik helyért vívott mérkőzés esélyese előzetesen egyértelműen a Vasas volt, amely a Szeged simának mondható vereségével ellentétben végig feszült, hosszabbításos mérkőzésben maradt alul a Ferencváros ellenében. A nagy kérdés az volt, hogy ez mennyit vett ki a játékosokból. A mérkőzés kihagyott piros-kék helyzetekkel és Palotás góllal indult, ami okot adott a szegedieknek a bizakodására. Az egyenlítésre azonban nem kellett sokáig várni, sőt Kapronczay Mór és Fülöp Bence duplája révén a negyed már 5-3-as Vasas előnnyel zárult. Nem nyugodhattak meg a fővárosiak: hiába növelték ugyanis büntetőből a fórt, Nádasdi Zala két találataival szoros, 6-5-ös állással úsztak pihenőre a csapatok. A Vasas mestere Kenéz Gyögy a félidőben aztán sikeresen felpörgette fiait, akik a harmadik nyolc percet tökéletes védekezéssel és 5 lőtt góllal hozták le. A játékrészt Vámos Márton sikeres ötméteresei foglalták keretbe, a Csongrád-megyeiek képtelenek voltak vele és társaival szemben hatásosan védekezni. A különbség kialakulásához néhány bírói ítélet is hozzájárult, ezek „vitatása” után a szegedi kispad felé sárga és piros lap is villant. A mérkőzés utolsó negyede szinte már csak formalitás volt, az erőfölényt jól jelzi egy laikus női néző játékosokra tett megjegyzése: „Esélytelen ez a kicsi azzal a naggyal szemben!”. A megállapításnak Török András mondott ellent, aki két góllal azért még megterhelte a Vasas hálóját. Ez azonban sokat nem kozmetikázott az eredményen, a bronzérmet teljesen megérdemelten a végig magabiztosan teljesítő, jó csapatjátékot bemutató piros-kék együttes nyerte!

Mesteri szavak: Éles Vilmos (Szeged): Négy emberrel kevesebben jöttünk, mint ahogy elkezdtük a selejtezőt. Két külföldi játékosunk hazautazott másik kettő pedig sérült volt. Ez nagyban közrejátszott abban, hogy mindkét meccset a harmadik negyed közepéig bírtuk, utána elfáradtunk. Kenéz György (Vasas): Úgy gondolom, hogy a mi keretünk erősebb, hiszen többen, szám szerint öten már a felnőtt csapatot is erősítik. A játékosok teljesítették azt, ami tőlük elvárható. Tegnap nem volt szerencsénk, bejuthattunk volna a döntőbe. A kudarc nem szegte a fiúk kedvét, ma is komolyan vették és magabiztosan nyerték meg a sportszerű mérkőzést.