Magyar himnusz Biellában

A sportág közelmúltjának legszebb eredményét érte el a KRA Volley: Biellában, Olaszország három legrangosabb utánpótlás-tornájának egyikén ezüstérmet szerzett a 24 csapatos mezőnyben. Foki Róberttel, az együttes edzőjével – aki egyben a Központi Röplabda Akadémia ügyvezető igazgatója – beszélgettünk a lányok szép sikeréről.

Nagy-Pál Tamás – Az egész magyar röplabdás társadalom felkapta a fejét erre az eredménye, mennyire érzitek ezt? – Annyira még nem érezzük, mert csak nemrég érkeztünk haza. A Facebookon viszont tapasztaltuk, hogy a verseny és a KRA oldalán is nagyon sokan lájkolták a beszámolókat, és rengetegen gratuláltak. Ami nagyon örömteli, hogy Szerbiában és Olaszországban is felfigyeltek erre a teljesítményre, és hirtelen több tornára is meghívtak. Szerb menedzserek már ott helyben megkerestek minket ajánlatokkal. – Hogyan jutottatok ki egyáltalán? – Van egy olasz rendezvényszervező hölgy, aki két éve Magyarországra is küldött meghívót. A KRA jelentkezett, és a 9. helyet érte el. Tavaly nem tudunk elindulni, mert azért ez közel másfél millió forintos költséget jelent. Idén megbeszéltük, hogy muszáj áldozni rá, mert összesen 97, minőséget jelentő csapat játszik húsz csarnokban. A modern stílust képviselik, amivel itthon még nem igen lehet találkozni. Végül még a szülők is áldoztak rá, így ki tudtunk menni. – Eredetileg milyen célokkal utaztatok ki Biellába? – Az ember mindig úgy indul neki, hogy a legjobb eredményt szeretné elérni. Éreztük is, hogy jó kis csapatunk van. A célunk az volt, hogy bekerüljünk a nyolc közé, és akár érmet szerezzünk. Titkon persze mindenki szeretett volna a döntőig menetelni, bíztunk benne, és a lányok is megérezték a lehetőséget. – Az első csoportkör után a második kiemeltek lettetek. Gondolom, akkor már tisztában voltatok vele, hogy komoly eredményt érhettek el. – Igen. Ebben a kategóriában hat négyes csoportban indult a küzdelem. Elsők lettünk a kvartettben, összesítésben pedig a másodikok, csak a későbbi győztes olasz csapat végzett előttünk. A szervezők okos húzásaként még egy csoportkör következett, nem direkt kiesés. A négy között aztán már élet-halál harcot vívtunk. – Volt még a KRA-n kívül külföldi csapat a tornán? – Csak egy belgrádi, az elmúlt két év győztese, így az olaszok trónfosztásra készültek. Titkon mi is. Az elkövetkező években is nyilván meghívnak, hiszen most is megadták a módját: volt rendes bevonulás, bemutatás, és még a himnuszt is eljátszották. – Milyen szellemben küldtétek a döntőre a lányokat? – Elmondtam nekik, hogy ez nem csak egy meccs, hanem óriási csata, amelyben a hazánkat képviseljük. Tegyék oda magukat, mert ha nagy lelkesedéssel játszanak, alkalmazva az edzésen tanultakat, szép eredményt érhetnek el. Ez sikerült is, szépen játszottunk, de apró hibák megpecsételték a sorsunkat. Mondtam nekik, hogy legyenek nyugodtak és türelmesek, hiszen az ellenfél játékosai is ugyanannyi idősek, így képesek a hibára. – Mesélj picit a döntőről! – A nagyon izgalmas elődöntő után már boldogságkönnyek törtek elő, feldobta a lányokat. A döntő déli egykor kezdődött, szokatlan időpontban, ami nehezítette a dolgunkat. Ezen kívül elmondták a lányok, hogy elvesznek a hatalmas térségben, hiszen otthon csak tornacsarnokokban játszanak, ahol egy-két méter széles sáv van a pálya körül, míg itt mögötte húsz, oldalt pedig tíz méter volt. Ha délután játszunk, és picit lazábbak vagyunk, meglehetett volna a meccs. Tíz nyitást rontottak az első játszmában, nehezen lőttük be a pályát. A labda is eltért az itthonitól, de azt a döntőre talán már megszoktuk. Kicsit meg is ijedtünk a lehetőségtől, ennek ellenére szépen és stílusosan játszottunk. Ez az ezüstérem egyébként a KRA akadémiai rendszerének és minden szereplőjének a közös sikere. – Olaszország egyik legnagyobb utánpótlás-tornáján jártatok. Ez a szervezésben, a körítésben hogyan mutatkozott meg? – Az érkezésünkkor csapatkísérő, team guide fogadott minket. Elkísért a szállóba, és nagyon kedvesek volt velünk, mindenben segített. A majdnem négyezres csarnokban külön hangulatfelelősök voltak, akik hullámoztatták, táncoltatták és énekeltették a közönséget. Hatalmas ünnep volt, biztos, hogy ilyet még nem láttak a lányok. A mérkőzések alatt ásványvizet kaptunk, megfelelő volt a bíráskodás is, így tényleg nem lehetett okunk panaszra. – Említetted a megkereséseket, amelyeket a torna óta kaptatok. Akkor sok megmérettetés vár a lányokra ebben a szezonban? – Igen. Februárban megyünk Szerbiába, a kikindai csapat tornára hívott meg minket. A magyar és a szerb szövetség egyébként jó kapcsolatot ápol, mindkettő szorgalmazta, hogy rendezzünk tornákat az üres hétvégeken. Júniusban lesz egy, a mostanihoz hasonló, csak éppen nyári torna Olaszországban, ahol szintén másodikok lettünk tavaly. Júliusban pedig tíznapos torna következik Szerbiában, de oda valószínűleg már a válogatottat küldjük, hogy ne legyenek túlterhelve a lányok.

Kapcsolódó cikkek

Ezüstös lányok

Nyerőben vannak