Nemzetközi pályára léptek

Négy magyar korosztályos válogatott is a nemzetközi MEVZA-tornán szerepelt a hét végén: a leány ifjúsági csapat érte el a legjobb eredményt. Az együttes az ötödik helyen végzett, így bronzérmet szerzett. A különös jutalmazás oka, hogy a legjobb négy közé két nem MEVZA-tagország garnitúrája is bejutott.

Nagy-Pál Tamás Nagy Attilával, a magyar csapat szövetségi edzőjével beszélgettünk a tornáról, továbbá a hazai utánpótlás helyzetéről. – Nemrég még azért hívtam fel, mert ön lett az év utánpótlás röplabdaedzője, most pedig azért, mert az egyetlen olyan magyar válogatott kapitánya, amely győzött a MEVZA-tornán, ráadásul kétszer is. Büszke erre a teljesítményre? – Nem ez a legjobb szó. Keserű a szám íze, mert én az egész magyar röplabdának szurkolok. Ez inkább szomorú, én annak örültem volna, ha ezzel a két győzelemmel csak a középmezőnybe tartoztunk volna. A mi tornánk végeredményével természetesen elégedett vagyok, hiszen bronzérmet szereztünk. Komoly tanulságai voltak ennek a pár mérkőzésnek. A tornakezdéssel nem voltam elégedett, és azzal sem, amit a sportszakmai helyzettel kapcsolatban tapasztaltam ebben a korosztályban. Megérne egy esszét az, amit láttam. – Az osztrákok elleni mérkőzés nagy meccs volt: a csapat 0-2-ről fordított. Mi történt az első két szett előtt és után? – A tornát három vereséggel kezdtük, pedig a nyitó mérkőzés első szettjében még könnyedén és lazán röplabdáztak a lányok, de utána jött a mélyrepülés, amely a horvátok és izraeliek elleni találkozókon csúcsosodott ki. Kishitűek voltak a csajok. Már a lelátón láttuk rajtuk ezt, éreztük, hogy rendet kell tenni a fejekben. Ennek ellenére – és ez mindegyik találkozóról elmondható – hiába voltunk akár 8-10 pontos hátrányban is, mindig óriási küzdeni tudásról tettek tanúbizonyságot. Az Izrael elleni meccs után volt egy rendhagyó csapatmegbeszélés, amelyen próbáltuk enyhíteni az önértékelési hibákat. Az osztrákok az első két szett után 2-0-ra vezettek, de jól játszottunk. S a lányok végre elhitték magukról: győzhetnek. A harmadik szett végén ütöttünk egy sorsdöntő pontot, ami után minden megváltozott, s nagyon magabiztosan nyertünk. Ez nagy fegyvertény volt, hiszen Ausztria épp csak kiszorult a négyből. – Ugyanolyan fényes az ötödik helyezéssel elért bronz is? – Természetesen nem, mert a legjobb néggyel előrébb lennénk. Viszont a körülményeket ismerve, és látva azt, ahogyan felálltunk, hittel és akarattal, nagyon szép eredmény ez. Bebizonyítottuk magunknak és talán az egész országnak, hogy nem behozhatatlan a hátrányunk. Olyan röplabdakultúrájú országokkal vettük fel a versenyt, amelyeknél jóval több a pénz, az igazolt játékos, de talán még a szakemberek száma is nagyobb. Lehetett volna jobb is az eredmény, mert verhető ellenfeleket nem sikerült legyőzni. Legközelebb sokkal nyugodtabban, és nagyobb önbizalommal kell kezdeni a tornát. A bronzéremért egyébként azokat a cseheket vertük meg, akik Eb-részvevők, és az európai középmezőnyhöz tartoznak. – Ez volt ennek a korosztálynak az első nemzetközi megméretése. Azt kapta, amit várt? – Ezt figyelembe véve: igen. Hollandia, Horvátország és Szlovénia szemmel láthatóan előrébb tart, technikásabbak, de nem ez a fő különbség: mentálisan sokkal erősebbek, a játék szépségéért tudnak lelkesen, ugyanakkor profi módon már 15 évesen játszani. Nálunk a kudarctól való félelem és az idegeskedés meghatározza azt, ahogy játszunk. – Jó felkészülést szolgált a torna a 2013 januári Eb-selejtezőre? – Igen, hiszen ezen csapatok közül biztosan kapunk majd ellenfelet, egy-kettő mindig van ebből a régióból. Sok ilyen tornán kéne az elkövetkező évben részt venni, hogy kijussunk a kontinensviadalra. – Az első komolyabb torna után mi a véleménye a korosztályról? – Ennek a korosztálynak fizikálisan nincs nagy lemaradása. Nincsenek nagyon magas lányaink ugyan, de a többieknél is csak egy-egy volt – leszámítva a hollandokat. Nagy jövő van bennük, kérdés, hogy a kulcsposzton játszók a klubokban mennyire tudják azt a speciális munkát elvégezni, amire szükség van a nemzetközi szinthez. Mi megpróbáljuk ehhez alakítani az egész programot. Nem lehetetlen kijutni az Eb-re, meg van az esélyünk, meg kell próbálni élni vele. – Mi a véleménye arról, hogy a többi magyar csapat összesen egy szettet nyert? – A fiú ifiben heten nem szerepeltek az alapcsapatból, úgyhogy azaz eredmény egyáltalán nem mérvadó. A fiú juniort annyira nem ismerem. Leány juniorban nem tudom mi volt a baj, egyáltalán nem egy ügyetlen csapatról beszélünk, előrébb vártam őket. Az április Eb-selejtezőn is nagyon szurkolok majd nekik, ahogyan mondani szokták: rossz főpróba után csak jó előadás jöhet.

Kapcsolódó cikkek

Bronzérem Mariborban

Mariborban bronzcsata jön

Nyeretlen nyitó nap

Felkészültek Mariborra