Amikor a kapitány jelent...

Már világbajnokként lépett pályára Nagy-Britannia ellen a magyar női U18-as válogatott Tromsőben a divízió I/A csoportos torna utolsó napján. A szövetségi kapitány utolsó tromsői beszámolójából az is kiderül, hogy az érmek és a világbajnoki tál mellé a lányok további díjakat is bezsebeltek.

KÜLSŐ TUDÓSÍTÁS – Gömöri Csaba, a női U18-as válogatott szövetségi kapitánya jelenti Tromsőből Nehéz lehet egy játékosnak az, hogy este megnyeri a világbajnokságot, ünnepel fél órát , majd az edzői takarodót fújnak, mert másnap 12.00-kor ismét jégre kell lépnie, s egy olyan meccsen kell hokiznia, amelyen semmilyen tét nincs. A magyar csapatra ez várt január 4-én a britek ellen. Természetesen tét volt: világbajnokként játszani felelősség. Mindenkinek tudnia kellett, hogy itt már mindenki ránk figyel. A városban megsüvegelik a játékosokat, a szakvezetőket, a szállodában mindenki nekünk gratulál. Nézik mit eszünk, miben megyünk le a vacsorához, mert mindenkinek mi magyarok vagyunk most az érdekesek. Keresik a választ arra, hogy mitől is jobbak ezek a csajok a többieknél. Ezzel a teherrel és felelősséggel kellett délben kikorizni a szigetországiak ellen és a kötelezően elvárt győzelmet begyűjteni. Sajnos, kicsit olyan is lett ez a meccs, ami ilyenkor szokásos: nyögvenyelős. Az első harmadban kissé enervált, s érthetően álmos is volt a csapat. A brit garnitúra erre ráérezve nagyon harcosan és erőszakosan játszott. Egy kósza távoli lövés pedig meg is lepte az eddig kitűnő formában védő kapusunkat, Németh Anikót. Sajnos hiába volt tucatnyi helyzetünk, túlkomplikáltuk valamennyit, így az oroszlánosok mentek előnnyel a szünetre. Ekkor Buzás Norbi nyugodtabban én pedig kicsit erőteljesebben kértem a csapattól,  hogy próbáljon meg összeszedettebben hokizni, és figyeljen oda, mert ez nem járja, hogy ezt a meccset kiengedjük a kezünkből.

Talán ennek, talán a szerencsénknek köszönhetően Kátya Maszlova révén az első percben egyenlítettünk, majd rá egy percre Medgyes Dorottya hatalmas, kék vonalról lőtt góljával átvettük a vezetést. De a britek a rájuk jellemző szívósággal küzdöttek ezen a meccsen is, kiegyenlítettek. Azért előnnyel mentünk a szünetre: Kátya megszerzett a kék vonalnál egy korongot, betört vele a szélen, kicselezte a hátvédet majd elhúzta a kapus előtt is és fonákkal nagyon szép gólt lőtt. Ekkor edzőkollégám elmondta, hogy 20 perc van a vb-ből és 20 percre vagyunk attól , hogy veretlenül legyünk győztesek. Az utolsó energiáinkat is mozgósítani kell és be kell darálni a kicsit fáradó ellenfelet. A harmadik harmad azonban megint egyenlítéssel indult, így újra kellett építeni mindent. Mentek a lányok előre,  nagyon nyomtunk, és egy ilyen alkalomnál Horváth Tifani ugrott ki egyedül. Amikor már csak a kapussal volt szemben, akkor ziccerben utolérték és visszarántották őt. A cseh bíró habozás nélkül megítélte a jogos büntetőt, amit maga a sértett nagyon higgadtan egy csel után értékesített. Ekkor lehetett érezni először, hogy nem áll föl újra a brit csapat. A mieink közül Bikás Luca is betalált így a vége 5-3 lett nagyon nehezen ide. A lányok ismét bizonyítottak, fáradtan és meggyötörve is megoldották a feladatukat. A meccs után ebéd, majd szabadprogram következett, este pedig a vacsorát követően mentünk vissza a tromsői jégcsarnokba az eredményhirdetésre. Csapatkapitányunk, Kiss-Simon Franciska amúgy Kangyalosan (aki emlékszik Szapporóra, az tudja, miről van szó) felemelte a magasba a világbajnoki tálat, amiből csak egy volt eddig a magyar jégkorongsportnak, de most már kettő. A torna gólkirálya Huszák Alexandra lett, a magyar csapat legjobb játékosa pedig Gasparics Fanni, akit az edzői stáb jelölt ki erre a díjra. Nem volt könnyű a választás, de azt gondolom, jó döntés született, hiszen egy olyan hokisról beszélünk, aki utolsó éves ifjúsági korú, ezért ő már sosem kaphatná meg ezt a díjat. Az 5 mérkőzésen a legtöbb gólpasszt adta és nagyon értékes játékosa volt a csapatnak. Azt el kell árulnom, hogy nagyon sok vetélytársra talált a magyar csapatban erre az elismerésre, számtalan klasszis, kimagasló teljesítmény volt a tornán. Meg kell említsem Medgyes Dorottyát, Németh Anikót,  Kiss-Simon Franciskát és Kiss Andreát, akik szintén a már felsorolt és díjazott játékosok szintjén játszottak. Természetesen egy világbajnokságot 20, esetünkben 21 ember tud megnyerni és ez így is volt ezen a vb-n is. Ami megint csak mindent elárul, a vb All-star sorába 3 magyar, jelesül Huszák, Gasparics és Kiss-Simon is bekerült. A díjátadó után a csapat még fél órát a jégen ünnepelt és készültek a fotók az ismerősöknek, edzőknek, barátoknak, akik úgy gondolom, alig várják, hogy  a csapat január 5-én este 22.15 körül leszálljon Ferihegy 2-őn. Ennél jobban már csak mi várjuk , mivel hosszú, egész napos utazás, két átszállás vár ránk, mire Budapestre érünk…